2014. március 14. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.

Mt 5,20-26

Elmélkedés:

Jézus korában a farizeusok számítottak a leginkább vallásos csoportnak. A nép körében arról voltak ismertek, hogy a vallási törvényeket a legmesszebbmenőkig megtartják. Bár az emberek tisztelték őket emiatt, Jézus mégsem volt elégedett vallásos magatartásukkal, mert sokszor csak a parancsok külső megtartására törekedtek, s nem állt szívükhöz közel azok tartalma. Jézus rögtön észrevette, hogy inkább keresték az emberek tetszését, mint Istenét. Jézus azt szeretné, hogy e látszat-vallásosságot felülmúlja az ő tanítványainak a vallásos magatartása. Az ő követői ne csupán a külső cselekedetekre figyeljenek, hanem gondolataikra és szívük szándékára is. Az igazi vallásosság mozgatórugója csak az Isten iránti őszinte szeretet lehet.
Mivel tudjuk felülmúlni a farizeusi törvénytiszteletet? Mi az a többlet, amely Isten előtt igazzá tesz minket? Mi az, ami nem hiányozhat belőlünk, ha a mennyek országába akarunk jutni? Az evangéliumban felsorolt példák a testvéri szeretetre és az irgalmasságra irányítják figyelmünket, mint olyan értékekre, amelyek élettel töltik meg embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunkat. A szeretet hiánya és a harag megmérgezi az emberekhez való viszonyunkat. A megbocsátás hiánya pedig megakadályozza, hogy Isten elé álljunk, aki azt várja tőlünk, hogy legyünk irgalmasok másokhoz, ahogyan ő irgalmat gyakorol velünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen, szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim felé.