2013. augusztus 11. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Várakozó szolgák vagyunk
Az éjszakai virrasztás bizony fárasztó, de néha még nappal sem könnyű ébren maradni. Jó példa erre, hogy egy alkalommal az egyik ministráns nagypapája elbóbiskolt a szentmisén. Amint később elmesélte, az történt, hogy előző nap sokat dolgozott a kertben és a gyümölcsösben, alaposan elfáradt. Este pedig még egy focimeccset is megnézett, ráadásul hosszabbítás volt, ezért nem tudott időben lefeküdni. Csendesen, nyugodtan aludt az öreg a misén, talán még álmában is tudta, hogy a templomban nem érheti őt semmi baj. A szunyókálás miatt lehetett egy kis lelkiismeret furdalása, mert az áldás után bejött a sekrestyébe, hogy bocsánatot kérjen „bűnéért”. Mosolyogva kérdeztem tőle, hogyan fordulhatott ez elő? Az öreg próbált védekezni: „Plébános úr! Az apostolok is elaludtak Jézus mellett a Getszemáni-kertben.” Hirtelen nem is tudtam mit mondani a leleményes védekezésre, de az unokájának, helyén volt az esze, és rögtön ráfelelt: „Úgy ám nagypapa, bizony elaludtak az apostolok, de nem a délelőtt 10 órai misén, hanem akkor késő este volt!” A virrasztó szolgákról szóló példabeszédet és a váratlan időben érkező tolvajról szóló mondást tartalmazza a mai evangélium. A két példázat mondanivalója hasonló.
A várakozó szolgák és az éjszakai őrségben lévő emberek bizonyára az őrségváltást várják a legjobban, amikor szolgálatuk befejeztével végre pihenni mehetnek, de a példázatban nem ez a lényeg. Az őrök azt várják, hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Tudják, hogy kire várnak, és azt is, hogy gazdájuk biztosan meg fog érkezni. A jézusi példabeszédekre jellemző fordulatot jelen esetben az hozza, hogy a hazatérő úr megvendégeli a szolgákat és azokat, akik várták őt. A gazda felcseréli a szerepeket, akik korábban szolgáltak, most kiszolgáltakká válnak. A várakozás önmagában is izgalmas, meglepetést hozhat. Valami olyat, ami nem várható, s főként nem elvárható. A várakozás meglepően nagy jót hozhat nekünk. És itt értjük meg, hogy a várakozás miért nem elpazarolt idő. Vannak, akik azt gondolják, hogy nem érdemes várakozással tengetni az időt. De talán jobban járnak azok, akik úgy gondolják, hogy a várakozás percei, órái, napjai meghozzák gyümölcsüket. Miközben Istenre várakozunk, az ő Lelke tevékenykedik bennünk csendesen, szinte észrevétlenül.
Az egyházi igehirdetés visszatérő eleme ezzel a szövegrésszel kapcsolatban, hogy a keresztény embernek szüntelenül várakoznia kell az Úr érkezésére, Krisztus második eljövetelére. Ennek mikéntje és ideje azonban teljesen bizonytalan. Abban biztosak lehetünk, hogy egyszer be fog következni, de azt senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor. Időről időre (talán az elmúlt években túl sokszor is) megjelennek olyan híresztelések, miszerint hamarosan bekövetkezik az Úr jövetele. Egyesek még a napot is tudni vélik, aztán ha mégsem következik be az előre bejelentett időpontban a nagy érkezés, akkor nagy mentegetőzések közepette újabb dátumot jelölnek meg. A Szentírást és Jézus szavait jól ismerő keresztény ember pedig csak azt kérdezi magában, hogy mi értelme van ilyen felesleges kijelentésekkel lázban tartani az embereket, s miért kell riadalmat kelteni? Érkezésének idejére vonatkozóan Jézus egyértelmű kijelentést tesz: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki azt állítja, hogy ő mégis tudja, az biztosan hamis próféta, akinek nem érdemes hinnünk.
Az éjszaka leple alatt érkező tolvajról szóló mondás szintén az Úr érkezésének bizonytalan, előre nem tudható idejére utal. Miként egy ház tulajdonosa sem tudja előre megmondani, hogy mikor akarnak betörni házába, ugyanúgy senki nem tudhatja előre Krisztus jövetelének időpontját. Készenlétre, fokozott figyelemre, a türelmes várakozásra ösztönöz minket a példabeszéd. Annak érdekében, hogy ne érhessen minket váratlanul Urunk jövetele, lelkünk legyen mindig készen a vele való találkozásra!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyen szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!