Napi evangélium

2013. szeptember 13. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”

Lk 6,39-42

Elmélkedés:

A tegnapi napon arról elmélkedtünk, hogy az ellenségszeretet megvalósítása új helyzetet teremt az embertársainkkal való kapcsolatban. A mai evangéliumban Jézus a bűnbánatra és a lelkiismeretvizsgálatra irányítja figyelmünket, mint olyan magatartásra, amely új helyzetet teremt az Istennel való kapcsolatban. Állandóan szükségünk van e kapcsolat megújítására, hiszen különben üdvösségünket tennénk kockára. Jézus ezt mondja: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere” (Lk 6,40). Hogyan értsük szavait? Ő a mi Mesterünk, akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. Ő vezet minket a lelki tökéletesedés útján. Őt követjük, hozzá akarunk hasonlóvá válni.
A szálkáról és a gerendáról szóló kijelentések arra figyelmeztetnek minket, hogy ne mások hibáival törődjünk, hanem a magunk bűneitől, rossz szokásaitól igyekezzünk megszabadulni. Mások hibáinak felfedezésében jók szoktunk lenni, s rögtön készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal szolgáljunk az illetőnek, miként kellene változtatnia magatartásán. A magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően állunk, túlzottan elnézőek vagyunk. Nem szívesen vesszük észre azokat, és általában komoly akadályba ütközik, hogy változtassunk magunkon. Tökéletesnek gondoljuk magunkat, mintha nekünk nem volna szükségünk megtérésre. A farizeusi lelkület jellemzője ez. Jézus a tökéletességnek másfajta útjáról beszél. Ez az út hibáink felismerésével kezdődik és azzal folytatódik, hogy a változtatást magunkon kezdjük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, add, hogy felismerjük, mi a feladatunk az életben. Add, hogy értelmesen, felelősen éljünk. Add, hogy megértsük: nekünk, embereknek van szükségünk a Tőled való erőre, hogy helyt tudjunk állni ebben a világban. Urunk, ránk bíztad ezt a világot. Add, hogy bizalmaddal sose éljünk vissza és hűségesek lehessünk Hozzád, Akitől az életet kaptuk.
 

(forras:net)