Napi evangélium

2013. szeptember 17. – Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.

Lk 7,11-17

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a pogány százados szolgáját, ma pedig egy halott feltámasztásáról olvasunk. A katona esetében egy férfi kérése készteti cselekvésre, a naimi ifjú feltámasztásánál pedig egy nő, a halott édesanyja érdekében cselekszik, bár itt senki nem kéri ezt. A két történet abban hasonlít egymáshoz, hogy mind a pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalanná tevő cselekedet volt a zsidó törvények szerint, ezért kerülték a pogányok házába való belépést és a halottak érintését. Jézus mindkét esetben megszünteti a határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a jócselekedet ezt megkívánja. Átlépi ezt a képzeletbeli határt, hogy megmutassa Isten irgalmát.
A csoda egyszerű leírása hátterében érdemes odafigyelnünk az érzésekre, amelyek a cselekmény mozgatórugói. Az első érzés az özvegy gyásza, aki férje halála után most fiát veszítette el. Fájdalma érthető, hiszen egyetlen támasza és gondoskodója ő lett volna idős korában. A második érzés a részvét a város lakóinak részéről az asszony iránt. Ez a részvét, bár sok emberben jelen volt, mégis teljesen tehetetlen. Nem tud segíteni az özvegynek, valódi vigaszt nem adhat fájdalmára. A harmadik pedig Jézus együttérzése, akinek „megesik a szíve” az asszonyon. Ő nem marad az érzelmek szintjén, hanem azonnal cselekszik, feltámasztja a fiút. A három érzés összetalálkozik és boldogsággá, örömmé változik át. A mi feltámadásunkkor is legalább ekkora lesz az öröm.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek lehessünk!
 

(FORRAS:NET)