2013. szeptember 18. – Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”

Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Keresztelő János küldetéséről és annak fogadtatásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, párhuzamba állítja azt saját küldetésével. János küldetése az volt, hogy a Megváltó érkezését előkészítse. Voltak, akik hallgattak rá és bűnbánatot tartva megkeresztelkedtek, de sokan elutasították megtérésre felszólító szavát. Ez utóbbiak azok, akiknek „hiába szólt a furulyaszó,” ők nem akartak „táncolni.” Jézus ugyanilyen fogadtatást kapott, amikor megkezdte működését és tevékenységét a nép körében. Egyesek elfogadták tanítását, mások elutasították. Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt hallgatóinak arról, hogy tanításának hallgatása még nem elegendő. Aki tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítást életre kell váltania. Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét, közvetíti Isten üzenetét az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is. A fogadtatás napjainkban is olyan, mint régen.
Talán a Hit éve megújulást hozhat sokak életében. Talán sokan megértik, hogy Jézus nem a hitigazságokat kéri számon, hanem azt, hogy tanítása szerint élünk-e. Szavai nem csak a fülünknek szólnak, hanem a szívünknek is. Milyen jó volna, ha megérintene Krisztus igazsága! Milyen jó lenne, ha valóban az ő igaz tanítása irányítaná egész életünket! Hallgassuk lángoló szívvel szavait és kövessük őt bátor szívvel!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
 

(FORRAS:NET)