2013. október 15. – Kedd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

Lk 11,37-41

Elmélkedés:

A zsidó törvények szerint minden étkezés előtt kezet kellett mosni, ennek elsősorban egészségügyi okai voltak. Napjainkban mi is így tesszük, a betegségek vagy fertőzések megelőzése érdekében alaposan megmossuk kezünket. Jézus ezt a törvényi előírást nem teljesíti, - miként az evangélium beszámol erről - amikor vendégül látja őt a farizeus. A vendéglátó farizeus nehezményezi ezt, hiszen számára, mint minden farizeus számára a mózesi törvények aprólékos megtartása volt a legfontosabb. Ezt követően Jézus, aki valóban átlépte a törvények határát, felhívja a farizeus figyelmét arra, hogy a rászorulók segítése szintén szerepel a törvényben, és ez sokkal fontosabb szabály, mint a kézmosás.
Lukács evangélista olyan nem zsidó közösségeknek írja evangéliumát, akiknél nem volt jellemző a szegények segítése. A történettel arra buzdítja őket, hogy lépjék át korábbi hagyományaik határát és osszák meg javaikat másokkal. A rászorulók és a szegények támogatása a kezdetektől fogva hozzátartozott a keresztény közösség életéhez, és éppen ez volt az egyik jele annak, hogy valaki a krisztusi közösséghez tartozott.
Szívünk jóságának egyik jele az, ha az önzés határát átlépve, megosztjuk másokkal javainkat. Ne kényszerből, hanem önzetlen szeretetből tegyük ezt! Még a legkisebb jócselekedet is Krisztusnak tett jócselekedet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mindent tőled kaptam, s mindent neked köszönhetek. Ezért kész vagyok tiszta szívből mindent visszaadni neked. Örömmel és szabad akarattal adok neked, Uram, mindent. Tartsd meg mindig ezt az érzést a szívemben, és vezess engem magadhoz!