2013. október 23. – Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Miután Jézus az éber várakozásra és készületre tanította övéit, Péter apostol érdekes kérdéssel fordul hozzá: „Csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” (Lk 12,41). Jézus nem válaszol konkrétan a kérdésre, hanem egy újabb példabeszédet mond a szolgákról. Mind a gazdának, mind a szolgának megvan a maga felelőssége. A szolgának hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk szándékainak megvalósításában a világban és az Egyházban. Követendő példánk maga Jézus, az Atya alázatos szolgája, aki a végsőkig, a keresztig hűséges marad küldetéséhez. Engedelmessége jutalmaként részesül a feltámadásban.
Kinek szólnak Jézus szavai? Kit akar figyelmeztetni? Csak egykori apostolainak és tanítványainak, vagy mindazoknak, akik az évszázadok során követői lesznek, esetleg minden embernek? Személyesen is megfogalmazhatjuk a kérdést: Szól-e nekem Jézus figyelmeztetése? Megtehetnénk, hogy könnyelműen azt mondjuk, hogy engem nem érint a kérdés, csak másokra vonatkozik. De ez éppen az éberség elvesztését és a tétlenséget jelentené, amitől Jézus meg akar óvni. A mi Urunk sokat bíz ránk és sokat fog tőlünk számon kérni. Ne engedjük el a fülünk mellett figyelmeztető szavait! Mert az üdvösségünket tehetjük kockára.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!