2013. október 31. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”

Lk 13,31-35

Elmélkedés:

A farizeusokkal és az írástudókkal a legtöbbször úgy találkozunk az evangéliumi történetekben, mint akik szembefordulnak Jézussal, próbára akarják őt tenni, belekötnek tanításába és cselekedeteibe (pl. szombati gyógyítások). Mégse vonjunk le róluk általánosító következtetést, hiszen éppen a mai evangéliumban találkozunk olyan farizeusokkal, akik arra figyelmeztetik Jézust, hogy az uralkodó, Heródes az életére tör. E gyilkos szándék sem állíthatja azonban meg Jézust, hogy folytassa útját Jeruzsálem felé, és teljesítse küldetését, amit a mennyei Atya bízott rá. Jézus nem a vesztébe rohanó őrült, hanem pontosan tudja, hogy a próféták sorsa vár rá és ezt a küldetését teljesítenie kell.
Ezekben a napokban az a feladata, hogy hirdesse Isten országának örömhírét. Nemsokára pedig azzal teljesíti be az Atya által rábízott küldetést, hogy feláldozza életét, de a halála utáni harmadnapon az Atya feltámasztja őt a halálból. Ez Jézus útja, ezt járja végig. Isten az én utamat is kijelölte. Azt kéri, hogy Krisztus evangéliuma szerint éljek, őt szeressem a legjobban és neki szolgáljak embertársaimban. Küldött és kiválasztott vagyok. Ez a kiválasztottság nem azt jelenti, hogy különb vagyok másoknál, hanem azt, hogy Isten megbízik bennem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

(forras:net)