2013. november 16. – Szombat

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Lk 18,1-8

Elmélkedés:

Az imádság hitből fakadó cselekedet. Amikor lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük magunkat és neki ajánljuk életünket, akkor ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra az evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha fog találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.
Jézus a szüntelen imádkozásra bátorít minket. Valljuk be: sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen kételkedni kezdünk Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és mindig azzal a bizalommal forduljunk hozzá, hogy mindent megad, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Sok esetben egyedül az ima segít. Főként a közös ima, a közösség imája. Amikor emberi erőnk hiábavalónak bizonyul, amikor valamit nem tudunk megtenni, amikor nem hallgatnak a jó szóra, akkor még mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.
Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor sokan Istent személytelen létezőnek gondolják. Úgy vélik, hogy Isten létezik ugyan, de tevékenysége kimerült abban, hogy meghatározta a világ rendjét és nincs semmi köze az emberhez, nincs kapcsolata velünk. Az egyéni imádságban megtapasztalhatjuk, hogy Isten személy. Megszólít minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot szeretne velünk. Velünk akar élni. Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten, Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.