2013. augusztus 2. – Péntek

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Mt 13,54-58

Elmélkedés:

Az Isten országáról szóló példabeszédek után egy új szakasz kezdődik a mai evangéliummal, amely Jézus elutasításával indul és kereszthalálával fejeződik be, amely az emberek részéről Isten elutasításaként minősíthető.
Tanító útja során Jézus visszatért abba a városba, ahol nevelkedett, Názáretbe. Az evangélista keserűen állapítja meg, hogy Názáretben nem tudott sok csodát tenni (vö. Mt 13,58). A názáretiek hitetlenül fogadták, amikor tanítani kezdett a zsinagógában, és azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, aki gyermekkorától fogva közöttük nőtt fel. Jézus most, felnőttként és elismert vándortanítóként olyan dolgokat mond nekik, amire nem számítottak. A felnőtt Jézus olyan dolgokat tesz, tudniillik csodákkal gyógyít, amit elképzelni sem tudtak róla. Mindez nem fér bele az évek során Jézusról kialakult képbe, ezért csodálkoznak és megbotránkoznak. Elutasításuk tehát egyszerűen magyarázható: ismerik Jézus emberi származását, de ezen nem akarnak túllépni. Nem ismerik fel, hogy Jézus Isten. Nem hisznek abban, hogy ő az Isten Fia. Názáretben is azzal a meggyőződéssel és erővel tanít Jézus, mint más helyeken. Itt is tenne csodákat, hogy megmutassa Isten irgalmát, de hitetlenséggel találkozik.
Ahhoz, hogy Jézusban meglássuk az Isten Fiát, hitre van szükségünk. A hitetlenség elutasításhoz vezet, a hit elfogadást jelent.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te feláldoztad magadat a kereszten, hogy megmutasd számunkra: a szeretetnek nincs határa. Teríts le bennünket a bűn, a gonoszság és az önzés útjáról, hogy példádat követve elindulhassunk az önfeláldozó szeretet útján. Benned van üdvösségünk, és segítségeddel juthatunk el az örök életre.
 

(FORRAS:NET)