Napi evangélium

2013. december 4. – Szerda

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Mt 15,29-37

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai evangéliumban, amely szerint Jézus a napok óta vele tartó embereket nem akarja étlen hazaengedni, hanem a mindössze hét kenyérből és néhány halból jóllakatja az egész néptömeget. Milyen mondanivalója van e csodának most, az adventi időszakban?
Először is érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus észreveszi az emberek kimerültségét és éhségét. Mert Isten figyel az emberre, s tudja, hogy mire van szükségünk. Amikor a mennyei Atya elküldi a Megváltót a világba, e tette is annak jele, hogy Isten törődik az emberekkel. Látja, hogy szükségünk van a Megváltóra, szükségünk van arra, hogy Isten jelenlétéről megbizonyosodjunk. Szükségünk van arra, hogy megtapasztaljuk: Velünk az Isten.
A második tanulság, hogy Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg ennivalót, hanem abból a meglévő hét kenyérből, ami a tanítványoknál van. Krisztus Urunk felhasználja mindazt, amink van s amit átadunk neki. Ne sajnáljunk tehát semmit Istentől, mert nagylelkűségünknek, felajánlásunknak köszönhetően nagyobb jóban lehet részünk.
Harmadszor pedig arra a mozzanatra figyeljünk, hogy Jézus nem közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Ennek az a lelki üzenete, hogy Isten a mi segítségünket és közreműködésünket kéri, hogy jótéteményeiből sokan részesüljenek. Legyünk az ő jóságának közvetítői és szeretetének továbbadói! Adventben nem kenyeret vagy egyebet adó, hanem az önmagát nekünk ajándékozó Istent várjuk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!
 

forras:net