2014. január 16. – Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Az evangéliumokban a Jézus csodás gyógyításairól szóló elbeszélések általában három részből állnak. Először az evangélista bemutatja a beteget és a betegséget, amely során a beteg részéről megjelenik a gyógyulás vágya és a hit kifejezése, hogy Jézus tud rajta segíteni. Ezt követi Jézus cselekedete, ami a legtöbb esetben a beteg testrész megérintése, de sokszor még erre sincs szükség. A harmadik mozzanatban az evangélista a gyógyulás tényét rögzíti, amelyet mind a korábbi beteg, mind a környezetében lévők megtapasztalhatnak.
A mai evangéliumban szereplő leprás beteg gyógyítása is ezt a sorrendet követi. A leprás ember bizonyára hallott már Jézus csodás gyógyításairól, ezért kéri segítségét, és egyúttal kifejezi hitét, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani, ha akarja. A kérést Jézus gyógyító mozdulata, érintése és gyógyító szava követi. Miután a beteg megtisztul a leprától, Jézus elküldi őt a paphoz és áldozat bemutatására kéri. Ennek hátterében az áll, hogy a törvények előírása szerint a papnak kellett hivatalosan megállapítania egy-egy gyógyulás tényét leprások esetében, illetve a gyógyult személynek szintén a törvények szerinti áldozatot kellett felajánlania, s csak ezt követően térhetett vissza a közösségbe.
Jézus a test és a lélek gyógyítója. Engedem-e, hogy megtisztítson, megszabadítson bűneimtől?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.