2014. január 22. – Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Mk 3,1-6

Elmélkedés:

Ismét a szombati nyugalomra vonatkozó előírások helyes értelmezése kerül elő az evangéliumban. Most egy béna embert gyógyít meg Jézus szombati napon. Megengedett volt-e cselekedete? Megszegte-e a törvényt a gyógyítással?
Jézus szombati gyógyításait nem szabad úgy néznünk, mintha azok csak a pihenőnap megszegését jelentenék. De azt se gondoljuk, hogy szombaton végzett cselekedeteivel csak a szokásokhoz és törvényekhez ragaszkodó írástudókat és farizeusokat akarja bosszantani. Bár valóban megtehette volna, hogy csak más napokon gyógyít, de ő mégsem ezt az utat választotta. Miért gyógyít akkor Jézus szombaton, ha világosan látja, hogy ezzel kiváltja a farizeusok és írástudók ellenszenvét és nyílt haragját?
A csodás gyógyítások az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Az emberek iránt irgalmas Isten megszánja a szenvedőket és a betegeket és segít rajtuk. Jézus azért gyógyítja meg a bénát, mert az irgalmasság erre indítja őt. Az irgalmasság jócselekedete ugyanis fontosabb egy törvény megtartásánál. Jézus még annak ellenére is jót tesz a rászoruló emberekkel, ha emiatt vád éri őt. Ha számára ennyire fontos az irgalom kifejezése, akkor az irgalmasság gyakorlását nekünk kötelességünknek kell tartanunk. Nem lehetőségnek, hanem kötelességnek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
 

forras:net