2014. február 4. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Jairusnak, a zsinagóga elöljárójának meghozzák szolgái a hírt, hogy kislánya meghalt. Ezt követően hangzik el Jézus kijelentése: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). Jairus tehát az egyik oldalról a szolgákat hallja, akik azt mondják, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a Mester az ő házába menjen, mert életében még tudott volna segíteni a beteg kislánynak, de ha már meghalt, akkor ő sem tud tenni semmit. A másik oldalról pedig elhangzik a bátorító szó Jézus részéről. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi ígéret között. Melyiknek higgyen? Kinek higgyen? Kinek a szava az igazság? Kié lesz a végső győzelem? A halálé vagy az életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és nem vonja vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja a leányt és visszaadja őt családjának. Mit érezhetett Jairus ebben a pillanatban? Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a szomorúság felett.
Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. Milyen nehéz elhinnünk, hogy a végső szó a feltámadásé. Milyen nehéz elhinnünk, hogy ahol az ember már nem lát reményt, Isten ott is talál kiutat, megoldást. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggodalmainkat? Csak akkor volna okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
 

(forras;net)