2014. február 21. – Péntek

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”

Mk 8,34-9,1

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus pontosan megmagyarázta Péternek és az apostoloknak, hogy mit is jelent az, hogy ő a Messiás. Péter egy dicsőséges királyságra gondolhatott, de Jézus a Messiás szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél.
A mai evangéliumi részben pedig mindennek a tanítványokra vonatkozó következményeiről beszél az Úr. A Krisztus-követő emberek számára is kereszthordozást jelent az élet, amelynek végső célja az örök élet elnyerése. Hiába teszünk bármit, ha az nem a Jézus iránti hűségünkből fakad és nem az üdvözülés a célja. Életünk értelmét és célját Krisztus életében ismerhetjük fel, aki lemondott életéről és meghalt értünk. Vallási életünkben az elsődleges szempont mindig a saját lelkünk üdvössége. De mégsem marad a vallásosság „magánügy,” hiszen késznek kell lennünk arra, hogy hitünket megvalljuk a világ előtt. E tanúságtétel lehet az egyik mércéje annak, hogy mennyire vesszük komolyan Jézus követését és mennyire köteleztük el magunkat mellette. Az örök élet dicsőségébe a hűségesek juthatnak el.
A tanítványok ugyanazt a keresztutat járják végig, mint Mesterük. Ahogyan Jézus az emberek megváltásáért odaadta életét, ugyanígy az ő követői az evangélium hirdetésére szentelik életüket. Jézusnak adják életüket, hogy aztán halálukat követően Jézustól nyerjék el az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!