Tényleg akkor „fejlődik” valaki, ha akadályok, problémák állnak előtte? Egészen biztosan nem. A problémák arra késztetik az embert, hogy emlékezzen önmagára. A legtöbben sodródnak a jó érzéseikkel és elfelejtkeznek önmagukról. Ez egy darabig nagyon jó és eredményes, örömben, boldogságban fürödni, mindenkinek felemelő. Viszont veszélyt rejt magában, mert valami miatt olyan jó most. Amikor a valami eltűnik, a fejlődéshez kapcsolt magyarázatok háttérbe szorulnak, akkor marad az üresség, a kiégés, a motiválatlanság, kedvtelenség, a „rossz”, amivel nem nagyon tudnak mit kezdeni, mert nincs ráhatása erre annak az embernek, aki önfelejtő.

Egy zászlót ha fúj a szél, akkor lobog, ha nem fúj a szél, akkor csak lóg a rúdon. Ha a zászlónak lenne öntudata, akkor bármikor loboghatna, függetlenül a széltől. Nagyon sokan ugyanilyen öntudatlanul élnek, keresik a szelet, ami aztán lobogtathatja az életét. A zászló is boldog, amikor lobog, megmutatja magát, kiteljesedik, teszi a dolgát, a szél hatására. Önmaga képtelen „munkálkodni”, hiszen nincs önmaga, szüksége van valamire vagy valakire, ami vagy aki aztán hatással van rá és loboghat.

Nem vagy zászló! Neked van öntudatod, önmagad. Talán ez különböztet meg minket leginkább minden mástól, hogy mi alakíthatjuk az életünket, még akkor is, amikor nem tudunk róla. Függetlenül attól, van-e szél vagy nincs szél. Sokan keresik azt az állapotot, amit egy nagyon boldog pillanatukban megéltek, szeretnék minél tovább fenntartani ezt, mert jól esik és eredményes. 

Nem haladsz feltétlenül jó irányba, ha jól érzed magad, persze akkor sem egyértelmű a jó irány, ha rosszul. Ez eléggé kiábrándítóan hangzik, de akkor fejlődik az életminőséged, ha tudsz magadról és eldöntheted szabadon, merre menj. Márpedig van választásod, mert Te döntesz, ha nem adod oda a szélnek ezt az adottságod. Így megjelennek azok a lehetőségek is, amiket eddig nem vettél észre, mert nem arra fújt a szél. Lehet, hogy láttál eddig lehetőségeket, de azért nem tudtad megragadni őket, mert nem mehettél arra. A szélnek az „iránya”, nem arra sodort. Ha tudsz magadról, tudsz arról, hogy irányt is válthatsz, akkor egészen más lesz minden nem csak benned, hanem a körülményeidben is.

Mindig az utadon vagy, még akkor is, amikor nincsenek lobogtató szelek. Kiteljesedsz még akkor is, amikor nem azt az életminőséget éled, amit szánsz magadnak. Sokszor jöhetnek akadályok, problémák. Vannak, akik nagyon jól olvasottak és azt mondják ezek feladatok és meg kell őket oldani, tenni, lépni, csinálni. Mind ez csak elmélet addig, ameddig nem tudod ki az, aki megteszi. A szél, vagy Te éled az életed? 

A boldogságban kevésbé van szükséged önmagadra, sőt a legtöbben ilyenkor veszítik el öntudatukat. Egyszerűen nincs szükség semmire, még rád sem, amikor minden jól alakul. Persze, hogy Te vagy a legfontosabb, a jól alakuló dolgokban is. Ezek a lobogtató pillanatok sokasága viszont olyan, mint a sinus görbe. Hullámzik, mert az érzelmek hullámoznak. Az önfeledt boldogság egy darabig fent van, majd jönnek a mélyvölgyek, ahol észbe kapnak sokan. A problémák okot adnak arra, hogy önmagaddal foglalkozz, a boldogság pedig úgy jó, ahogy van, nem meri senki piszkálni, még a végén elromlik. A boldog emberből eltűnnek a kérdések, mert szeretné megtartani ezt az állapotot. A kérdések jók és emlékeztetnek önmagadra. 

Olyan wellnessre, megelőzésre van szükséged, ami nem felejteti el veled azt, hogy az örömöd és a fájdalmad is a tiéd, Te csinálod magaddal és nem másra vagy ilyen hatással, hiszen van öntudatod. Az utak előre tartanak, függetlenül attól, hogy esik az eső vagy süt a nap. Minden körülmények között a lábadra van szükséged az előre menetelhez és nem a körülményekre. Vannak akik megállnak a napsütésben, mert annyira jó napozni és vannak akiket a szélviharok miatt állnak meg, így ez olyan bizonyíték, hogy nem a nehézségek és a problémák miatt lehet megtorpanni, hanem akár a boldog pillanatokban is. Viszont pont ezek lehetnek a magyarázatok arra is, hogy miért lehessen tovább menni. A nehézség és a könnyűség is egy olyan magyarázat, ami magyarázatot ad arra, hogy menj vagy megállj, esetleg visszafelé lépkedj. A napsütés is lehet egy kellemes támogató körülmény, de lehet izzasztó, mindent kifacsaró visszatartó helyzet. Mire keresed a magyarázatot? A támogatásra, vagy a visszatartásra. 

A lehetőségeid akkor adottak, ha Te teszed meg a lépéseket és nem az út mozog alattad, mint egy mozgólépcső. Ha a mozgólépcsőre vársz, akkor az néha elindul és akkor „látszólag” rendben van minden, viszont ha megáll, akkor megint bajban vagy, mert úgy értékeled, a mozgólépcső ellened van, pedig csak a kényelmedet kéne átlépni és megemelni a lábad. Így az akadály csak is Te lehetsz és nem a körülményeid. 

A lehetőség önmagadban rejlik. Amikor emlékezteted magad önmagadról akkor is, amikor önfeledten boldog vagy és akkor is, amikor belefelejtkezel a nehézségekbe és nem látod a kiutat. A kiút, inkább befelé vezet, saját magadba, annak ellenére, hogy változtatni szeretnél. Viszont nem változnod kell, hogy változzon az életminőséged, csak emlékezni magadra, hogy mit művelsz az életeddel. Csípd meg magad azért, hogy érezd, lásd önmagad helyzetét és annak támogató erejét még akkor is, ha úgy értékeled, hogy baromira nehéz körülmények között vagy. Tudd, hogy ezek a körülmények miatt mosolyog és sír is valaki. Te melyik vagy?  

(forras:net)