Orgonák

A közönséges orgona vagy májusi orgona  (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkánon őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (Leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.

A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek.

Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott.

Az utóbbi évtizedekben indokolatlanul elhanyagoltuk, amiben talán annak is része volt, hogy túl sokszor emlegették a tavasz és a szerelem szimbólumaként, és a bódító orgonaillatot is "pacsulinak" érezte a légiesebb illatokhoz szokott orrú ember. A szívós munkával kinemesített, telt virágú, különleges színű orgonák lassan a feledés homályába merülnek, és helyükön elszaporodnak a közönséges, igénytelen, laza bugájú, apró, halványlila virágú, sarjról származó bokrok, amelyek jószerivel csak zárósövénynek alkalmasak.

https://www.youtube.com/watch?v=hG8K5pIwZmw

Várnai Zseni: Orgona

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,

talán ezért hívnak engem orgonának,

április vad kedve suhogtatja ágam,

azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és libegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le hát engem,

s légy boldog te világ,

légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,

már csak éppen május elsejére várok,

s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,

s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és lebegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le már engem,

s légy boldog te világ!

Légy boldog te világ!

Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok felelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is felébred.