Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

  Fehér a ruhája,

  meghívja a virágokat

  tavaszesti bálra.  

Öltözködik az orgona,

  lila a ruhája,

  kivirít a kankalin, a

  szegfű és a mályva.  

  A vadrózsa rájuk nevet,  

bolondos a kedve,

  a rigó is füttyent egyet:

  hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,

  illat száll a légben,  

őrt állnak a gesztenyefák,

  illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a

  virágillatárban,

  s arra ébredünk fel reggel:  

napsugaras nyár van. 

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél, itt a tavasz,

  minden bokor újra éled,

  a földből a virágokat  

előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,  

megáll minden kicsi fánál-

  virágot tűz mindenhová:  

tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,

  száll a színek zivatarja-  

s merre elmegy, a kopár föld  

virágoktól tarkabarka. 

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása

  felkelti a vidéket.

  A tél végi utazásra 

  barátaim kísérnek.  

  Varázsigém hatalmával   

elaltatom a telet.

  Faágakra rásuhintva   

ébresztem a rügyeket.

  Virág nyílik ahol járok, 

  ágak végén tipegek.

  Tündérszárnyam nyomában már 

  ott virít a kikelet. 

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó hogy látlak hóvirág,

  megkérdezem tőled,

  mi hírt hoztál, mit üzensz

  erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

  vidd a hírt madárka,

  útrakelt már a tavasz,

  itt lesz nemsokára. 

Osvát Erzsébet Április

Ejnye, de kényes  

és mily szeszélyes  

ez a negyedik fia az évnek!  

Tudod, ugye, hogy ki ő?

  Április, a csínytevő  

Űzi veled a sok tréfát:

  jégesőt hoz,

  havat hint rád,

  majd küld szilaj szeleket,

  záporzuhanyt,  

meleget...

  És ha látja a hamis,

  fondorlatos április,  

hogy ernyőt tartsz,

  ha jön a zápor,   

hócsizmát rántsz  

havazáskor,  

szelek ellen  

elbújsz menten -

  akkor dúl-fúl

  a betyár,

  dérrel-durral továbbáll.

Radnóti Miklós: Március

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,

  vidám, kamaszfiús

  szellőkkel jár a fák alatt

  s zajong a március.  

A fázós rügy nem bújt ki még,

  hálót se sző a pók,  

de futnak már a kiscsibék,

  sárgás aranygolyók.  

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,

Csupa sár dombon nincs takaró.

Hófehér csokrok bújnak elő,

Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!

Ibolya nyitja is kék szemét.

Hazatér lassan minden madár,

Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,

Fák ezer virágot bontanak.

Tulipán kelyhén méhike zúg,

Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág

Sóhajtja szélbe szép illatát,

Barik születnek földre, égre;

Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap 

  április hónapja,   

hol kalap a fején, 

  hol báránybőr sapka. 

  Hiába próbálnád   

kilesni a kedvét, 

  túljár az eszeden, 

  mire észrevennéd. 

Köpenyegbe burkol, 

  ingujjra vetkőztet: 

  mutatja a tavaszt   

hol nyárnak, hol ősznek. 

Búsnak teszi magát, 

  szeme könnyben ázik, 

  mindegyre lehunyja   

sűrű szempilláit.   

Aztán gondol egyet, 

  fülig fut a szája, 

  s ránevet a fényben 

  hunyorgó világra.

J. W. Goethe: Március

Havazott újra, mert még 

  nincs itt az ideje, 

  hogy szemünket színes rét 

  örömmel töltse be. 

  Ez a tavasz ravasz még 

  s a langyos fényözön: 

  a fecske is becsap még, 

  a fecske is becsap még. 

  Miért? Egymaga jön!   

  Élvezzelek magamban, 

  korai napsugár? 

  Ha velem a galambom, 

  ha velem a galambom, 

  azonnal itt a nyár. 

/Ford.: Szabó Lőrinc/

**