A Bolíviában fekvő Salar de Uyuni sósivatag a Föld egyik legérdekesebb természeti csodája. Az Andokban 3656 m-es tengerszint feletti magasságon fekvő 12 ezer négyzetkilométeres sósivatag nem csak a legmagasabban fekvő sómező, de a legnagyobb kiterjedésű is a világon.

A Salar de Uyuni a chilei határ közelében fekszik, a több tízezer éve kiszáradt  Minchin-tó helyén. Sós mocsárként vagy sós sivatagként szokták aposztrofálni, mivel esős évszakban néhány cm-es vízréteg borítja, de az év nagy részében száraz.

Esős évszakban a sósivatagot egy vékony vízréteg borítja, melyben az égbolt visszatükröződése még inkább a végtelen érzetét kelti.  Nyáron a víz elpárolog és csak a szikkadt sómező világít, ennek a folyamatos párolgásnak a következtében egy kb. 6 méter vastag főként sóból álló kéreg képződött.

A  Salar de Uyuni vidéke tökéletes terület egyes műholdas műszerek kalibrálásához, mivel egy méternél kisebb szintkülönbségek vannak rajta, és anyagát illetve felszíni szerkezetét tekintve pedig nagyon homogén. Amikor vékony vízréteg fedi, egy hatalmas tükörhöz hasonlóan veri vissza a napfényt.
Évente mintegy 60 ezer kalandvágyó turista keresi fel a nem éppen tipikus turisztikai látványosságot. Egy olyan táj tárul a szemük elé, ahol a föld úgy tükrözi vissza az eget, hogy nehéz megmondani a horizontra pillantva hol is válnak szét egymástól.

Az egyik legnagyobb autós élmény egy terepjáróval átszelni  a Salar de Uyunit. Ritkák a tájékozódási pontok a végtelennek tűnő sivatagban, ezért célszerű inkább szervezett program keretében, profi vezetőkkel nekivágni az útnak.

A  terület időjárása igen szélsőséges, nappal akár 40 Celsius-fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet, míg éjszakánként akár -10 Celsius-fok is lehet, miközben erős szél süvít.
Az Uyuniban mintegy 64 milliárd tonna só halmozódott fel, melyből évente kb. 25 ezer tonna sót bányásznak, és feltételezések szerint itt található a bolygónk egyik legnagyobb lítium készlete is.

A bányászokon kívül ma már évente több tízezer kalandvágyó turista is felkeresi ezt a különleges tájat. E miatt a helyiek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az idegenforgalom kiszolgálására, így született meg a 90-es évek közepén az igazi kuriózumnak számító sótéglából épült 15 hálószobás hotel is. Nem csak a falak, de a bútorok is sótéglából készültek. Az esős évszak után a víz eróziója következtében az épületet meg kell erősíteni, de fokozottan óvják a vendégektől is, a hotel teljes területén táblák jelzik, hogy tilos a falat nyalogatni.

Minden év novemberében a költési időben flamingók hada lepi el a sós mocsarat.