Most a sokszínű állatvilág különleges, furcsa kinézetű szereplőiből láthatunk néhányat.

Pottó

A lajhármakifélék családjába tartozó satnyaujjú makik vagy pottók nemének egyetlen faja a pottó. A pottó nagy földrajzi elterjedése nem régóta ismeretes. Jelenleg 5 alfaját ismerik, ezek közül 4 Afrika nyugati, 1 a keleti részén él.

Törpe-erszényesmókus vagy cukormókus

A törpe-erszényesmókus Tasmániától és a szomszédos szigetektől kezdve Észak- és Kelet-Ausztrália erdein keresztül északon Pápua Új-Guineáig található meg. A törpe erszényesmókus Ausztrália egyik leggyakoribb emlősállata. A repülőhártyája a csuklótól a hátsó láb ujjízületéig húzódik, ez teszi lehetővé számára a siklást. A repülőhártya helyzete az áramlási viszonyokhoz való alkalmazkodáskor és kormányzáskor változtatható. A nagy, kidülledő szemeivel jól lát éjszaka.

Csillagorrú vakond

A csillagorrú vakond az Amerikai Egyesült Államok északkeleti államaiban és Kanada délkeleti partvidékén honos. Nevét különleges, előrenyúló orráról kapta, amit mindkét oldalt 11 darab – néhány centiméter hosszú, rózsaszín csápocska keretez: ezek az emlősök világának legérzékenyebb tapogatói. A csápok külön-külön, illetve csoportokban is mozgathatók. Amellett, hogy nagy ásólábaival más vakondok módjára járatokat ás és azokban férgeket fog, meglehetősen jól úszik is, és a vízben megszerezhető táplálékot is kedveli. Járatait gyakran a folyópartokon mélyíti. Egyéb vakondoknál jóval gyakrabban merészkedik ki a felszínre, ahol ugyancsak a nedves, vizenyős helyeket kedveli.

Jávai kancsil

A jávai kancsil Kína déli részén, Malajziában, Szumátrán, Borneón és Jáván őshonos. Elsősorban az esőerdőket kedveli, gyakran megtalálható a vízpartok körüli sűrűben. Szemei feltűnően nagyok. Apró termete ellenére a kancsil a szarvasok közeli rokona. Bár agancsa nincsen, némi fegyverrel ő is rendelkezik: a szemfogaik megnyúltak. Ha veszélyt észlel megmerevedik és összeesik így tetteti halottnak magát,a veszély elmúltával pedig felpattan leköpi támadóját és elinal.

Koronás tirannusz

A koronás tirannusz Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi esőerdők, mangroveerdők és mocsárierdők. Valóságos koronát visel a fején, a keresztben álló, magas és széles legyező alakú bóbitát, mely acélkék hegyű piros tollakból áll.

Nyestkutya

A nyestkutya eredeti hazája Szibéria, Mandzsúria és Japán tundrái és erdejei. Nagy szaporasága miatt több évtizede terjed nyugat felé, már megjelent Európában is. Felbukkanására elsősorban tavak, patakok közelében számíthatunk. Jelentős állománya él a Duna-deltában. Bundája barnásszürke, lábai, valamint a feje a szájszeglettől a fülig sötétkék. Pofáján mosómedveszerű álarcot visel. Főleg éjszakai állat, nappal nehéz vele találkozni. A nyestkutyák nem tudnak fára mászni, de nagyon ügyesen mozognak a legsűrűbb bozótban is, a rejtőzködésnek pedig valóságos mesterei. Zsákmányát jórészt orra segítségével kutatja fel. Mindenevő.

Bóbitás szarvas

A faj elterjedési területébe beletartozik Kína déli része (elsősorban Tibet, valamint Zhejiang és Fujian tartományok), valamint Mianmar északi területei. Hegyvidéki erdők lakója, egészen 4500 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul. A sűrű, dús aljnövényzetű erdőket kedveli. A bak szemfoga hossza maximum 2.5 centiméter, a sutáé félcentiméteres. Az egyedek egymással kutyaugatáshoz hasonló hangokkal tartják a kapcsolatot.

Repülőmaki

A Fülöp-szigetek esőerdeiben él. Az állat színezete révén tökéletesen alkalmazkodik környezetéhez: a fatörzsekhez és az ágakhoz. A repülőhártya, az állat végtagjait köti össze egymással, és kiterjesztett állapotban akár 120 centiméter átmérőjű is lehet. A patagium (repülőhártya) a farkat és a nyakat is beburkolja, így az állat nagy távolságokat is képes megtenni vitorlázórepüléssel. Erős karmaival az állat jól tud kapaszkodni a fatörzseken és az ágakon. Látása nagyon fejlett. Nagy, kerek szeme segítségével a repülőmaki éjszaka is kiválóan meg tudja becsülni a fák közötti távolságot. A repülőmaki éjszaka aktív, és magányos falakó. Tápláléka levelek, virágok és gyümölcsök. Az állat 20 évig él.

Déli delfin vagy déli felemásdelfin

A déli delfin könnyen azonosítható a tengeren. Az egyetlen hátúszó nélküli, feltűnően fekete-fehér mintázatú delfin a déli féltekén. Amikor azonban gyorsan úszik, távolról összetéveszthető a pingvinekkel, lassan úszva hasonlít a fókára.

Arany piszeorrú majom

Az arany piszeorrú majom más néven kínai piszeorrú majom Kína középső és délnyugati vidékének erdeiben honos. Falakó majom, a hóhatárig terjedő hegyvidéki erdőségek bambusz ligeteinek lakója. Ritka szépségű bundáját sűrű, puha szőrzet alkotja. Az arany piszeorrú majom szőre akár 18 cm hosszúra is megnő. Az akár száz példányból álló, egy idősebb hím vezette csapatai gyakran lemásznak a fákról, és a talajon keresnek bambuszrügyeket, leveleket, gyümölcsöt. Az élőhelyének elvesztése fenyegeti. Az IUCN vörös listáján a végveszélyben lévő kategóriában szerepel. Jellegzetességük a viszonylag kicsi, különös orruk.

Zsiráfnyakú gazella vagy gerenuk

A gerenuk elnevezés a szomáli nyelvből származik, és „hosszú nyakú antilopot” jelent. Kelet-Afrika északi részének száraz és félszáraz bozótosainak, tövises bokrokkal benőtt területeinek lakója legfeljebb 1200 méteres tengerszint feletti magasságig.

Kis páncélos egér

A kis páncélos egér vagy pichiciego az övesállatok családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. A kis páncélos egér Argentína endemikus állata. Csakis ez ország középső részén fordul elő.Az övesállatok közül a kis páncélos egér a legkisebb méretű. Fej-testhossza csak 9-11,5 centiméter hosszú, farka igen rövid. Páncéljának színezete világos vörös vagy rózsaszín, hasi része sárgás vagy piszkosfehér.