Szathmáry Olga Ottilia

Őserők játéka

Uram mit érnek ronggyá szaggatott,

szomorú szívek?

Két suhanc mókásból játékos bohósággal rugdosta le

kocsiban ülő gyermek kezéből

kitépett rongybabáját.

Kicsiny szakadozott testecskéje

zuhant lefelé némán.

Csak a kicsinylány kiabált

kétségbeesetten játékáért.

Édesanyja megkísérelte gurultában

elkapni a lépcsőn.

Ő is tehetetlenül, bábként zuhant

le a mélységbe.

Acélbetétes bakancsos láb rúgott:

éppen a hasát.

Szépen gömbölyödött hat hónapos

édes terhe már.

Magzatpózban öntudatlanul is

csecsemőjét védte.

Édesapa félőrülten babakocsiból

kapta ki a lányát.

Gyermekével rohant párjához

nyújtva segítő karját.

Acélbetétes bakancsos láb is

lendületét veszítette.

A játszó emberi testtömeg,

hátán lefelé csúszott.

Bőrkabátja sérülésektől megvédte,

arcán vigyor.

Indulat-játékszer vasrácsos szemetesben végezte.

A rongybabát korábban

a leért társa dobta oda.

Futott felelőssége elől,

HÉV kocsira fölpattanva.

Uram! A ronggyá szétszaggatott

szív már mit ér?

Dobogó kiszakadt húscafat,

lelke fölötte volt még.

Hirtelen lobbant lángra

a kovácsoltvas szemetes.

A fiú bőrkabátjára szikra pattant

és bőrébe égett.

Ott várakozók locsolták

ásványvízzel sebtében.

Az anyát újraélesztették,

mire a mentők oda értek.

Pici lány, az apa, édesanya

és a fiú tekintet összeért.

A halalom játékosa fájdalomból üvöltve

ment fölfelé.

Hordágyra tették az anyát,

magzata életben maradt.

Barbár és anya ugyanabban

a kórházban gyógyultak.

Mennyit érnek tépett,

halálra sebzett szívek? Uram!

Járomba rég tettük testünk,

igavonó ökrök módjára.

Mentsük meg lelkünk,

mi hajtottuk fejünk kalodába.

Bábjáték lét minek kell néktek?

Élet ez, rongybaba?

Hegyek sörényére sötét felhő

fenyegetőn, vádlón ült.

A város zaja konokul elnémult,

s lassan lecsöndesült.

Síneken zakatoltak tovább,

sikítottak az acélkerekek.

Uram! Mit érnek ronggyá szaggatott,

szomorú szívek?

Istenem!

Ki gyógyítja: a vérző sebeket,

érző lelkek fájdalmát?

Kérlek:

Te látod a véget nem érő

emberi nyomor borzalmát.

Uram!

Teremtményeid éhezik újra

békesség-szellemi mannád!

Adj kérlek!

Ronggyá szaggatott szívekbe

fény nyugalom varázst.

Budapest, 2015. március 23.

Szathmáry Olga Ottilia

Fotó: 33 hetes magzat édesanyja méhében

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia