Szent Mihály, - eredeti héber nevén „MI KHS ÉL” – (Ki olyan mint ISTEN?) – öt helyen fordul elő a szentírásban. Ezek közül legfontosabb a Jelenések könyve 12. fejezetéből a 7-10 vers.


Szent Mihály főangyal
Mihály legyőzi a sárkányt:
Ezután nagy harc támad a mennyben.
Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt.
A sárkány és angyalai védekeztek,
de nem tudtak ellenállni, s nem maradt
Számukra hely a mennyben.
Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót,
aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot.
A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.

Mária Agreda (ferences apátnő a XVII. Században) látomásai alapján erről így ír: (csak tartalmilag idézem).
Isten az angyalokat megteremtésük után próbatételnek vetette alá. Megmutatta nekik tervét, hogy a második isteni Személy emberré lesz, és Istensége hypostatikus unióba fog lépni emberségével. Ezt az Istenembert az angyaloknak imádniuk kell a földön is. Lucifer azonban gőgtől hajtva föllázadt ez ellen. Ő maga akart volna megtestesülni angyali és emberi természetet egyesítve a hypostatikus unióban. Fölszólította a többi angyalt is, hogy vele együtt lázadjanak fel Isten ellen.
P. Palmatius Zillingen SS.CC. szerzetes pap, aki Németországban (XX.sz.) híres lelkigyakorlat vezető volt, erről így írt (halála után az íróasztalán talált lapokon, amelyet aztán könyv alakban is kiadtak):

„Sötétség borult az angyalokra… Isten elrejtőzött, felhőhomályba burkolózott. Egyik angyal sem látta a többit, mindegyiknek egyedül kellett döntenie Isten mellett, vagy ellen… Ekkor Lucifer felkiáltott: „Én vagyok én, ki olyan mint én?”…
Isten hallgatott. – Ekkor egy alázatos, de határozott hang hallatszott az egyik legalacsonyabb karból:
„KI OLYAN MINT ISTEN?”
Erre az angyalok két táborra szakadtak. Egyik oldalon az Istenhez hűséges angyalok, másikon Lucifer hívei, a lázadók… Isten pedig így szólt a felhő homályából: „Ki harcolt Lucifer ellen?” Az alázatos hang válaszolt: „Az akit Te küldesz Uram!” Isten magához szólította ezt a szolgáját, aki így szólt. Mihály volt az, a három alsó kar egyikéből. Az Úr megkérdezte: „Mi késztet téged így beszélni? – „A Te nagyságod Uram, és az én semmiségem.” – Erre így szólt az Úr: „Mivel magadat a saját erődből semminek érzed, te harcolj, egyedül az Én erőmre támaszkodva!”

És ez a jelentéktelen szolga megingathatatlan hitével és izzó szeretetével Isten erejét dobva a legerősebb, legbüszkébb angyalra, győzött a hatalmas harcban. Kidobta Lucifert Isten jelenlétéből párthíveivel együtt.
Istent dobta Luciferre és evvel istentelenné tette. Ez nekünk érthetetlen, Isten misztériuma.”

Jaj a földnek és a tengernek, mert oda
Szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja,
Hogy kevés ideje van hátra (Jel. 12,12)

Szent Mihály tehát rendíthetetlen hitével választotta szét a sötétségben megzavarodott angyalokat, rábírva őket a döntésre. Ezért ő a hit angyala, akit minden hitellenes kísértésben, kételkedésben segítségül hívhatunk.
Mivel ő az idők kezdetén lett győztes hitével, azért a hit áll a többi erény előtt, ez az első, a kezdet.

Látjuk, hogy mennyire hűséges volt, „a hűségesek leghűségesebbje”, hisz az ő hűsége váltotta ki a többi hűségesnek döntését. Azért kérd te is tőle, hogy közvetítse neked a hűség erényét.

Másik fő tulajdonsága az alázat, azaz semmisségének tudata a Mindenható Istenhez képest. Kérni lehet tehát ebben is a segítségét. Alázata nagyon hasonló módon nyilvánul meg, mint Mária alázata, amikor kimondja: „Legyen nekem a Te igéd szerint!” Mária nem szabadkozik, hogy ő nem méltó a Messiásnak, sőt Isten Fiának anyjává lenni, hanem elfogadja Isten rá vonatkozó akaratát, bízva, hogy Isten jobban tudja, mint ő, mi felel meg az Ő terveinek. Szent Mihály sem latolgatja, hogy képes-e ő, az utolsó előtti karból való angyal, szembeszállni a leghatalmasabb szeráffal, Luciferrel, hanem Isten erejében bízik.
Tudjuk a Szentírásból, hogy Isten szereti a kicsivel és tehetetlennel legyőzni a gőgös nagy erőseket. Így Dávid, a páncél és harci fegyverzet nélküli fiú parittyájával legyőzi az állig felfegyverzett, harcokban edzett óriás Góliátot. Mert Góliát önmagában bízik, és hencegve káromolja Isten népét. Dávid pedig Istenben bízik, az Ő nevében harcol. Ugyanígy Szent Mihály is. Mert Isten „letöri a gőgöst képzelt magasán, a kicsinyeket pedig fölmagasztalja.” (Magnificat, Lk 1,52) Ez a „kereszt balgasága”.

Ugyanez az alázat mutatkozik meg, amikor Mózes testéért küzd az ördöggel.

Jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a Sátánnal, csak ennyit mondott: „büntessen meg az Úr! (Júd 1,9)

Tehát az angyal nem ítélkezik még az ördög fölött sem! Istenre bízza az ítéletet. És mi kis féreg emberek, ítélkezünk testvéreink felett! Pedig így szól az Úr: „Ne ítélkezzetek, akkor titeket sem ítélnek el.” (Lk 6,37), és „Irgalmatlanul lesújt az ítélet arra, aki nem irgalmas!” (Jak 2,13)
Mivel Mózes halálakor küzd itt az ördöggel, azért tartjuk őt a haldoklók hathatós segítőjének és a halál után a lélek kísérőjének. Elkíséri a lelket a különítéletre, ezért szokták mérleggel is ábrázolni.
Mivel a halál valaminek a vége, ezért más utolsó dolgok védőjének is tartjuk. Így a hét utolsó napjának, a vasárnapnak is angyala, és a nap utolsó órájának, az éjfél előtti órának. Kérjük ezért ebben az órában is a segítségét, ha virrasztanunk kell, pl. beteg mellett, vagy imádkozni, dolgozni.
A legfontosabb, róla szóló rész is a Szentírás utolsó könyvében, a Jelenések könyvében van. Összefüggésbe lehet hozni itt az utolsó Egyházzal a hét egyház közül, amelynek a levelek szólnak. Ebben fordul elő az „Amen, a hű és igaz tanú”. Az utolsó azaz hetedik pecséttel, ami után csönd áll be, mint az idők kezdetén, Szent Mihály kiáltása előtt. Az utolsó, azaz hetedik harsonaszóval, amikor „Eljött az ítélet ideje” és az utolsó, azaz hetedik haragcsészével, amelynek kiöntésekor harsány hang hallatszik a templomból: „Beteljesedett!”

Találhatunk összefüggést az utolsó boldogsággal is, (a nyolcboldogság közül) amely z üldöztetés boldogságáról beszél, és Miatyánk utolsó kérésével: „Szabadíts meg a gonosztól”.
De térjünk vissza az angyalok bukásához, mert még nem merítettük ki mindazt, ami ebből kiolvasható. Szent Mihály avval a kiáltásával: „Ki olyan, mint Isten” segített az összes angyalnak megállni a próbatételben és legyőzni a hatalmas luciferi kísértést. Ez teszi őt erős segítővé minden kísértésben ma is. (Ahogy már a miatyánk utolsó kérésénél is láttuk). Hiszen, ha Lucifert, a leghatalmasabb ördögöt le tudta győzni, mennyivel inkább valami kisebb minket kísértő ördögöt.

A Szentírás másik helye, ahol Szent Mihály szerepel, Dániel könyvének 10. fejezete. Dánielhez látomásban eljön Szent Gábor főangyal, hogy kinyilvánítsa neki a jövőt. Többek közt – azt mondja:

A perszák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem! De Mihály, az egyik legfőbb fedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól. (Dán 10,13)

Ebből megtudhatjuk, hogy szent Mihály főfejedelem, ami azt jelenti, hogy a fejedelmek karának felső harmadához tartozik. Ez a VI. kar. Akkor hát nem főangyal? (Azaz nem a főangyalok karához tartozik, amely a VIII. kar, azaz alulról a második). Gyakran nevezik Szent Mihályt arkangyal-fejdelemnek is. Ebből arra lehet következtetni, hogy arkangyal is és fejedelem is. Talán jutalmul a lázadó angyalok letaszításáért Isten fölemelte őt az arkangyalok közül a főbb fejedelmek közé, meghagyva egyszersmind főangyal feladatait is.

Fejedelemségére utal Dániel 10,20-11,1 is.

Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály. A ti fejedelmetek.
11 egyetlen pártfogóm, aki erős kézzel segít, és támogat engem.
„A ti fejedelmetek”, azaz a zsidó népé. Ugyanezt bizonyítja Dán 12,1 is:

12 Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem,
néped fiainak oltalmazója;
mert olyan szorongattatás ideje következik,
amilyen még nem volt soha,
amióta nemzetek vannak.
Abban az időben megszabadul néped,
mind, aki be van írva a könyvbe.

„Néped fiainak oltalmazója”, azaz a zsidó nép angyalfejedelme. Ebből megtudhatjuk, hogy az országokat és népeket angyal fejedelmek őrzik. Vagyis a népeknek is van őrangyala! Mint ahogy Fatimában is úgy mutatkozott be az angyal a kis látnokoknak: „Én vagyok Portugália angyala.”

De még mást is mond nekünk ez az idézet. „Olyan idő, ami még a nemzetek keletkezése óta nem volt” (ld. Jézus szavait Mt. 24,21-ben: „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt mindmáig, a világ kezdetétől és nem is lesz.”) Ez a végső időkre utal, amiben most élünk. Már mondtuk, hogy ő a végső dolgok angyala is, tehát az utolsó időké is. Ekkor Szent Mihály „felkel”, azaz a végső időkbeli megnagyobbodott erejéről, fokozott segítségéről van szó. Ne hagyjuk ezt kihasználatlanul!


Az angyalok értelemmel és szabad akarattal rendelkező szellemi lények.
Isten teremtette őket és a megszentelő kegyelemben részesítette. Mind Isten boldogító színelátására voltak hivatva. Ezt csak egy próbában való helytállással érhették el. Mi volt a próba tartalma? Alávetni magukat Isten döntésének. Egy teológiai fölfogás szerint: Isten közölte velük Igéjének az emberrel való személyes egyesülését. Ezt a legfőbb angyal, a fény hordozója, Lucifer magának kívánta. Innen érthető Lucifer ádáz gyűlölete Krisztus és Krisztus ügye ellen. Lucifer irigykedik az emberre is, mert még üdvözülhet. Ezért Lucifer, más néven az ördög és sátán mindent elkövet a haldoklónál, hogy az ne üdvözülhessen, amiből ő már örökre ki van zárva. Lucifer fellázadt az Isten ellen, olyan akart lenni, mint az Isten. Lucifer pártjára állt több angyal is. Harc kezdődött az égben. Egy főangyal a hűséges angyalok élén a lázadó angyalok ellen küzd. Odakiáltja nekik: "MI-KHA-Él!" "Ki (olyan) mint Isten?" és letaszítja Lucifert az égből, aki villámgyorsan a pokolba hullik. A többi lázadó angyal sem kapott többé helyet a mennyben.

Szent Mihály egyike annak a hét főangyalnak, akik Isten trónja körül állnak. Közülük háromnak a nevét ismerjük: Mihály, Gábor, Rafael, Mihály lett a mennyei seregek vezére, ezért ábrázolják őt lovagnak, páncélos vitéznek, aki lándzsájával ledöfi a sátánt. Szent Mihály ott van a haldoklók mellett is, segíti őket, elkíséri a túlvilágra (Szent Mihály lova). A tisztítótűzbe is eljön, hogy vigasztalja az ott szenvedő lelkeket. Ő az Egyház fővédnöke.
Szent Mihály Főangyal tisztelete korán és gyorsan terjedt el, mert közbenjárására sok csodás gyógyulás történt. Több templom épült tiszteletére. Konstantin császár a Boszporusz mellett felépítette a MICHALION-t. 610-ben már Rómában is van temploma Szent Mihálynak.

Szent Mihály főangyalnak négy helyen való megjelenéséről tudunk:

1., A legrégibb Kolossae-ban Frigiában történt. Az ortodox egyházban ez ma is Szent Mihály fő kegyhelye.


Szent Mihály hegye, Cornwall
2., A VI.-VII. században Gargano hegyén Olaszországban ismételten megjelent Szent Mihály főangyal. A legismertebb első itteni megjelenése. Régi feljegyzések szerint ez így történt: a pásztorok üldözőbe vettek egy megvadult bikát. A bikát egy barlang nyílásában találták meg. Amikor rálőttek, a nyíl visszaröpült. Jelentették a püspöknek, aki három napos böjtöt és könyörgést rendelt el. A harmadik napon megjelent a püspöknek álmában Szent Mihály, és tudtára adta neki, hogy a barlang az ő választott helye. Erre templommá alakították át a barlangot, és keresett búcsújáróhely lett belőle.

3., Ugyancsak a VI. században Nagy Szent Gergely pápa idejében pestis pusztított Rómában. A hívek Szent Mihály segítségét kérték. A főangyal megjelent Hadrián császár síremléke fölött, kardját hüvelyébe dugva jelezte, hogy vége a pestis vésznek. Azóta nevezik a síremléket Angyalvárnak.


Szent Mihály hegye, Franciaország
4., A VIII. században a Mont-Saint-Michel tengermosta meredek szikláján, Normandiában is megjelent Szent Mihály főangyal. Az igen látogatott búcsújáróhelyet egy bencés apátság látja el.

Szent Mihálynak azelőtt két emléknapja volt: május 8-án a Gargano hegyen, szeptember 29-én Rómában ünnepelték. Itt 670-től a XVIII. századig parancsolt ünnep is volt a nap. A liturgikus reform után csak egy ünnep maradt, szeptember 29-e, amelyen Szent Mihály, Gábor és Rafel főangyalokat együtt tiszteljük.