Igaz történet: Szerelmet és gyereket is kaptam egyszerre

• 2014.09.05.

A mi zavartalan és harmonikus kapcsolatunk valószínűleg akkor indult el a lejtőn, amikor Kata nem követett engem a tanári pályán, és amikor az új bevásárlóközpontba kommunikációs menedzsert kerestek. Kata beadta a pályázatát és nyert. Akkor még örültem is ennek, de később kiderült, hogy a magas fizetés mellett mennyi negatívummal jár ez a párkapcsolatunkra.

Kezdő fizetése kétszerese volt a tanári keresetemnek, a szabadideje viszont jóformán a tizedrésze az enyémnek. Az első hónapokban türelmes voltam és megértő. Nem voltunk már kezdő szerelmesek, hiszen már az egyetemi évek felétől együtt jártunk, bíztunk egymásban és azt terveztük, egy-két éven belül összeházasodunk – így nem volt létkérdés, hogy mindennap találkozzunk.Egyre kevesebbszer volt rám ideje

Az első kisebb viták nem is a ritkuló randevúk miatt kezdődtek, hanem mert Kata kifordult önmagából. Olyan szokásokat vett fel, olyan igényekkel állt elő, amelyeket korábban lecikizett. Amikor pedig alig egy év után kinevezték kommunikációs igazgatónak, már velem is úgy bánt, mintha a beosztottja lennék. Teljesen átvette a kezdeményezést, kettőnk dolgainak irányítását. Hét közben már jóformán nem is találkoztunk, csak hétvégén. Szerencsére mint nő, mint szerető nem változott. Legalábbis, testben.

Egy meghitt, szerelmes pillanatban közölte, hogy legalább öt évig még nem lesz gyerekünk, mert nem akarja kockáztatni szépen bontakozó karrierjét. Ez alaposan mellbe vágott. Nem akartam újabb vitát, feszültséget, ezért azzal ütöttem el a dolgot, hogy a gyerekről ráérünk akkor beszélni, ha összeházasodunk.

– Na, jó, erről majd még beszéljünk, a technikát azonban addig is szeretném minél többet gyakorolni – kezdtem hízelegni. – A héten ráérsz valamelyik este? Vettem két mozijegyet, csókolózhatnánk egy kicsit a hátsó sorban. Úgy, mint a régi szép időkben…

– Talán szerdán ráérek. Majd felhívlak és egyeztetünk – válaszolta.

A barátnőjét fuvaroztam

De nem volt mit egyeztetni. Kedvesem megint nem ért rá. Megbízott viszont egy feladattal: egyik gyerekkori barátnőjét kellett levinnem az autómmal Pásztóra esküvőre. Legszívesebben megcibáltam volna a haját, amiért megint a munkáját választotta helyettem.

Végül azonban kellemesen csalódtam. Látásból ismertem már a lányt. Jutkának hívták és messze a legcsinosabb volt Kata barátnői közül. Az is beugrott, hogy ő az, aki már menyasszony. Aztán útközben kiderült, hogy nemcsak szép, hanem közvetlen, barátságos, okos teremtés is. Az unokahúga esküvőjére igyekeztünkA vendéglátók azt hitték, hogy én vagyok Jutka vőlegénye, és ennek megfelelően jelölték ki a szállásunkat is. Mindez akkor derült ki, amikor hajnalban az utolsó vendég is elment, és a háziasszony a szállásunkra kísért. Megmosolyogtuk a helyzetet, és próbáltunk elaludni a nem túl nagyra méretezett franciaágyban. De sehogy sem sikerült. Forgolódtam, de nem jött álom a szememre. Azt hiszem, Jutka már aludt.Hajnalban, amikor felébredtem, hogy átforduljak a másik oldalamra, akaratlanul is hozzáértem a melléhez. Átöleltem. Ahogy Sokáig feküdtünk így összesimulva, közben mindketten kapkodtunk levegő után. De ezt nem lehetett sokáig bírni. Nem is bírtunk. Szinte egyszerre kezdtük egymást simogatni, aztán átadtuk magunkat az élvezetnek. Csodálatos volt és felejthetetlen.Hazafelé menet Jutka hátradöntötte az ülés támláját és úgy tett, mintha aludna. De észrevettem, hogy félig lehunyt pillája alól időnként az arcomat fürkészi. Közben a szoknyája kicsit felcsúszott és telt, feszes combjának látványa újra és újra beindította a fantáziámat. Sebességet váltva előbb csak a lábához, aztán a combjához is többször hozzáértem. Nem reagált.Később lekanyarodtam az autópályáról a régi országútra, majd be az erdőbe. Ott aztán nemcsak végigsimogattam, hanem végig is csókoltam gyönyörű combját. A kocsiban nem volt ugyan kényelmes, de gyengéd, meghitt mozdulatokkal szeretkeztünk.Amikor újra elindultunk, Jutka már nem mímelte tovább az alvást. Próbáltam a jövőbeli ismétlésre, folytatásra rábeszélni, de határozott nem volt a válasz. Elmagyarázta, hogy jól megvan ő a vőlegényével, van lakásuk, néhány hónapon belül összeházasodnak. És mivel a párja nagyon gyanakvó természetű, ezért nem akar kockáztatni semmit.– Amit tettem, csak azért tettem, hogy elbúcsúzzak a szép és szabad leányélettől. Többet úgysem lesz rá alkalmam.Katával egyre többet vitatkoztunk. Egyszer nagyon csúnyán összevesztünk, és búcsú nélkül elrohantam tőle. Több mint egy hónapig nem jelentkezett, és azt hittem, vége az egésznek. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon bántam. Mint nő hiányzott, de mint társ…Ám kiderült, még sincs vége. Egyik péntek délután Kata telefonált. Hangja, mintha semmi sem történt volna, kedves volt és bűbájos. Vacsorázni hívott a lakására.Jól alakult minden. Remek volt a vacsora és utána Kata is az ágyban. Az ígéretes kezdetnek azonban csúnya vége lett. Másnap délelőtt előadta újabb tervét: ősszel én már nem megyek vissza az iskolába tanítani, mert Budán megnyílik a cég másik nagy üzletközpontja, és a két áruháznak egy biztonsági vezetője lesz. Ezt a helyet ő már lefoglalta nekem.

– És hogy végre többet lehessünk együtt, akár holnap ideköltözhetsz hozzám – próbált kedveskedni. – Kipróbáljuk az együttélést, de úgy, hogy mindketten megőrizzük a függetlenségünket… – búgta.

Share on T

Megpróbáltam átölelni, közben akaratlanul is hozzáértem telt melléhez. Sokáig feküdtünk így némán összesimulva, de ezt nem lehetett sokáig bírni. Nem is bírtunk. Szinte egyszerre kezdtük egymást simogatni, aztán átadtuk magunkat az élvezetnek.

– Én biztos megőrzöm a magamét – mondtam hosszas tűnődés után. – Annyira megőrzöm, hogy nem leszek biztonsági főnök. Nagyon megfelel nekem a tanári pálya. És köszönöm a meghívást, de a költözést is elhalasztom. Én a társad szerettem volna lenni, nem a szolgád. Ezt a szerepet nem vállalom!
– Pedig az való neked – visította. Biztosan mondott még más sértést is, de szerencsére már nem hallottam. Kirohantam a lakásából és az életéből is.

Aztán egy év múlva váratlanul belépett az életembe Jutka. Egyik délután dolgozatokat javítottam a tanári szobában, amikor csörgött a telefon. Amikor rájöttem, ki is a hívó, csak hebegni tudtam zavaromban. Jutka azonban határozott volt. Halkan, udvariasan, de nyomatékosan kérte, hogy látogassam meg.

Az első benyomásom az volt, hogy Jutka szebb és kívánatosabb, mint valaha. Aztán a kiságyban szuszogó aranyos kis lurkót vettem szemügyre.
– A te fiad? – kérdeztem.
– Meg a tied – kezdett zokogni Jutka.
Így tudtam meg, hogy az esküvő után a vidéki rokonok elkotyogták a vőlegénynek, hogy mi akkor, hajdanán együtt aludtunk. Attól a pillanattól kezdve Jutkának nem volt egy nyugodt perce sem. Amikor pedig megszületett a kisfia, férje rögtön orvosi vizsgálatot kért. Az eredmény ismeretében azonnal elköltözött és beadta a válópert.

Nem tétováztam sokáig. A hét végén már odaköltöztem Jutkához. Igaz, én nem kértem semmiféle orvosi vizsgálatot. Enélkül is remek feleséget kaptam, gyermekkel, lakással. Élek-halok értük!