Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.

A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta.
Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ül kilenc társával. Azon gondolkozik - mégis csak szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek.
Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet!

A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolga, most, most megyek haza az apámhoz, és bocsánatot kérek. Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végig járni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett. A tekintete leesik az íróasztalra - egy levél - fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül. Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe - elvégeztetett.

A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ő szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.

Próza: A szeretet csókja

Írta: kaltes s

Csak a vágy hajtott, hogy
megismerjem azt, mit Te
is ismersz. Óh, de bárcsak
ne tettem volna.

Vívódást okoztál nekem!
Kinevettél minket látva
értetlenségünket és látva
szemünk matt csillogását.
Kérdeztél és csak én voltam
ki színed elé járult; bár
nem volt bennem bátorság.
Csak a vágy hajtott, hogy
megismerjem azt, mit Te
is ismersz. Óh, de bárcsak
ne tettem volna.
Én szánalmas és naiv.
Mért hallgattam szavadra?
Mért engedtem kérésednek
és mért gyengült el térdem
szent szavadtól?
Bemocskolták nevem,
s az árulók példája lettem.
Harminc, mázsás kő nyomja
lelkemet súlyként. Elárultalak,
hogy terved bevégeztessen.
Te kértél erre, s ezt nem
tagadtad soha. Tudtad, hogy
a szeretet csókja az,
mivel arcodat illettem.
Tudtad és hittél bennem,
mert én is hittem benned,
ahogy senki…

Nem maradt hát semmim,
csak a legnagyobb áldozat…
a megváltó kötél…

Miskolc, 2006. május 30.