Függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi munkát végzel-e, vagy talán mindkettőt, ne feledd, hogy „minden fáradozásból haszon lesz” (Példabeszédek 14:23). Milyen haszon? Például ha keményen dolgozunk, gondoskodni tudunk a fizikai szükségleteinkről. Az igaz, hogy Isten azt ígéri, hogy gondját viseli azoknak, akik őszintén imádják őt (Máté 6:31, 32). De közben elvárja tőlünk, hogy mi is tegyük meg a magunk részét azzal, hogy szorgalmasan és becsületesen dolgozunk (2Tesszalonika 3:10).

A munkánkra tehát tekinthetünk úgy, mint ami egy eszköz a célunk eléréséhez, egy tisztességes módja annak, hogy eleget tudjunk tenni a kötelességeinknek. „Ha képes vagy eltartani magad, az nem kis dolog – mondja Joshua, aki 25 éves. – Ha fedezni tudod a kiadásaidat, akkor a munkád tulajdonképpen be is töltötte a célját.”

A kemény munka az önbecsülésünknek is jót tesz. Elvégre ahhoz, hogy keményen tudjunk dolgozni, önfegyelmet kell gyakorolnunk, és ki kell tartanunk, még ha unalmas vagy nehéz munkáról van is szó. Így megelégedettséggel tölthet el az a tudat,  hogy van bennünk tartás, és nem engedtünk a kísértésnek, hogy a könnyebb utat válasszuk (Példabeszédek 26:14). „Egy hosszú nap után jó érzés tölt el – meséli Aaron, akit az előző cikkben már idéztünk. – Bár fáradt vagyok, és mások talán észre sem vették, mennyit dolgoztam, de tudom, hogy csináltam valami hasznosat.”

A Biblia elismerően beszél a „munkájához értő” férfiról, és a nőről, aki „dolgozik, mindenfélét, amiben keze gyönyörűségét leli” (Példabeszédek 22:29; 31:13). Persze senki sem lesz egyik pillanatról a másikra jó szakember. És általában nem szívesen csinálunk olyasmit, amihez nem értünk igazán. Sokan talán emiatt nem találnak örömet a munkájukban. Egyszerűen nem tesznek elég erőfeszítést azért, hogy ügyesen tudják végezni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ember szinte bármilyen munkát képes örömmel végezni, ha megfelelően áll hozzá, és mindent megtesz, hogy megtanulja jól ellátni a feladatát. „Ha azon vagy, hogy ügyesen csinálj valamit, és aztán látod az eredményt, az óriási megelégedettséget ad – jegyzi meg a 24 éves William. – De ha folyton a könnyebb megoldásokat keresed, vagy csak a minimális elvárásoknak teszel eleget, sosem fogsz ilyesmit érezni.”

Ne csak azzal foglalkozz, hogy mennyit keresel. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Miért fontos a munkám? Mi történne, ha nem látnám el a feladatom, vagy ha nem hozzáértéssel végezném? Hogyan válik mások javára a munkám?”

Az utolsó kérdésen különösen jó elgondolkodni, mert a munkánk akkor nyújt igazán megelégedést, ha látjuk, hogyan segítünk vele másoknak. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). És túl azon, hogy bizonyos embereknek közvetlenül a hasznára lehet a szorgalmasan végzett munkánk, például az ügyfeleknek vagy a munkaadónknak, másokkal is jót teszünk. Köztük vannak a családtagjaink és a rászorulók.

A családtagjaink. Ha egy családfő keményen fáradozik a családjáért, legalább kétféleképpen tesz jót velük. Egyrészt gondoskodik a fizikai szükségleteikről, vagyis hogy legyen hol lakniuk, legyen mit enniük, és legyen mit felvenniük. Ezáltal teljesíti az Istentől kapott feladatát, mert „gondoskodik az övéiről” (1Timóteusz 5:8). Másrészt a példájával megtanítja, milyen fontos keményen dolgozni. „Apukám a munkaszokásaival nagyon jó példát mutat – jegyzi meg Shane, akit az előző cikkben már idéztünk. – Becsületes ember, aki mindig is szorgalmasan dolgozott, élete nagy részében asztalosként. Hála neki megtanultam, mekkora értéke van annak, ha képes vagy a két kezeddel olyasmit alkotni, aminek mások hasznát veszik.”

A rászorulók. Pál apostol minden keresztényt arra buzdított, hogy „dolgozzon keményen. . ., hogy legyen mit odaadnia a szükségben levőnek” (Efézus  4:28). Ha megfogadjuk ezt a tanácsot, akkor nemcsak magunkat és a családunkat tudjuk eltartani, hanem talán arra is lehetőségünk adódik, hogy olyanokon segítsünk, akik hiányt szenvednek valamiben (Példabeszédek 3:27). A kemény munkának köszönhetően tehát átélhetjük az adakozásból fakadó nagyobb boldogságot.

Jézus a híres hegyi beszédében ezt mondta: „ha valaki, akinek hatalma van, szolgálatra kényszerít egy mérföldre, menj el vele kettőre” (Máté 5:41). Hogyan alkalmazhatod ezt a tanácsot a munkádra? Ahelyett, hogy csupán annyit tennél, amennyit minimálisan elvárnak tőled, keresd a módját, hogyan tehetnél többet. Tűzz ki célokat! Például hogy az elvártnál jobban vagy gyorsabban fogod elvégezni a feladatodat. A legapróbb részletekre is figyelj oda.

Ha hajlandó vagy „két mérföldre is elmenni”, nagyobb valószínűséggel találsz örömet a munkádban. Hogy miért? Mert ilyenkor a te kezedben van az irányítás. Azért adsz többet, mert ezt akarod tenni, nem pedig azért, mert valaki erre kényszerít (Filemon 14). Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthat a Példabeszédek 12:24-ben feljegyzett gondolat: „A szorgalmasak keze uralkodni fog, a hanyag kéz viszont kényszermunkát végez majd.” Igaz, kevesen dolgoznak rabszolgákként, vagy végeznek szó szerinti kényszermunkát, de ha valaki csak a minimális követelményeknek tesz eleget a munkahelyén, rabszolgának érezheti magát, elvégre mindig azt teszi, amit mások elvárnak tőle. De ha többet teszünk – mégpedig a saját elhatározásunkból –, akkor azt fogjuk érezni, hogy kézben tartjuk az életünket, és a magunk urai vagyunk.

A kemény munka dicséretes, de ne feledjük, hogy az élet nem csak munkából áll. Bár a Biblia szorgalomra ösztönöz, nem buzdít arra, hogy a munka megszállottjai legyünk (Példabeszédek 13:4). „Jobb egy maroknyi pihenés, mint kétmaroknyi fáradságos munka és a szélkergetés” – olvashatjuk a Prédikátor 4:6-ban. Mit jelent ez? Ha valakinek minden idejét és energiáját felemészti a munkája, akkor soha nem tudja élvezni annak gyümölcsét. Amit tesz, az éppolyan értelmetlen, mintha csak a szelet kergetné.

A Biblia segít, hogy kiegyensúlyozottan tekintsünk a munkára. Noha azt tanácsolja, hogy dolgozzunk szorgalmasan, azt is mondja, hogy gondoljuk át, mik a fontosabb dolgok (Filippi 1:10). Ilyen például a családunkkal és a barátainkkal való időtöltés. Vagy ami még ennél is előrébb való, hogy ne feledkezzünk meg Istenről. Például olvassuk a Bibliát, és elmélkedjünk rajta.

Azok találnak a legtöbb örömet a munkájukban, akiknek kiegyensúlyozott az életük. „A korábbi főnököm nagyon kiegyensúlyozottan gondolkodik – meséli William, akit már idéztünk. – Keményen dolgozik, és az ügyfelei úgy ismerik, mint aki mindig szép munkát végez. De a nap végén leteszi a munkát, és a családjának és Isten imádatának szenteli a figyelmét. Ő az egyik legboldogabb ember, akit ismerek!”