Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit.

Ez egy ravasz, életművészeti tanács. Egy fontos mondat van benne: “Élvezd a jelenedet” – bármilyen hétköznapi is. Ha értéktelen, hamis gyöngyöket fűzöl egy szálra, az egész semmit se fog érni.

Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet – ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ “AKKOR” MOST VAN! Hidd el! – ez egy ősi szamuráj mondás.

Ők ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy még a következő percre sem gondoltak előre. Ebben az abszolút jelenlétben verhetetlenek voltak, mert az ellenfél nem volt jelen. Félt. Kalkulált. Tervezett. Vágyódott a nyerésre, és rettegett attól, hogy veszíthet. A bölcs szamuráj a pillanat abszolút ura volt.

Vidáman várakozni azt jelenti, hogy oly mértékben éled és élvezed a jelenedet, hogy valójában nem is várakozol.

Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad. Ez egyébként nemcsak életművészeti, de spirituális tanács is.”Ne aggodalmaskodj a holnap felől!” – mondja Jézus. Mert látja, hogy örökösen aggódsz valamiért. Nincs jelened. Nem éled, hanem végigvárod és aggódod az életedet. Ne tedd!

Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell – megkapjuk.

Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis – a “kell!”, az “akarom!” – késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön.

(FORRAS:NET)