Az élet egy nagy tó;
Azt átúszni soha nem lehet.
Kikötöttem a bánat szigetén,
melyen sok bú és bánat talált meg.
Sok rossz játék,
sok rossz tréfa rajta.

Egyszer, talán felérek a csúcsra,
de ha lemegyek, bánat jön újra.

Változik az élet, múlik az idő,
Változnak az emberek, múlnak az életek.
Egy valami nem változik, egy mi örök,
A lélek-tükre, mi az ember szemében pörög.

Mindenki mást, mindenki máshogy éli,
Mindenki máshogy, mást szeretne elérni.
Kinek összejön, kinek nem vagy talán félig,
Egy itt is közös, az álmokat megvalósítani.

Sokan nem becsülik az életet, nem tisztelik,
Nem fogják fel értékét, megannyi varázslatos élményét.
Rengeteg kisbaba, kisgyerek ki élne-halna,
Hogy egy napig a teljes életbe belekóstolhatna.

De az élet nem szülő, nem vigyáz rád,
Az élet kemény s förtelmesen fáj.
Nem egyszerű megélni ebben a tetves világban,
Ha választhatok, inkább húzom a ravaszt a valóságban.

Ha nem bírod a tempót, elbuksz,
Ha elbuksz, nincs visszaút.
Ott már igazán véged, ha mégis visszatérsz,
Élőhalottként éled majd napjaidat, vagy halsz.

Teljesen mindegy mit választasz, ha eddig jutottál,
Ott valamit az életben nagyon el...tál.
Jussak eszedbe mikor ezt olvasod és sírsz,
Segít valamit rajtad egy törött szív?

Vajon reggelenként
hogyan ébred egy rózsa?
Mit csinál,
ha elfeküdte szirmait,
ha nem sugározza
színeit s illatát?

Kávét főz, megissza,
s magához tér tőle.
Fésűt keres,
dezodort,
sminkkészletet.

Seperc alatt
kicsípi magát.
Most úgy néz ki,
mint aki bálba készül.
Már megfelel
az elvárásoknak.

S ha valakinek
mégsem tetszik,
azt megszúrják
ékszerei,
a nyaka köré
tekert tövisek.

Egy nehéz nap után fáradtan dőlök ki
Csak arra gondolok hogy túl vagyok ezen is
Aztán egyszer csak elfog a mély álom
Hogy jöjjön a reggel azt nagyon nem várom

Szépet, rosszat, mindent álmodok ezalatt
Ilyenkor az idő hamar elszalad
Csak annyit hallok hogy beszél valaki
A nővérem az és ideje felkelni

Újabb nehéz nap következik
Gonoszság és fáradtság összeölelkezik
De én összekapom magam és elindulok az útra
Majd ha vége a napnak, kidőlök újra.

Ott vagyok melletted akár bú vagy bánat
emészti a szívedet, Én mindig megtalállak.
Ott vagyok a szívedben, a legeslegmélyén,

mindig csak azt figyeld honnan jön a fény.
Mindig az első jó amit mondok, figyelj,
hogy tovább kell menned, soha el ne
felejtsd.
Szólok, hogyha menned kell csak előre
nézz, akkor mikor elmegyek nincs több
segítség.

Ha a szíved megszakad,
Akkor sem vagy egymagad.
Ha az élet mostoha,
Akkor se légy ostoba.

Mindig tudd, hogy merre mész,
S más szemében mennyit érsz.
Azt is tudd, hogy kikkel élsz,
És tőlük te mit remélsz.

Mikor jó úton haladsz,
Akkor lehetsz önmagad.
Ha az út majd véget ér
Folytatásában higgyél.

Így lesz boldog életed.
Így tudod hogy mit tehetsz.

Láttam egy gyermeket, nem tudott beszélni, szemének bársonyos fénye mégis megérint.
Hallottam egy gyermeket, ki nem látott még soha, szavainak bölcsessége mégis megérint.
Láttam már gyermeket, kinek nem volt lába, Álmaiban mégis a világot sokszor bejárta.
Szeresd őt, ki valamiben más, meglátod, ha megérted, a világuk csodás.
Ők szeretnek csak igazán, ha egyszer megérted, akkor meglásd, megéltél egy csodát.

Van úgy hogy a múltra gondolok
Érzem voltak már szebb napok
Van úgy hogy minden érzés fáj
Arra gondolok nem akarok élni már
Van hogy úgy érzem mindenki elhagyott
Nem számíthatok senkire, magam vagyok
Bár tudnám hogy vessek ennek véget
Hogy ne legyenek többé szétfoszlott remények
S akkor az összeomlás szélén
Valahonnan új erő árad
Ráébredek hogy az egész egy tévedés
Újra érzem, a kezem az égig ér
Ismét eljön a hőn várt remény
És így folytatódik az tovább
Az őrült, őrült körforgás.