.... Gyönyörű hófehér jácint!Köszönöm Zita,hogy elhoztad.

Szeretettel fogadtuk.Irenke


A jácint

A jó illatú keleti jácint Törökországból származik, a Mediterrán középső és keleti tájain vadon él. Ebből hozták létre a középkor óta hosszas nemesítő munkával a nálunk kedvelt pompás keleti jácintot (Hyacinthus orientalis), mely később a hollandok piacán a tulipán versenytársa lett, s épp úgy, mint a tulipán, számtalan változatban és színben létezik.

E szép növény a görög mitológia csodás szépségű ifjának, Hyacinthos-nak a nevét örökíti meg. Apolló, mint a Nap istene, gyógyító és világító, de olykor romboló kedvű istenség volt. A nyájas és szeretetre méltó Apollónak kegyeltje volt a szép ifjú, Hyacinthos, akivel szeretett ő játszani. Egy alkalommal azonban oly’ szerencsétlenül ütötte meg diszkoszával játszótársát, hogy az ifjú szörnyet halt. Apolló mély gyászt öltött. Ahogyan azt Ovidius „Átváltozások” c. sorozata regéli, a feledni képtelen Apolló isten az elhunyt ifjú véréből annak szépségét idéző kedves virágot fakasztott, melynek szirmain még ma is a fájdalom kifejezésére használt „Ai”, „Ai” szavak olvashatók, s amely azóta is a jácint - Hyacinthus - nevet viseli.
A halál, majd a virág születésének emlékére, s egyúttal Apolló tiszteletére nevezetes és nagyhírű ünnepeket tartottak Lakedaemonban (Amykleában). Ezek az ünnepek 3 napig tartottak; az első a gyász, a többi a vigasság és öröm napja volt.

A nálunk jól ismert jácint (Hyacinthus orientalis) Déméter, a földistennő gyászvirága is volt, ezzel díszítették magukat a fiatal lányok játszótársaik lakodalmára.

Így szól a legenda. A jácint sugallata, jelentése igen sokrétű például: „Szenvedünk a távolságtól.” A dupla jácint súgja, hogy „nem vagyok hozzád idegen.” Az egyszerű, szimpla jácint jelzi: „fényt és nagyravágyást sóvárgó lelked engem csak megvetni tud.” A teljes jácint szerint „szép vagy, de ez az idő függvénye.” „Bájaid leköteleznek!”- harsog a fehér jácint. A piros színű simulva adja tudtodra: „Szerelmem állandó, nem csalfa.” Sárga jácint figyelmeztet: „Ne ábrándozz, már nem szeretlek!”

Írta: Dr. Lenti István