Anthony de Mello a boldogságról és a boldogtalanságról:

"Mit tehetsz azért, hogy boldog légy? Semmit sem. Hogy miért?

Azon egyszerű oknál fogva, hogy már most is boldog vagy. Hogyan lehetne valaki az, ha már most is az? De ha ez így van, akkor miért nem érzed, hogy boldog vagy? Mert az agyad állandóan boldogtalanságot kreál. Hagyd el a fejedben lévő boldogtalanságot, s akkor azonnal felszínre kerül a boldogság, amely álladóan veled van.

MI okozza a boldogtalanságot? Keresd az okát és nézz mélyen a szemébe! Önmagától el fog tűnni.

Ha jól figyelsz, rájössz, hogy csak egyetlen dolog okoz boldogtalanságot. Ezt a dolgot Ragaszkodásnak hívják. Mi ez a ragaszkodás? Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy szeméyek nélkül nem lehetsz boldog."



" Állj meg egy pillanatra és szemléld elszörnyedve ragaszkodásaid végtelen listáját, melyeknek foglya vagy. ...

Amikor ragaszkodásod már foglyul ejtett, akkor ébrenléted minden percében teljes erőből küzdesz a világ átrendezéséért magad körül, csak hogy megszerezhesd és megtarthasd ragaszkodásod tárgyát. S mivel ez igen fárasztó, kevés energiád marad élni, illetve az életet élvezni.

De lehetetlen is ez a küzdelem, mert az állandóan változó világot egyszerűen lehetetlen ellenőrzés alatt tartani. Ezért tehát a beteljesült, derűs és nyugodt élet helyett kielégületlen, aggódó, idegeskedő, bizonytalan, kétségbeesett és feszületségekkel teli életre vagy kárhoztatva. Mert néhány tovatűnő pillanatra a világ valóban enged erőfeszítéseidnek és átrendeződik vágyaidnak megfelelően. Akkor aztán boldog vagy egy rövid időre. Pontosabban, néhány villanásnyira részed lesz a gyönyörben, amit egyáltalán nem lehet boldogságnak nevezni, mert mindig ott van a félelem, hogy a személyeknek és dolgoknak az az elrendezettsége, amit te oly nagy fáradtsággal rakosgattál össze, bármely pillanatban kicsúszhat a kezedből és cserben hagy - amint előbb-utóbb be is következik. "

"Választanod kell a ragaszkodás és a boldogság közt. A kettő kizárja egymást. Abban a pillanatban, hogy kialakul benned egy ragaszkodás, a szíved lebénul, s képtelen vagy már örömteli, gondtalan, komoly életet élni. "

" A boldogtalanságnak egyetlen oka van: a fejedben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszedbe sem jut megkérdőjelezni őket."

" Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van."

" Azzal az erővel, amivel a boldogságot önmagadon kívül keresed, akár sasfészket is kereshetnél az óceán fenekén."

" Ha az emberek annyira akarják a boldogságot, miért nem próbálják meg felfedezni és feladni hamis elképzeléseiket? Először is azért nem, mert eszükbe sem jut, hogy hamisnak tartsák vagy csak elképzeléseknek... ....félnek attól, hogy elveszítik azt az egyedüli világot, amit ismernek: a vágyak, a ragaszkodások, a félelmek, társadalmi kényyszerek, feszültségek, becsvágyak, idegesség és bűntudat világát "

" Mi hát a boldogság? Csak nagyon kevesen tudják, és senki sem tudja ezt elmondani neked, mert a boldogságot nem lehet leírni. .... Értsd meg a sötétségedet, akkor majd eltűnik és tudni fogod, mi a világosság."

" ... rajtad kívül senkinek és semminek sem áll hatalmában téged boldoggá vagy boldogtalanná tenni. Akár tudatában vagy ennek, akár nem, te és csakis te tudod elhatározni, hogy boldog leszel-e vagy sem."

Drága Irénke ,köszönöm szépen a csodálatos képet és idézetet.
Áldott vasárnapot kivánok Mindenkinek.
Szeretettel Erzsike

Válasz

"Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hogy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta:
- Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.
A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged."
(Anthony de Mello)

Válasz