A Halászbástya Budapest egyik legismertebb műemléke, amely a budai várban, Budapest I. kerületében található. A neoromán kilátóteraszokról látható páratlan budapesti panoráma miatt a legjelentősebb idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek.
A Pesti Szépészeti Bizottság már azonban 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A pályázat mindhárom díjazottja foglalkozott a Várhegy rendezésének kérdésével, és ezen belül több helyen kiemelt hangsúlyt kapott a Halászbástya is.
A Halászbástya a Mátyás-templom helyreállításával kapcsolatos építészeti és városrendezési feladatoknak köszönheti a megvalósítását. A középkori templomaink védelméért és állapotainak megújulásáért oly sokat tévő Schulek Frigyes, a Mátyás-templom körül végzett kutatási munkákról szóló összegzésében már felismerte, hogy a környezetet hozzá rendezni.
El is készítette erre vonatkozó tervét, melyet a Főváros Közmunkák Tanácsának még 1894-ben véleményezésre is előterjesztettek, az építkezést végül csak 1899-ben kezdték és több részletben valósult meg. 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az egész Halászbástyát az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak.
Az építkezés 1 millió 165 000 forintot emésztett fel, amelyből a lépcső és a hozzá kapcsolódó parképítés költségeit, 200 000 forintot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fedezett, a többi költség megoszlott a főváros (685 000 forint) és az államkincstár (280 000) között.
A Halászbástya a második világháború ostromai során több helyen súlyosan megsérült, de mivel addigra az épületegyüttes Budapest kiemelt nevezetességei közé sorakozott fel, a háború után, a helyreállítási prioritások sorában előkelő helyet foglalt el. A helyreállítási munkálatok Bors László, a feladatra államilag kijelölt építőművész vezetésével folytak. A helyreállítást nehezítette, hogy szinte centiméterről centiméterre kellett a területet tüzetesen átvizsgálniuk a tűzszerészeknek, mielőtt a kárfelmérés és a helyreállításra vonatkozó tervek elkészülhettek volna. Az éveken keresztül zajló folyamat első látványos részeként, a Halászbástya világháború utáni helyreállítása, 1953-ban elkészült.Állapota azonban a karbantartások elmaradása miatt fokozatosan romlott.
1995. május 30-án lépett érvénybe az I. kerületi önkormányzat határozata, melynek értelmében belépti díjat vezettek be a Halászbástyán. 1997. június 25-én, a Széchenyi lánchíddal együtt, megtisztították a falfirkáktól és festéktaszító anyaggal vonták be. Végül 2003 novemberében adták át a nagyközönségnek a sok tekintetben felújított épületegyüttest, amely még 1987-ben, a Budai várnegyeddel együtt, a Világörökség része lett.