A szürke, borongós napokban egy kis hangulatjavító, szép virágok, kellemes zenével! Krizantémok -Lahrból!
Krizantém, az indián nyár kincse
Japán, Kína és Kórea hagyományos növénye. Nálunk, Halottak Napjára a késői virágzású, fehér virágú fajokat viszik ki a sírokra. De sokféle változata akár szegélyként is pompássá teheti az őszi virágágyásokat. Neve szó szerint aranyvirágot jelent.

Krizantém története

Időszámításunk előtt 550-ben már említést tesznek róla, a Song-korban pedig már nemesítették. A különböző fajtáknak festői neveteket adtak: Aranycsengő, Alabástrom medence, Bíbor rákolló, Ezüsttál.

Kínában főleg a szokatlan színű, formájú fajták a kedveltek. A krizantém Kínában az ősz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. A művészetek mindenkor előszeretettel dolgozták fel, megjelent a költészetben, a festészetben, a faragványokon és hímzéseken.

Ősidők óta gyógynövényként is számon tartják, amely megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. Egy 3000 éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha fiatal lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indult ifjak bár sok kalandot átéltetek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek.

Már a Han-korban a 9. hónap 9. napjának ünnepén krizantémbort ittak. Azt tartották, hogy aki krizantémbort iszik, hosszú életű lesz a földön.

A híres költő, Tao Yuanming (365-427) több verse is a krizantémról szól. Tao Yuanming a magányosság jelképének tartotta a krizantémot, amely az ősz nyugalmát, szépségét képviseli.

A 8. század táján került át Japánba (kiku néven), ahol még nagyobb megbecsülésnek örvendett, mint Kínában. A krizantémot a japán uralkodók jelképükké választották, és hivatalos címerük lett. Ugyanakkor megjelent a koreai művészetben is, ahol a négy "nemes növény" egyikeként - a szilva, az orchidea, a krizantém és a bambusz - előszeretettel jelenítették meg díszítőelemként.
A krizantém meghódítja Európát

A 18. században bukkant fel az európai kertészetekben. Először Hollandiában, majd Franciaországban, később Angliában terjedt el. 1830 óta nemesítik, és az 1930-as évektől intenzíven termesztik. Míg az 50-es évekig a nagyvirágú fajtákat kedvelték, később az egyszerűbb, féltelt vagy szimpla színes virágú fajták váltak divatossá. A nemesítés fő szempontjai a rövid tenyészidő, a koraiság és a hőmérséklettel szembeni jó alkalmazkodóképesség.