INDULJ TOVÁBB!

Néha az önmagunkkal való törődés velejárójaként eljön az ideje, hogy bizonyos kapcsolatnak véget vessünk. Néha annak jön el az ideje, hogy megváltoztassuk bizonyos kapcsolat paramétereit. Ez egyaránt áll a szerelemre, a barátságra, a
családunkra, munkahelyünkre. Egy-egy kapcsolatot nem könnyű se megváltoztatni, se befejezni. Mégis gyakran
szükség van rá. Néha jócskán elidőzünk olyan kapcsolatokban, amelyek már halottak, attól félvén, hogy egyedül maradunk. Vagy mert halogatni akarjuk a veszteség következtében
elkerülhetetlen gyászt. Néha azért kell időznünk egy kicsit, hogy megerősödhessünk, felkészüljünk a változásra.
Ha az utóbbi a helyzet, nyugodtan lehetünk elnézőek magunkhoz. Jobb, ha megvárjuk azt a pillanatot, amikor biztosak vagyunk benne, mit akarunk tenni, és következetesen végig tudjuk vinni. Tudni fogjuk. Bízhatunk magunkban. Nehéz helyzetben vagyunk, ha tudjuk, hogy egy kapcsolat megváltozik vagy a vége felé közeledik, különösen ha még nem jött el a cselekvés ideje, de tudjuk,
hogy hamarosan lépnünk kell. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk, és véget akarunk vetni a dolognak, de még nem gyűjtöttünk elég erőt. Jól van így. Még nem jött el az ideje. Még történik valami fontos. Bízhatunk benne, hogy ha itt az idő, meg lesz hozzá a szükséges erő. Nem könnyű befejezni egy kapcsolatot, vagy módosítani határait. Bátorság és hit
kell hozzá. Fel kell készülnünk arra, hogy egy ideig egyedül maradunk, és nekünk kell gondoskodnunk magunkról.
Engedd el a félelmet! Értsd meg, hogy a változás a gyógyulás fontos része! Szeresd magad annyira, hogy meg tedd, amit kell és légy annyira biztos magadban, hogy el hidd: szeretni fogsz majd megint! Soha nem kell teljesen előröl kezdenünk. Gyógyulásunk útján a leckék tervszerűen követik egymást. Észre fogjuk venni majd, hogy bizonyos emberekkel akkor
vagyunk együtt -- a szerelemben, családunkban, barátságainkban és munkahelyünkön -- amikor együtt kell lennünk velük. És amikor elsajátítottuk a leckét, tovább megyünk. Oda, ahol új emberekkel együtt tanuljuk az újabb
leckéinket. Nem, ezek a leckék nem mind fájdalmasak.
El fogunk érkezni oda, ahol már nem a fájdalomból, hanem az örömből és a szeretetből tanulunk.
És teljesülnek vágyaink.

Van a cél...
És van az út. Sokan azt mondják, elégedj meg azzal, amid van, amit kaptál, ne akarj többet, ne légy elégedetlen, ne álmodozz. De te ne hallgass rájuk! Igenis, legyenek álmaid, céljaid, nem baj, ha most megvalósíthatatlannak tűnnek. De ha nem álmodsz róluk, ha nem teszel értük, ha eleve feladod, valóban, soha nem is éred el őket. Az őszinte vágy mindig éljen a szívedben. Sokszor ennyi is elég. Az őszinte vágy. Ez a vágy elvezet célodhoz. És miközben vezet, fedezd fel az út szépségeit is. De ne állj meg mellettük, ne maradj ott. Hanem lépj tovább. Célod felé. Mert amit útközben találsz, még nem a célod. Hiába gondolod, hiába mondják, hogy ennyi is elég. Nem. Ne elégedj meg vele, hiszen a célod vár téged. És célodat elérni, az lesz az igazi szépség. Amit pedig útközben találsz, nem hiába van ott. Azért van, hogy majd még jobban tudd értékelni célodat, azért, hogy velük teljes legyen a kép. A sok szépség, amit útközben észrevettél, szívedben gyűjtöttél, célod elérésével válik teljessé. Benne, célodban nyer értelmet. Útra is szükség van, és célra is. Egyik sem teljes a másik nélkül. Igen, a cél, és az úton felfedezett sok kis apróság együtt jelentik az életet.
Az Életet.
(Csitáry-Hock Tamás)

Dés Lászlónak annyi mondanivalója van! Imádom ezt a dalt.
Köszönöm Gyula.

Válasz