kutya-ló barátság- Tulajdonképpen mi szükség van itt rád? - kérdezte Koppants. - Hisz a ház körül alig van munkád, ezért könnyen is tudnának ám téged nélkülözni! Talán olyan nagy dolog, hogy néha kimész a mezőre, és húzod kicsit az ekét, vagy hogy fölszántod a földet? - Villám szelíden, türelmesen hallgatta az ifjú mindentudót. - De nézz csak meg engem - düllesztette ki a mellét Koppants - nekem bezzeg van itt dolgom elég! Éjjel-nappal mindig csak dolgozom! Villám helyeslően bólintott:

- Igaz, ami igaz, Koppants, tudom, hogy sokat dolgozol.

- Azt elhiszem! Reggel még föl sem ébredt az első kakas, de én már fönt vagyok, és körbeszaladom a baromfiudvart. Azután mikor a gazdám is kikel az ágyból, mi ketten kimegyünk a mezőre, és egész álló nap rendben tartom ott a nyájat. Mindezt csak azért mondottam el neked, hogy fogalmad legyen arról, mit csinálok, mennyi a munkám.

- Szorgalmas vagy, azt meg kell adni! - bólogatott Villám.

- Hogy csak szorgalmas? - hetvenkedett Koppants. - Még a hangyák is tanulhatnának tőlem szorgalmat meg munkabírást, bizony ám! Alighogy hazajövök a mezőről, és szinte még be sem falom a vacsorámat, vár ismét a munka. Ti bezzeg kényelmesen alusztok bent az istállóban, a jó meleg, álmosító levegőben, de az én számomra még este se ért véget a nap. Egész éjjel őrzöm a csűrt, az istállót meg a házat, hogy el ne lopják a búzát, hogy el ne lopjanak téged, és hogy ki ne rabolják a gazdánkat. Szeretném tudni, hogy végigcsinálnád-e ezt utánam? Villám tűnődve nézett Koppantsra.

szántás lóval, ekével- Tudod, hogy szeretlek, Koppants koma, nem is akarlak bántani téged azzal, amit most mondok, de igaz, hogy láttam már néhány telet, és azt hiszem, többet is tapasztaltam nálad. Nem tagadom, nagyszerű munkát végzel, Koppants barátom, minden megbecsülést meg is érdemelsz érte, azt hiszem azonban, az én munkám se alábbvaló. Mert igaz, hogy csak az ekét húzom, fölszántva a földet, de ha nem szántanék, nem lenne a csűrben búza meg takarmány, ami a nyájat táplálja, s ha nem volna takarmány, nem volna nyáj sem, amit te oly büszkén őrzöl kint a mezőn! - Koppants erre nem is tudott mit válaszolni, csak nyelt egy jókorát, és minthogy hirtelen halaszthatatlanul sürgős dolga akadt kint a ház előtt, bőszen vakkantgatva eliszkolt. Villám pedig bölcsen és megértően bólogatott.

Átdolgozta: Végh György