Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
3 éve | Fejer Gizella | 0 hozzászólás
Reményik Sándor
Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok
4 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
|
|
|
Csillagot vársz…
Hullócsillagot. Nézed a végtelen eget, és közben arra gondolsz,
hogy bár ehhez a végtelenséghez képest mennyire semmi
vagy, mégis, lelkedben a világmindenségnél nagyobb érzések
férnek el. De most nem is ez a fontos. Hanem a hullócsillag.
Amit vársz. Hogy kívánj valamit. És amikor az égen feltűnik,
arra gondolsz, aki ugyanilyen várva, ám mégis, váratlanul
megjelent az életedben, és arra vágysz, azt kívánod ezekben a
pillanatokban, hogy Ő ne röpke életű hullócsillag legyen az életedben.
Jókai Anna: Ima Magyarországért
Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből-vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótbó
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nova bort kínáltak
s akik ezt megitták
mind bódultakká váltak.
Juhász Magda - De jó lenne jónak lenni
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
Wass Albert: Csillagvirágok
Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
Petőfi Sándor: Szülőföldemen
Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával von tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
“Cserebogár, sárga cserebogár!”
Úgy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel…
Húsz esztendő… az idő hogy lejár!
“Cserebogár, sárga cserebogár!”
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
A TAVASZ ÉRKEZÉSE
Reggel, mikor még a takaró
álmosan simult testemhez,
várva egy újabb szép napot,
hajnal pírja huncut kacsintással
mosolygott be az ablakon.
Aranyló napsugár osont be a
szobába, ezernyi fénnyel az oldalán,
s az álomfátylat felemelve arcomról,
világosságával becézve, fényét szórta rám.
Friss tavaszi szél hátán érkezett,
hogy beletáncolhassa lelkembe
ezernyi csillogó szállá összefonódva,
szelíden, a harmat csalogatta napsugarakat.
Illatos leheletével, ahogy megérintett,
pajkos öröm csalt az ébredésre,
miközben lelkemben kivirult egy pompás
mesevirág, majd onnan felemelkedett,
és szivárvány színeivel lebegve felettem,
mutatta az utat a körülöttünk sétálgató,
mosolygós tavasz felé.
Moldován Vilmos: BÍZZÁL ISTENBEN !
Új év ! Előttünk, ismeretlen út,
melyen nem tudjuk, lábunk merre jut
az év ködében,
Holnapod legyen bár bizonytalan,
s az éj a köd áthatolhatatlan,
- Bízzál Istenben !
Egedre borulhat sötét felleg,
melyből fejedre fájdalom pereg
sáros ösvényen...
te mégis, bátran emeld fel fejed
és csüggedő lelkednek ismételd :
- Bízzál Istenben !
Törjön bár zúgó vihar ellened,
olyan bőszen, hogy már-már eltemet
a vízörvényben...
te ne félj, kulcsold csak bátran a kezed
és tudva, hogy egy hatalmas Kéz vezet,
- Bízzál Istenben !
"Az embernek minden nap hallgatnia kellene egy kis zenét,
olvasnia egy kis költészetet, és néznie egy csodás képet,
hogy a világi gondokat kitörölje az elméjéből, és észrevegye
a szépet, amit Isten ültetett az ember lelkébe."
/Goethe/
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Juhász Gyula: OKTÓBER
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
Máté Péter - Most élsz
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Juhász Gyula: FÁK...
Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.
Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.
Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.
Szeressétek az Öregeket!
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!
Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Reményik Sándor: Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
30 ÉV HÁZASSÁG, 16 GYERMEK, 4-29 ÉVESIG, 9 FIÚ ÉS 7 LEÁNY!!!! MENNYI SZÍVECSKÉT ÉRDEMEL EZ AZ ÉDESANYA???
5 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
https://www.facebook.com/brody.janos/videos/2542760409089098/
"Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
Sose feledd, hogy szabadnak születtél”
Szép Ernő
Én így szerettem volna élni
Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
Királyházi túristaház falán:
Vándor, ki betérsz pihenni,
Itt úgy akarj majd élni,
Tudj a halandókkal beszélni,
Mindenkitől nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni,
Lelkedből osztani virágot,
Tegezni az egész világot,
Megsímogatni, ami állat,
Érinteni minden fűszálat,
Imádni végtelen kedvvel
A Napot, ha fellángol reggel,
És énekszóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni,
Mindenkor békességgel telni,
És testvéri csókkal hazatérni.
A pedagógus nap alkalmából olvassátok ezt a verset:
Walter István
Oktató - tanító
Nem úgy van az, ahogy mondják:
hogy, akik tudják - csinálják,
akik nem, azok oktatják!
Tudni kell minden betűjét
a végét és az elejét,
értelmét és minden jelét.
A szabályokról beszélek,
amit, ha tudok, nem félek,
hogy tán valamit elvétek!
Ezért "holtig" kell tanulni
s nem csak a szabályt kell fújni,
kivételt is illik tudni.
Oktató nélkül nem lehet
megérteni az elveket:
zavar a jogi nyelvezet!
Gyakran kell hát megmutatni
mit kell a vasúton tudni,
hogy talpon tudjon maradni!
Higgyétek el ehhez kell ész,
az oktató nagyrészt színész,
csak így lehet mindenre kész!
Azt is elárulom nektek,
ha mást is tudsz - mondjuk verset,
biztos, hogy jobban szeretnek.
Szívét és lelkét is adja oda,
nem hiányozhat belőle soha
jövőbe vetett optimizmusa
Vajay Tiborné
Csendes pillanat
Állj meg néha
egy- egy Isten adta percre,
engedd ,
hogy hozzád simuljon a végtelen,
hogy vezessen
csendes békességgel,
vezessen át az életen,
mint messzeségek tömjénillata
lengje be néha árvaságodat,
teremtve :
megújult hitet,
örömöt,
megújult,tiszta álmokat..
Állj meg néha,
egy -egy Isten adta percre,
ne akarj,
ne fuss új célok felé,
csak szelíden,
ahogy földre csorgatja fényét
az ég....pőrén
állj Istened elé..
hogy e végtelenné tágult magány
s e magánnyá szűkült
roppant végtelen,
reményből szőve
égi szárnyakat,
megnyugvásra leljen
gyenge szíveden...
Páskulyné Kovács Erzsébet : Öreg, ráncos arcon
Öreg ráncos arcon könny botorkál végig,
keresi az utat a száj szögletéig.
Eltűnik, de rögtön másik jön utána,
s egyre keserűbben nyeli a gazdája.
Nem akarja okát mondani könnyének,
de addig unszolom, de addig beszélek,
míg megered nyelve, egy nagy sóhaj szakad:
Nem láttam tíz éve egyetlen fiamat.
Búcsú nélkül ment el, azt hittem visszajön,
csak azért nem beszél, csak azért nem köszön.
SZERETETTEL:
Boldog Édesanyák és Nagymamák Napját!
Adj időt a gondolatnak
Erőd forrása ez.
Adj időt az imának
A legnagyobb erő a Földön ez.
Adj időt a mosolynak
A lélek zenéje ez.
Adj időt a játéknak
Az örök ifjúság titka ez.
Adj időt a szeretetnek
s légy szeretett
Isten adománya ez.
Adj időt az adakozásnak
Önzésre nem juthat idő.
Adj időt az olvasásnak
A bölcsesség kútja ez.
Adj időt a barátságnak
A boldogság útja ez.
Adj időt a munkának
A siker ára ez.
Adj időt a szeretetnek
A Mennyek kulcsa ez.
Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...
Most már az "Igazat" keresem...
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával.
Reggeli biztató
Csodálj meg egy szép virágot,
ahogy bontja szirmait
nem kérdezi kinek nyíljon
örvendeztet mindenkit.
A sok tüske megmérgezhet
figyeljük a szívünket,
kedves szavunk és mosolyunk
felvidíthat lelkeket.
Hallgassuk a madarakat
szeressük az életet,
felhők fölött is ragyog a nap,
s árasztja a fényeket.
/idgam/
Híj segítségül engem....
Adj a gyermeknek tiszta szívet,
Szülőknek szerető nagy szülőket!
Magánynak társat,
Szegénynek gazdagságot!
Világtalannak világot,
Némának szavat!
Szeresd az embert s szeresd önmagad!
Adj szívet az embernek!
/kamikaze/
Az orgona bokorra cinke szállt,
s a kis rügyeknek halk titkot súgott:
a dombon látta már a napsugárt,
már jönni fog,
s a lombok börtönére fényt havaz!
Smaragd szívekben felpezsdül az élet.
Csodás remény:valahol újra éled
egy régi álom,csillogó tavasz.
Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
szellem-páncélzat védi:kőkemény.
Egy forró csókra hirtelen kipattan,
s dalos tavasz lesz:csengő költemény.
5 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Figyelem! 8 káros szokás, amitől gyorsabban megöregszel!
Léteznek bizonyos szokások, tevékenységek, amelyek felgyorsítják a szervezet öregedési folyamatait, így már korai életkorban megjelenhetnek a ráncok az arcodon, nehezebbem tudsz mozogni és egészségügyi problémáid is gyakrabban lehetnek.
Most következzen 8 káros szokás, amitől a testeden túl korán jelenhetnek meg az öregedés jelei!
1. Ha nem figyelsz oda a magas vérnyomásodraA magas vérnyomás miatt a vérerek veszíthetnek a rugalmasságukból, így a szívre még nagyobb munka hárul, hogy a keringést fent tudja tartani.
Dalszöveg: Fel, fel, ti rabjai a földnek,
fel, fel, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
rabszolgahad indulj velünk!
A föld fog sarkából kidőlni:
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!
Védelmező nincsen felettünk,
se isten nem véd, sem király:
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!
Pusztuljon ez a rablóbanda,
a rabságból elég nekünk.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár...
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt.
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!
https://www.facebook.com/beautifulnaturesave/videos/2121290161270669/
Tavasz illata, kikelet nyitánnyal,
madárdal énekkel merre vagy?
Mint hűs hegyi-patak forrása,
mi a testet gyógyítja és élteti,
léleknek is olyan test sátorában
virág illatra, madárdalra ébredni...
/idgam/
Az erdő csodái...
Csodálom az erdőt csendjéért, békéjéért.
Hűsítő forrásvizéért, harmatcseppes fűpázsitjáért,
ahová a fák lombjain át, éltető napsugár szűrődik,
majd visszatükröződik a kissé távolabb csordogáló
hűs patak vizéről.
Szeretem az erdőt télen, mikor fehér hótakaró lepi,
zúzmara- csipkék ékesítik a fákat, az erdő pihen, és
béke öleli át a csendes tájat.
Szeretem tavasszal, mikor az ébredő rügyek üde lehelete
bódít, madarak koncerteznek, s a tavaszi napsugár
édes érintése, az avar alól előcsalja az első hóvirágokat.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár...
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt.
MEGHATÓ történetek:
1. A jel
Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt.
Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a
két év alatt semmi hírt nem kapott.
Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki.
Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük.
Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük.
Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára.
Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el.
Nem mert az ablakon kinézni.
Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni
Nagyon szomorú, hogy ilyenek is bekövetkeznek.
Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...
de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem ...!
És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg.
- A gyermekek felnőttek.
Az Ember ... rég meghalt.
~ Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal ...
És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra.
GÁRDONYI GÉZA: HÓVIRÁG
A hóvirág... a tavasz szenvedője.
A föld meg füvetlen, barna, szomorú. Dombok szakadékaiban, az árkokban, a bokrok között még ott hevernek a zülledező tél fehér rongyai. Az erdő mintha a mesebeli szörnyetegek holt országa volna.
Álló halottak vázai. Egy bükk, mint egy átváltozott kéményseprő, aki az égnek terjeszti óriás girbe-görbe karjait, s mintha minden hajaszála egy-egy gallyacskává meredt volna, valami gyilkos borzalomtól, amit soha meg nem tud senki.
HELTAI JENŐ
Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.
Látjátok, ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, Élet és halál peremén. Amit a Sátán rosszra akart fordítani, azt Isten jóra fordította.
5 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!
Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jól lakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?
Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?
A nagymamák először kislánynak születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.
Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.
Akit tanítgathat minden féle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
111 éve született Wass Albert: 1908. jan. 08.- 1998. febr. 17.
Legkedvesebb verseinek egyike: IGAZGYÖNGYÖK..
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
s a kék vizeken tündökölt a hold,
tündér leány állott a tenger partján,
s a hab lágyan, szerelmesen dalolt…
De egy este… messze észak felől
orkán hadával érkezett a tél,
a tündér sírt és fényes könnyeit
zúgó tengerbe hullatta a szél…
Aztán elment… a tenger várta, várta,
és fodros habja többé nem dalolt.
Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb VirágaDsida Jenő: Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága
Pár nap és vége van az évnek, kivánok neked minden jót és szépet!
BUÉK
2019.
Wass Albert: Karácsonyi versek
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
Aranyosi Ervin:
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
elárvult szíveket is boldoggá tenni!
Varázsolni szívvel igaz boldogságot,
Wass Albert: Tél
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Hóesésben...
Hófelhő puha fodrain szépséges angyal ül,
Csillogó szemmel tekint a földre,
Mielőtt álomra szenderül.
Kezével int egyet, és láss csodát!
Szállingóznak a hópelyhek, boldog a világ.
Hókristályok különböznek, mindegyik más és más,
Vattacukorrá változik a föld, nyílik sok jégvirág...
Öröm a szívekben, angyalkánk megleste,
Fehér színtől álomszép lett minden ember lelke...
/idgam/
6 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Amikor a lelkem meghal egy kicsit...
Valahol ..egy rendelőben...
Reggel 8 óra 30 perc...
Betegszállítók kopogtatnak...nyolcvanon túli nénit hoznak ..messziről....átadják..átveszem a papírokat....kiültetik a váróba...foghíjas székek. még....félig tele a váró....a szélső székre ül...botját és jobb időket látott kis táskáját maga mellé teszi a székre..öreg,,kék foltos kezeit összekulcsolva vár....
Adatfelvétel....kérdezek melléülve kedvesen..halk riadt hangú válaszok...nyugtatom..nem lesz baj....vérvétel és vizsgálat..semmi más...
https://avilagtitkai.com/articles/view/ozonviz-elotti-piramis-szunnyad-a-fuxian-to-alatt
Özönvíz előtti piramis szunnyad a Fuxian-tó alatt?
Több ezer éves civilizáció előtti struktúra csillagközi látogatókról árulkodik...
Létezik egy tó Kínában, a Fuxian Lake - Fuxian-tó a tengerszint felett 1720 méterrel, közel 212 négyzetkilométeres kiterjedéssel, melynek a mélyén valami megmagyarázhatatlanra bukkantak a régészek.
Valami olyanra, ami valósággal sokkolta őket, mert mindennek ellent mondott, amit eddig nekik tanítottak a világról, és az emberiség múltjáról.
Mikor, a világtól elvonulva,
elmerülök gondolataimba,
Felteszem a kérdést magamba..
Mi az, mi a világot összetarja?
Nem a szavak, mik elszállnak.
A tetted bizonyítanak.
Meghatódva figyelek a belső hangra.
Tedd azt, mit választottál!
Világíts minden lélek- ablaknál!
Életed a szeretet legyen.
Ne hidd, hogy hasztalan!
Ne add fel a harcot!
Haladj az úton tovább!
Tégy meg mindent akkor is, ha fáj...
Jótett helyébe jót nem mindig kapok,
de a szeretet, mi másoktól felém árad,
feledteti minden bánatom.
Az ősz
Vénülő arcát ködbe rejti az ősz,
szín kavalkádját átszövi már a rőt.
Megritkul, lassan eloszlik a homály,
felragyogtatja az ég fénymosolyát.
Tar ágról hull egy - egy elkésett levél,
utolsó könnycsepp, csendesen földet ér.
Avar színén jár körbe a napsugár,
követi nyomát enyészet, elmúlás.
Néha röpke szél vidáman sodorja,
ősz estéjét majd fagyos télbe vonja.
Alvó világra hullat fehér havat,
szunnyad az élet takarója alatt.
Schvalm Rózsa
(2018-11-09)
Kellemes szép áldott, békés napot kívánok Mindenkinek !❤️
"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik – nem is a szeretet – hanem a jóság.
Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés.
Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett – és szinte megszédülsz… Érezted már?"
Müller Péter
Pilinszky János: Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Kosztolányi Dezső: HALOTTI BESZÉD
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet.
Ady Endre: Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
https://www.youtube.com/watch?v=nwjjgMO54tY&feature=youtu.be&fbclid=IwAR2Lmy6_uSflwpbdGc_4VJhJ7C9j1iW0ZlQvpYSGE6BhSQNEDuQy4k3B_P8
Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
REMÉNYIK SÁNDOR
MINDENNAPI KENYÉR
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Márai Sándor: A szeretetről
Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.
MÓRA FERENC
A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Ahogy figyelem az idős embereket, belegondolok, hogy valaha milyen aranyos kisbabák lehettek ők is. Törékeny kis lelkek, akiket a szülői gondoskodás segített abban, hogy felnőjenek. Ahogy gőgicséltek, az első szavak kimondása, és amikor nagy lendülettel megtették az első lépéseiket, jól nekiiramodtak a nagy világnak. Szüleik szeme fényei voltak.
Most, ahogy életük java része már elmúlt és a test elfáradt, újra gondoskodásra van szükségük.
"...Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja: - Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák...
illatukat neked gyűjtik a rét virágai...
jöttödet lesi az ösvény...
Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk.
/Wass Albert/
Szeptember!
Páskulyné Kovács Erzsébet
Búcsúzik a nyár
arany palástja,
lebben még fakón
bokorra, fára.
Kertem virága
naponként hervad,
búcsúzó madár
fészket hátrahagy.
Tücsök hegedű
nem szól vidáman,
csendes lett a rét,
ahol kószáltam;
virágot szedtem,
kis patak szaladt
boglya hűvösén,
az álmaimat
vissza idézem:
Nincs már benne fény
Megborzongat a
szeptemberi szél.
Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Móra Ferenc: Este...
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya..."
Reményik Sándor: Meg van írva
Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak.
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben.
Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj!
FIATALOK...
Fiatalok, ne zaklassátok az időseket,
Sértő szóval ne bántsátok az öregeket!
Ne tapossatok Rájuk, mint a lábtörlőre,
Ők adták Nektek a földi,-testi életet!
Hogy ma éltek, Nekik köszönhetitek,
Ők voltak, kik az utat törték előttetek!
Ők, a betegségeitekben erősítettek,
Ők vitték vállaikon a terheiteket!
Nem kérnek mást, csak szeretetet,
Tegyétek ezt, amíg megtehetitek!
Ez pénzbe nem kerül, Ti is kaptátok,
Az ajándékot Ti is, tovább adjátok!
Könnyű szeretni azt, aki kedves,
Szelíd, jóságos és figyelmes,
Ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
Szava sértő, arca mogorva,
Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.
Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."
Wass Albert
Aranyosi Ervin : Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.
Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból,
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.
Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.
Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!
Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!
Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?
Napi Vers : Aranyosi Ervin
Éld a napot
Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.
Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!
Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
csökken a fájdalom, legyen bármiféle!
6 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.
Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének.
Imádság a gyűlölködőkért
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Emeld csak fel az elesettet,
add vissza elveszett hitét!
Hadd lásson ő is jobbat, szebbet,
felülről sokkal szebb a lét!
Hadd lássa tisztán a világot,
ne nyomja vállát rút teher!
Emeld csak fel az elesettet,
hisz ő is jobbat érdemel!
Mutasd neki, add át tudásod,
ismerje meg az életet,
Ennyi elég, ha nincs is másod,
ettől már léte szép lehet.
Segíts, hogy megtalálja lelkét,
hogy megismerje önmagát!
Hogy önbizalmát tönkreverték,
s tanult hite volt csak a gát!
Ülj le egy percre, hallgass meg kérlek,
Te egyetlen, kedves drága lélek!
Köszönöm neked azt, hogy élhetek,
A vidám, boldog gyermekéveket.
Megkaptam mindent, amire vágytam,
Felneveltél egy nehéz világban!
Szemedbe most már felnőttként nézek,
Szívemmel mégis gyermekként érzek.
Ugyanúgy szeretlek ma, mint régen,
Így lesz ez, míg csillag van az égen!
Óvja az Isten minden léptedet,
Adjon még hosszú, nyugodt életet!
Ha valaha bús, rossz lesz a kedved,
Olvasd el akkor ezt a kis verset!
Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG
Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körül, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.
Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona!
https://www.youtube.com/watch?v=LCULe58WXuA&feature=share
Tudod, hogy a természet mily csodás? Csupa-csupa gyémántragyogás! Szeretettel meghívlak egy kirándulásra, az őszből a télbe, majd a tavaszba, majd a nyárba, végül pedig gyönyörködhetünk a vízesések szépségében is.
Rajki Miklós - Virágot embernek
Embernek virágot,
Hogy legalább egy kicsit
Átrajzolja neki a világot.
Hogy együtt nyíljon vele
...tovább -Az ember mosolya,
Hogy felderüljön tőle
A lélek otthona.
A pusztuló világban
Egyre több virág kéne,
Amit mindenki asztalára
Odakészítenének.
És a kicsi kis életek
Ünnepet hoznának,
Minden embernek
Örömet okoznának.
Komponáló kézzel
Csokrot köt a lélek,
Virágkötő lány
Minden szeretetével.
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Tanulságok egy kalauz tévedéséből.
A vonat megállt egyik állomáson,az emberek igyekeztek mielőbb felszállni és elhelyezkedni. Egy férfi is kisétált a peronról,nem volt éppen jól öltözött, és még egyik lábára sánta is volt,és csak lassan tudott felszállni a már majdnem induló vonatra. A kalauz fölényes pillantást vetett rá,és azt mondta: Hé, te sánta,jobb lenne ha igyekeznél a felszállással mert itt hagyunk. Az utas nem válaszolt,csak lassan fel szállt az utolsó vagonra, és leült az egyik szabad helyre.
Szeresd a gyermeket!
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva,
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket!
Adventi himnusz
Jött el Jézus, jöjj sebesen,
Téged áhit az én lelkem,
Téged vár a földnek ágya,
Jött ó napfény, siess már.
Jézus te vagy mennynek éke,
Jöjj el drága földnek fénye,
Fényes lánggal, lobogással,
Jöjj sietve példaadással.
Nálad nélkül nincs nyugalmunk,
Életünknek te vagy fénye,
Mindeneknek nagy reménye,
Megpihenni, lelkendezni
Veled akar a lelkünk.
Páskulyné Kovács Erzsébet.:
Most már szálló életem alkonyán
visszanézek emléket keresni.
Kifakúltak ,lehulltak a mélybe:
-Csak azt a keresztet ne tudjam feledni !
Most már dérütött lett körülöttem minden.
A harasztot hideg szél zörgeti.
Nem sajnálom a levél hullását:
- Csak azt a keresztet ne tudjam feledni !
Most már tudom ,,minden kár és szemét".
Ami elmúlt nem szabad siratni.
Takarja köd mögöttem az utat:
-Csak azt a keresztet ne tudjam feledni !
Téli fák közt bújdosik már a csend.
Ahány szereplője van az életednek,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
Ahány helyzete van mindennapjaidnak,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
Ahány feladatod van a világban,
épp annyi feladat vár a te szeretetedre.
A szeretet világlátás, jele a fény,
mely mutatja, hol állsz szereteted lépcsőjén --
az emberekkel, a helyzetekkel, a feladatokkal összefonódva.
A szeretet munka, roppant építés,
hatalmasabb mintsem gondolnád;
olyan, mintha magát a világot építenéd -- és valójában azt is építed.
Márai Sándor
A tapintatról és a gyöngédségről. . .
Mert van valami,
ami több és értékesebb, mint a tudás,
az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat
ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,
színtelen és íztelen
s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses,
járványos vidéken a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség,
mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás
örökké figyelmeztet egy embert
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz,
ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
https://www.youtube.com/watch?v=4Fh16twiEiw
4 kontinens 28 városában 63 szelfiző mondta el Radnóti Miklós “Nem tudhatom” című versének 1-1 sorát. Így emlékeztek meg magyar emberek a költő halálának 72. évfordulójára. A versel nem csak a költőre emlékeztek, hanem arról is akartak mesélni az országot elhagyva magyarként, milyen bonyolult a kapcsolatuk az országgal, a hazájukkal!
“2006-ban, 10 éve éreztem először biztosan, hogy ez nem az én hazám. Sok ember és sok dolog van, akit és amit szeretek Magyarországon.
Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.
E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.
Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.
BÓDÁS JÁNOS: KIVÁLTOTT!
Nem áltathatom érdemekkel
magam, s Téged sem Istenem.
Tövisbokor-bojtorján létem
fügét, vagy szőlőt nem terem.
Nem telik tőlem, ami kedves
lehetne Néked, mert nekem
csak bűnöm van, s amit Te kívánsz
ha akarnám, sem tehetem.
S ha az volnál, kinek az ördög
akar hitetni, jaj nekem!
Törvényed kőtáblái már rég
szétzúzták volna a fejem.
Százszor elbuktat a világ és
tehetetlen természetem.
Magam jogos vádjaid ellen
semmivel meg nem védhetem.
Rovásomat csak szaporítja
minden nap, év, meg évtized
a börtön várhat, mint az adóst rég,
akiért senki nem fizet.
Könnyes, bánatos, bús szemem,
Uram, ma Hozzád emelem.
Te vagy egyedüli remény.
Veled az élet sem kemény,
az élet, amely lázadó,
akárcsak ez a földgolyó,
akárcsak az emberi szív,
amely eléggé sose hív
igédhez, s gyarló ügyeit
fölé helyezi, s hogy a hit
mindennél a legfontosabb,
arra sokszor semmit sem ad…
…Uram, látod a szívemet,
megérted könnyes szememet.
Tisztíts, tisztíts! A salakok
hulljanak le! Az alakod
bevésődjön szívem falán;
s a hosszú, kínos Golgotán
ne állítson meg a tövis,
semmilyen kő, mégha tör is:
mert hosszú, de szent az az út,
amíg a lélek Hozzád jut.
Hiszek a csodában
Egy boldogabb világban.
Ahol az emberek szívében
Csak a szeretet lakik!
Ahol a félelmet nem ismerik.
Hiszek a csodában
Egy őszintébb világban,
Ahol bízhatunk egymásban
Nincs hazugság, ócska színjáték.
Ahol a szeretet létkérdés.
Hiszek a csodában
Egy élhetőbb világban.
Ahol mindegy a származás
Ki rokon, ki barát,
Ahol a szeretet valóság.
Hiszek a csodában
Egy emberibb világban,
Ahol a vagyon nem érték
Nincs közöny, sem irigység
Ahol a szeretet ajándék!
Győz a jó!
Szeress!Nevess!Mutass jó példát!
Szeretet csodás!Senkit ne bánts!
Mennyivel jobb ember, ki bosszús?
Lehetsz akár tisztaszívű koldus!
Mondd mit ér a rengeteg pénzed?
Ha lelked kárt vall! Poklot érzed!
Bármi vagy, gazdag vagy tán szegény?
A lelked számít, kincsed mesél.
Ha drágakő benső értéked ,
szeretet csillaga vonzó léted.
Inkább mint a kő,kemény, gonosz!
Akit a rossz mindennap pofoz.
Büntetést halmaz a sorsod.
Válaszd a hit, remény madarát,
lelked kíséri szív dallamát.
Öleld magadhoz nyár
Gyengülő melegét!
Hangtalan jön az ősz.
Tegnap még zöld levél
Nap-nap után érzi,
Mint festi sárgára
Ősz ecsetje, a dér.
Sárga lombkorona
Vöröses színre vált.
Rövid átmenet csupán,
S barnára aszalja
Az őszi elmúlás.
Hangtalan jön az ősz,
Ködfátyolt borít
Reggelente a fákra.
Harmat csillogása
Reszketve esik
Hidegen didergő,
Rongyos lombruhára.
Lassan minden levél
Avarrá csendesül,
Hajdanvolt zöldjét
Emlékképként őrzi
Szem írisze ott belül.
Őszi levél
Ez már a másik ősz...a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hova lett az arany lomb,
lángoló szép levelek
tarka varázsa?
Elmúltak...mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat.
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...
Kamarás Klára/
Wass Albert - Te és a világ!
-
~Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a
világra és meztelenül térsz belőle vissza.
Vendég vagy ezen a földön.
Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
-
Gazdag, aki egészséges.
Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét,
meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék,
legyen ruhája, cipője
és egy szobája, amit otthonának érez.
-
Fája, amit fölapríthasson.
Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.
Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz…
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.
Várnai Zseni: Szolgálj , Szívem. . .
Csak kitartás!-biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt:az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok
estére már milyen fáradt vagyok.
áldott a kéz, mely a
kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;
áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani...
...egy gyönyörű Randnóti vers: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Van AKI véd mindig engem, mióta csak megszülettem,
körülöttem jár,
Láthatatlan, újra más-és más alakban,
Vigyázott rám ezer bajban , pedig néha
Majd meghaltam,mikor álltam birák előtt
Ö adott szavamnak erőt, ha nehéz volt munkám,
Dolgom Ö segitett ezer módón, nem engedte
Semmiképpen, hogy gyalázat, szégyen érjen
Van aki véd szeret engem, pedig talán
Nem érdemlem./ Zsolt.56:12/ ISTENBEN
Bizom nem félek ,ember mit árthat nékem,
Tartozom Istenem fogadalmaimmal –
Megadom hálaáldozatomat, hiszen meg-
Mentettél engemet a haláltól, lábamat az
Elbukástól, hogy járhassak Isten szine
Előtt az élet világosságában, VAN AKI
Véd szeret, engem, pedig talán nem érdemlem!
WASS ALBERT: IGAZGYÖNGYÖK
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni!
Azt hiszed, a fiatalság életkor kérdése?
Az arcodra, a zord idő, ezer ráncot vés-e?
A tested sem úgy mocorog, ahogy régen mozgott?
Fájdítja az ízületet, megbántja a csontot?
És a lelked, vele mi van? Képes-e repülni?
Hétköznapok fogságából ki tudsz menekülni?
Él-e benned még a gyermek szép szabadság vágya?
Mert, ha lelked nem köt gúzsba, még tiéd a pálya!
Amikor összeteszed két kezed
Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol
Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked
Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed
Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván
Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj Isten meghallgat
Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed.
Szabó Sándor - Uram, köszönöm...
Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.
Köszönöm a füvet, az esét, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.
Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
SZERETET
Ő előbb keresett,
Ő előbb szeretett.
Az Ő szeretete végtelen.
Ember fel nem foghatja.
Az Ővéből ad azoknak,
akik Őt keresik. Ha
megértetted az Ő akaratát, és
az Ő mindenhatóságát.
Akkor tudod meg, hogy mi
a szeretet. Azt az Erőt,
amit csak Ő tud adni,
és rajta kívűl senki más.
Nagyság Erő, Hatalom Fény,
és az a Szeretet, amely Tőle
jön, csak megtapasztalni
lehet: csodálatos, felfoghatatlan.
Érezzük, hogy van, hogy másokat
is át ölel. Örüljünk, hogy végre
ránk talált!
http://www.poet.hu/vers/179550
Rejtett üzenet
Merülj el a csend mélységeibe`,
hogy megérthesd a mindenség szavát!
Minden rezdülés rejtett üzenet,
megszólít csillagvilágokon át.
Magasba tekints, fel a kék égre,
hol a nap ragyog, s szórja sugarát!
Éteri hullámokon áttörve,
éltető melegét árasztja rád.
S éltet számlálhatatlan életet,
melynek otthona e földi világ,
hegy, völgy, folyó, óceán és tenger,
ember, növény, s állat sokaságát.
Ó, mennyi csoda, ami körülvesz,
a létezés valóságát csodáld!
Ne szégyeld kimondani
.
.
Ember, ne szégyeld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek.
NE ADD FEL!
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Bodnár Éva :
Előttem sorban a betűk...
- fehér papíron fekete sereg -
...egymáshoz illeszkednek úgy,
mint viharban az apró porszemek.
A betűk formálják a szót.
A szónak rendje van: üzen, tanít.
Ne tékozold el hát soha!
Becsüld erejét, színét, titkait.
Ne szaporítsd! Tanuld meg jól:
Aki bölcs, az alázattal beszél.
Nem tűr idegen díszeket,
de az ősi forráshoz visszatér.
S úgy merít belőle, mintha
áldozatra készülne Istennek,
Mert szent e kincsek tárháza,
hol anyánk szavai újra élnek.
A kutya és a ló
Koppants, a kutya és Villám , a ló egy gazdánál szolgáltak. Villám már elég régen ott volt, Koppants alig két hónapja, mert még csak nemrégiben pillantotta meg a napvilágot. Nem volt ő még bizony több két hónaposnál. Azért jó barátságban voltak, ha Koppants néha szeles is volt, meg fitogtatta is azt a nagy csuda bölcsességét.
Mert Koppants talán még a bagolynál is bölcsebbnek hitte magát. Egy délelőtt azon vetélkedett Koppants Villámmal az udvaron, hogy melyikük is hasznosabb a ház körül, és hogy melyiket lehetne inkább nélkülözni.
"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."
Wass Albert
Szeretettel hoztam :-) EGY CSOKOR VIRÁG ...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Juhász Gyula - Életérzés
Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek,
Hogy én vagyok e különös, talányos,
Bús és gúnyos valaki, aki évek
Hosszú során át megy az ismeretlen
Örök sötétbe és közben dalolgat,
Akit elhagytak ifjúság, szerelmek
S elnézi hosszan rokonát, a holdat.
Az is magányos, mint én, az is éjnek
Éjén tündöklik szelíden s magától
Elsápad, ha jön a zaj és az élet.
Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek!
Az ifjuság bájos vidéke
Tele van napfénynyel, virággal,
Himbálják illatos fuvalmak,
Bezengi csattogó madárdal.
Derűs ábránd, álom, reménység
Szór pazarul fényt, illatot.
Nem látni ottan ködöt, árnyat,
Csak a bimbófejtő napot.
Te, ki megújulsz minden évben,
Természet ékes ifjusága,
S egyforma bűbájjal mosolygasz
Bíborra és daróc-gunyára:
Gyönyörü május, szívdobogva,
Vidáman hadd köszöntselek!
Nekem is illatoz' virágod,
Rám is sugárzik kék eged.
Napodnak hulló tiszta fénye
Hevíti az egész világot.
Várnai Zseni - Ha simogatni tudna szavam..
Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.
Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon...
Körmendi Gitta: KÉKSÉG...
Kéklő fénytükrödben ismertem magamra,
látva milyen a kék öröme, haragja.
Milyen, mikor fényes könny borít rá fátylat,
hogy adja át helyét gyémánt az opálnak.
Magam festettem rá huncut kobaltkéket,
ártatlan szerelmet, búzavirág szépet.
Megható ibolyát, nefelejcskék eget,
víz kéktől, mélykékig érő tengereket.
Féltékeny, acélkék, tűhegyes villanást,
ultramarin csókot, türkizkék csillanást.
Nyugtató, tinta kék, éjszakai álmot,
bársony kéken fénylő álompille táncot.
Kun Magdolna:
A lélek gazdagsága
Csak lelkedbe gyűjtsd a szépet,
lelkedbe, mely útra kel veled,
ha majd a nagy folyóhoz érvén
az ott strázsáló révész ladikjába vesz.
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen."
(Petőfi Sándor)
A TAVASZHOZ
Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger
Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
Kárász Izabella - Vajon imádkozol-e értem?
Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.
Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.
Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.
És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?
Napindító .Szeretetsugarak szálljanak
"Szeretet ölelje szívedet , fény kísérje utadat
Susogj a széllel, szállj a felhőkkel,
Szárnyalj , dalolj a madarakkal
Szeretetsugarak szálljanak szerető szívedből
Széppé varázsolva Életutadat. "
Váci Mihály: És mi élünk.
Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!
Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!
Hioszi Tatiosz:
Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni.
Müller Péter
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Ha az eső esik, rossz, borús a kedved?
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned?
Vajon a külvilág, miért befolyásol,
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától!
Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre,
legyen mindig mosoly szép arcodon végre!
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon,
a boldog percekből napod ki ne fogyjon!
S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod,
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod!
♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥
♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥
FEKETE ISTVÁN: 1900 jan. 25 - 1970 jún. 23
FEKETE ISTVÁN: A VADGALAMB
Csak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott és a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban mosakodott volna.
Harmadik harangszó után már mindenki a helyén ült a templomban, a mise lassan csordogált a prédikáció felé, a maga ragyogó vasárnapi útján.
- Ne tegyétek azt másoknak, amit nem akartok, hogy nektek tegyenek - hangzott az intés a szószékről és én ezen a nagyon öreg bölcsességen hosszan elgondolkoztam.
Aranyosi Ervin: Oszd meg a mosolyod!
Oszd meg a mosolyod, ne tartsd meg magadnak!
Van belőle bőven! Boldogok kik adnak!
Mosolyod vizével locsolj fát, virágot!
Tegyed mosolygóssá az egész világot!
A mosoly osztásba, hogy kell belefogni?
Ne törd ezen fejed, csak kezdj mosolyogni!
Hidd, elmosolyodik az is, aki látja,
a vidám embernek több a jó barátja.
Mosolyod ragyogjon, úgy, mint a Nap – szinte –
arra nagyon vigyáz, legyen az őszinte!
Hidd el, ha mosolyogsz, csuda jó lesz kedved,
legjobb az életet vele ünnepelned!
Rajki Miklós: Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Durva lárma zúg körültem,
Küzdelemre vár az élet.
Megállok a sorompónál,
De nem tudom, mit csináljak:
Harcba szálljak, visszatérjek?
Sáros a tér, undok a harc,
Oly silány a harci pálma:
Olcsó hírnév, darab kenyér
És érettük odaveszne
Ifjuságom minden álma!
Még csak nézem ezt a harcot
S hány szép álmom omlott porba!
Mért rohannék, hogy lelkemet
Az életnek piszkos harca
Minden kincstõl megrabolja!...
Visszatérjek?... az a világ,
Ahol álom volt az élet,
Bezárult már rég mögöttem...
|
Meg van írva Keményen nem beszéltem senkivel, És szigorún sem szólottam soha. Nem háborított fel a vétkes vétke S nem ingerelt az ostoba. És legkevésbbé az ügyefogyott, Aki két balkézzel és két ballábbal Csak csetlik-botlik a világon által. Magamba néztem, s láttam magamat, S tudtam, hogy minden elrendeltetés, S csak mondvacsinált szó az akarat. Alárendeltje senkinek se voltam, És én sem parancsoltam senkinek, S legrosszabb lettem volna nevelőnek, Mert semmi nevelésben nem hiszek. |
Januárral indul az év,
decemberrel vége már.
Azt, hogy éppen merre járunk,
megmutatja a naptár.
Január - jeges-havas a határ
Február - fürgén siklik ez a szán
Március - már felébredt a mókus
Április - ág mutatja rügyeit
Május - madarakról zengő kórus
Június - jókedvűen, te is fuss!
Július - játékos, napfényben dús
Augusztus - aranyló nyár, lassan múlsz
Szeptember - szőlőt szed most sok ember
Október - ólmos, szürke a reggel
November - nehéz szél jön, sereggel
December - deres lett a hóember
Mint tizenkét karcsú madár,
úgy szállnak a hónapok,
három-három együtt repül,
így telnek az évszakok.
Aranyosi Ervin: Évnyitó vers...
Ady Endre:
AZ ÚR ÉRKEZÉSE:
Mikor elhagytak,...
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás