Aranyosi Ervin : Hazatért a paraszt,

s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.
Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból, 
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.
Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.
Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!
Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!
Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon 
aggódik-e érte?
Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.
Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
– de az egérfogó
csak egérrel végez.
Így hát a tehénnek
sincs félni valója.
Csak az egérnek rossz,
ha “süllyed hajója”.
Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.
Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.
S lám az egérfogó,
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben,
hatalmasat szólott.
Szaladt a gazdasszony,
megnézni mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.
Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.
Sötétben az asszony 
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
ily módon akarta.
Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.
Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel,
jobbítja a dolgát.
Haza is engedték, 
ha már haza vágyott,
a paraszt meg hívta
a nagy rokonságot.
Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt, 
valamit ennének.
Disznót vág a paraszt, 
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.
Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít,
a szegény tehénre.
A halotti torra,
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.
Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit 
sorra felidézte.
Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
– Okuljon belőle mind,
aki normális!
Igen önző ember, 
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.
Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
– csak magának “kapar”,
s nem törődik mással.
De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit ember társad 
és felebarátod.
Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát, 
hogy csak az övé lett!
Mindenki és minden,
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze