Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amiről nem szabad lemondanod.
Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla.
Ez a Te álmod és mindent meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd!
Mindent.
Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek,
nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaidat.
Ha a szíved szólít, követned kell szavát.



Álom, vagy valóság I.

Láthatatlan álmaimmal összezárva élek
Napfénytol és érintéstol képzeletben félek
Nyugalomért a rideg valóságba térek
Nem kellenek álmok, mert hazugok, bár szépek

Elkopok az életben, mint grafit a papíron
Az éjszakai fény a bíróm és a sírom
Az álmaimban hidd el, meghalhatok végleg
A valóságban, pedig örökké élek

Álomból-valóság, a valóságból-álom

  Németh Gabriella verse

 

Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Akármerre nézek a helyemet nem találom!
Láttam fényt, láttam táncoló tűzkarikákat,
Ígérem kijavítom az általam elkövetett hibákat.
Ne próbálj megérteni, csak szeress,
Lehet, az élet okozta sebek elviselése könnyebb lesz.
Most hunyd le a szemed és képzeld azt, hogy állok melletted.
Ne tégy semmit csak állj némán és hangtalan,
Hisz egy telet sem élünk meg fagytalan.
Ébren álmodom, ez valóság vagy álom?
Nem tehetek semmit, a helyemet nem találom!

Ezek az érzések a szívemből jönnek,
Mert hisz amióta ismerlek szememből nem hullnak többé a könnyek.
Álomból-valóság a valóságból-álom,
Úgy érzem előbb-utóbb az utamat végig kell járnom.
Most elképzelem az arcod ahogy ezt a verset olvasod.
És remélem elfelejted tőle minden bánatod.
Ezt a verset szívből írtam,
Segítségül az angyalokat hívtam.
Ők súgják meg neked százszor,
Amit én küldök el velük párszor.
Kisírhatja két szemét az ég.
Akkor sem engedem át másnak a világ két leggyönyörűbb szemét!
Bocsi ha kicsit telhetetlen vagyok,
De ha nem írhatom le az érzéseim menten meghalok.
Lehet, hogy az égiek ezen érzésekért megvetnek,
De tudom és szerintem te is tudod, hogy nagyon kedvellek!
Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Akárki akármit mond, egyre tisztábban csak a saját utamat látom.

Nem tudom ezek a szavak hogyan csengenek a füledbe,
Akkor nem tudom……Ha megijesztettelek nézz bele a tükörbe.
De ha nem baj akkor a tükörből én mosolygok rád,
Hisz ahogy körülnéztem azt hiszem
te vagy a környéken a legférfiasabb virág
Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Érzem, tudom, gondolom, most már csak a végtelen szeretetre vágyom!