Az élet olyan, mint egy utazás a vonattal:
Felülünk és leszállunk gyakran, léteznek balesetek,
kellemes meglepetések egyes megállókban és nagyon szomorúak másokban.
Mikor megszületünk és felülünk a vonatra, találkozunk emberekkel, akikről azt hisszük,
hogy elkísérnek az egész kirándulásunkra: a szüleink.
Sajnos az igazság más.
Ők leszállnak egy megállóban és otthagynak minket a szeretetük és a ragaszkodásuk nélkül,
a barátságuk és a társaságuk nélkül.
Igaz, hogy a vonatba felülnek más személyek,
akik egy fontos szerepet foglalnak majd el a utazásunkban.
Ők a testvéreink, barátaink és azok a csodálatos emberek, akiket szeretünk.
Ezek közül egyes személyek, akik felülnek a vonatra, úgy nézik az utazást, mint egy rövid sétát.
Mások csak szomorúságot találnak az utazás alatt.
És vannak olyanok is a vonatban, akik mindig jelen vannak és készek segítséget nyújtani azoknak,
akiknek szükségük van rájuk. Egyesek leszállás után hagynak egy örök vágyat...
Egyesek felülnek, leszállnak, és mi alig vesszük észre őket.
Csodálkozunk azon, ha egyes utasok, akiket mi a legjobban szerettünk,
átülnek egy más kocsiba és egyedül hagynak minket az utazásunk ezen szakaszán.
Természetesen mi nem hagyjuk magunkat és törekedünk, hogy megtaláljuk őket,
és furakodunk abba a kocsiba ahol ők vannak.
Sajnos néha nem tudunk leülni melléjük, mert a mellettük lévő hely már foglalt.
Nem tehetünk semmit, ilyen az utazás:
tele kihívásokkal, álmokkal, fantáziával, reménnyel és szakítással... de visszafordulás nélkül.
Tehát, az utazást a lehető legjobb módon kell megtegyük.
Törekednünk kell, hogy megértsük egymást azokkal, akikkel utazunk,
és hogy keressük azt, ami a legjobb mindenkiben...
Hogy jusson eszünkbe, hogy az utazásunk bármely szakaszán létezhet egy útitárs,
aki habozik, és akinek több mint valószínű szüksége van a mi megértésünkre.
És mi sokszor inogni fogunk, és lesz valaki, aki megért minket.
Az utazás titka az, hogy nem tudjuk, hogy mikor szállunk ki véglegesen a vonatból,
és azt sem tudjuk, hogy mikor szállnak ki azok, akik mellettünk utaznak, még azt sem tudjuk,
aki mellettünk ül. Remélem, hogy körül leszek fogva kedvességgel,
mikor véglegesen kiszállok a vonatból..... De, csak remélem ezt.
Az elválás egyes személyektől, akikkel találkoztam fájdalmas lesz.
Szomorúan hagyom ott azokat, akik kedvesek voltak nekem. .......
Próbáljuk meg, hogy kiszállásunk után, egy olyan üres helyet hagyjunk,
mely vágyat, és szép emlékeket jelent azoknak, akik tovább utaznak.

Azoknak, akik részesei az én utazásomnak, kívánok kellemes utazást! :)) 

 
          

"Hogy ki az igaz barát?

Az,
kinek megérted minden kimondott és elhallgatott szavát
kinek a szeme számodra nyitott könyv
és ha ezeket a szemeket elönti a könny
akkor te adod a válladat, hogy kisírja magát
s közben halkan megkérded:
"Mi bánt?"
Ki elmondja neked minden baját
s te meghallgatod és segítesz megoldani a gondját.
kit sose akarsz túlszárnyalni,legyőzni 
kit sosem tudnál igazán mellőzni.
Akit tisztelsz,s érdekel hogy mi van vele
s a bajban mindig kiállsz mellette.
nem érdekel hogy kis hibát követett-e el,vagy nagyot
a bajban akkor is barátok maradtok."♥♥♥

És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog nem gondolod?
Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,
S neki elmondhatod minden gondolatod.
Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész.
Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed,
ha a sors sírásra késztetett.
Kivel megbeszélheted minden dolgodat
Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
Kinek látványa mindig örömet okoz,
S ő csillapítja a fájdalmadat,
ha a sors kegyetlenül felpofoz.
Ki biztat, s reményt önt beléd,
S aki minden bajban megállja a helyét,
ki sosem szól le, s megbecsül,
S kiálltok egymás mellett rendületlenül.