95 éve születetett  Csanádi Imre...

(Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23)

Költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.

Csanádi Imre és Bagotai Mária gyermeke. 1931-ben Székesfehérváron az Ybl Miklós Főreáliskola diákja, majd 1940-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, valamint Győrffy-kollégium növendéke volt, de fél év elteltével abbahagyta tanulmányait. 1941-ben bevonult. 1944-ben hadifogságba esett. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető Könyvkiadó, a Szabad Ifjúság című lapok munkatársa volt. 1951-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1976–1980 között az Új Tükör főszerkesztője volt.

A régi magyar költészet szerepét elevenítette fel, "históriás attitűd" jellemzi, elsősorban a reformáció idején talál modellértékű példákat. Formakultúrája igényesen gazdag: a magyar népdalok ritmuskészlete épp úgy sajátja, mint a klasszicizáló hajlandóság. Mindenféle intellektualizálástól elfordulva a kifejezés és a néven nevezés közvetlen, természetes erejében bizakodó költészet esztétikai ideálját vallja.

Művei

Esztendők terhével 1936-1953 (versek, 1953)

Röpülj, páva, röpülj (népballada-gyűjtemény, 1954)

Erdei vadak, égi madarak (versek, 1956)

Négy testvér (gyermekversek, 1956)

Kis verses állatvilág (gyermekversek, 1958)

Ördögök szekerén 1938-1963 (versek, 1963)

Csillagforgó (válogatott és új versek, 1966)

A magyar valóság versei I.-II. (1966)

Ötven vers (versek, 1970)

Összegyűjtött versek 1936-1974 (versek, 1975)

Kergetőző négy testvér (verses képeskönyv, 1975)

Bástya és bátorság (versek, 1976)

Városom - mostohám (versek, 1987)

Egy hajdani templomra. Válogatott és kiadatlan versek, 1936-1988 (1989)

 Díjai: 

 József Attila-díj (1954, 1964, 1973)

 Kossuth-díj (1975)

 A Magyar Népköztársaság zászlórendje (1980)

 Az Év Könyve jutalom (1990

 Déry Tibor-díj (1984)

Csanádi Imre: Doromboló 

Fagy kinn, fagy,

hó van nagy,

most ideje, most fagyjon,

akár beleszakadjon,

csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:

elnyugszunk esténként

édesanyánk meséjén.

Szeretettel...Emlékezésül...