Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa (részlet)

 

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték...

A folytatást az alábbi linkre kattintva tudod elolvasni:

http://versek.aranyosiervin.com/gyerekvers-verses-mese/aranyosi-ervin-a-farkas-es-a-feher-rozsa

Aranyosi Ervin: Tessék mosolyogni!

Tessék mosolyogni! Kezdd is el már reggel!
Mondd ki szállna szembe egy vidám sereggel?
Aki látja rajtad, nem tud ellenállni,
engedd hát a mosolyt az arcodra szállni.
Engedd kivirulni, engedd, hogy ragyogjon!
Engedd, hogy a szíved szintén mosolyogjon!
Aki mosollyal él, kerüli a bánat,
mert a szomorúság nem kullog utánad!
Legyél festőművész, fess mosolyt az arcra,
ne is hasonlítson életünk a harcra,
legyen a mi lelkünk szerető és békés,
kell már a világnak egy kis megbékélés!

Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.

 

 

Várnai Zseni : Petőfi márciusa

 

 

 

 

A március Petőfi hónap

ha süt a nap, ha fú a szél,

ő ragyog itt a napsütésben,

s a szél szavában ő beszél,

s ha égzengéssel, villámfénnyel

ránk tör a tavaszi vihar,

mintha a szélvész kürtszavában

harsogna a Nemzeti dal.

Nincs március Petőfi nélkül,

e kettő egy száz éve már.

Az ő szemével látjuk, hogyha

madárka a bokorra száll,

fülével halljuk rebbenését,

s azt is, mikor egy bősz folyam

vagy egy rabnép láncát letépte

a szabadság felé roham!

 

 

 

 

 

Benedek Elek : Az erdő télen

 

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

 

Benedek Elek: Dal a hóvirágról

 

Kedves virágom vagy te, hóvirág,

Gyermekkorom legszebb virága vagy.

Édes öröm szívemnek nézni rád:

Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.

Mikor a földe hó borítja még,

Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!

A nap alant jár, szomorú az ég,

De a te arcod örömtől ragyog.

Nem pompázol tarka színekbe te,

Egy a te színed: Egyszerű fehér.

Ám a tavasz első lehelete,

Legelső csókja téged ér.

Te vagy a kikeletnek hírnöke,

A természetnek első mosolya:

Veled mozdul a föld kemény röge

S szólal meg a víg pásztorfurulya.

 

 

95 éve születetett  Csanádi Imre...

 

(Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23)

 

Költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.

 

 

Csanádi Imre és Bagotai Mária gyermeke. 1931-ben Székesfehérváron az Ybl Miklós Főreáliskola diákja, majd 1940-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, valamint Győrffy-kollégium növendéke volt, de fél év elteltével abbahagyta tanulmányait. 1941-ben bevonult. 1944-ben hadifogságba esett.

 

 

Szabó Lőrinc: Esik a hó

 

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

 

 

 

Csanádi Imre: Doromboló

 

 

Fagy kinn, fagy,

hó van nagy,

most ideje, most fagyjon,

akár beleszakadjon,

csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:

elnyugszunk esténként

édesanyánk meséjén.

 

 

 

 

 

 

Wass Albert: Tél 

 

 

Templomi csöndben, 

Éjjeli ködben 

Aszkéta-ágat zörrent a szél, 

Valahol messze, 

Csillag szemekre 

Szürke ködfátylat borít a Tél. 

Túl a tetőkön, 

Dárdás fenyőkön: 

Zöld diadémon, pára lebeg, 

Sűrű vadonban 

Halkan, titokban, 

Fenyő-óriások könnye pereg... 

Néma a szikla, 

Kristály patakja, 

Jeges páncélban tompán zubog, 

Mogorva ormon 

Nincs rhododendron, 

Csak sötét árnyak: Tantalusok. 

Mélyen a völgyben, 

Fűzfa berekben, 

Néha, titokban zörren a szél, 

S fent a magasban 

Pára alakban 

Halkan suhanó szellem: a Tél. 

 

 

 

 

 

 

 

József Attila: Betlehemi királyok 

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

 

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

ůgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

 

Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Őszi hangulat



őszre dekorált bejárat

Simon István
Késő ősz

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.

Szep estet kivanok mindenkinek!

 

 

 

 

 

A  NYÁR  ARANYA... 

 

 

A napraforgó (Helianthus annuus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. Olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.

 

Észak-Amerika nyugati feléről (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületről) származik.

Szivárvány és az otthon illata

Megírtam anyámnak, hogy tegnap elővettem az egyik még odahaza, általa kimosott trikómat. Mielőtt elengedett volna a nagyvilágba, ragaszkodott hozzá, hogy előtte ő tegye rendbe a ruháimat, majd csomagolja is össze a bőröndjeimet. Pedig hogy utál csomagolni! De ezt az áldozatot is vállalta most miattam, s amellett, hogy dekára nem haladtam meg a megengedett poggyászsúlyt (csakis annyival, amit suttyomban én belecsempésztem, amikor anyu nem figyelt oda) olyan kellemesen illatosak maradtak mindmáig a ruháim, hogy ezt senki sem tudná utána csinálni.Van ugyanis még pár cuccom, amit nem viseltem még, amióta eljöttem, s amit nem mostam itt ki még azóta.

 

 

Fehér liliom

Gáspár Gyöngyi versei

 

Fanyar illatát a létnek, s kesernyét a halálnak
Isten az embernek a liliomba adta, az alkotásnak, magának.
Mit e rejtélyes szépség hordoz bimbajában
A kezdet, s a vég, a szent betűk a bibliában,
A tiszta születés, ahogy az élet lelket talál,
S, a fehér, szenvedéssel teli magányos halál
....………………………………………………………………
Hogy tűrheted Uram a nagy, sok gonoszságot,
Mik mérgezőn ölik meg a te szép világod?

 

 

 

 

 

Szép  Ernő: Pitypang

 

 

 

 Nótába nem írnak

 Gomblyukba nem tűznek

 Nem tesz kirakatba

 A virágos üzlet

 Mert te nem vagy ritka

 Mert te nem vagy drága

 Csak az árokpartról

 Nézel a világba

 Mintha kis nap sütne

 Orcád oly szép sárga

 Te pitypang,

 Te pitypang virágja

 

 Az urak, a dámák

 Úgye rád se néznek

 Tán le is tagadnák

 Az ismeretséget

 Pedig hogy meggyúrtunk

 Hogy agyontépáztunk

 Te kezes, te kedves

 Falusi pajtásunk

 Hófehér lelkedet

 Szétfujtuk a nyárba

 Te pitypang,

 Te pitypang virágja

 

 Ezennel én tőled

 Bocsánatot kérek

 Köszönöm azt a kis

 Könnyű gyermekséget

 Köszönöm hogy itt vagy

 Lehajlok utánad

 Gyere bemutatlak

 A kaméliának

 Csak nevess rá bátran

 Mezítlábos árva

 Te pitypang,

 Te pitypang virágja.

 

 

 

Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás 

 

Tarka virágnak

Illata kábít, -

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh -

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; -

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! -

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket...

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

 

 

107 éve született DSIDA JENŐ

 

(Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.)

 

erdélyi magyar költő

 

Született Binder Jenő Emilként Szatmárnémetiben. Apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászon élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van. 

Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború.

 

 

 

 

Petőfi Sándor: Erdőben

 

 

 

Sötétzöld sátoros

Erdőben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.

A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a

Virág sem a fa;

Hallgatják a zenét

Elandalodva.

Vagy alszanak talán?

Elszenderedtek?...

Megálltam én is és

Mélán merengek.

Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné

A felleg árnyát,

A fellegét, amely

Fölötte száll át.

 

A magyar  költészet napja...

 

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt.A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

 

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.

 

Elmúlt már az ifjúságod

Itt van életed alkonya.

Ne gondolj az elmúlásra.

Ne add fel soha!

 

Tartogat még az élet szépet

Még, ha lassabb is már a lépted

Gyönyörködj kerted virágában

Fürdőzz meg a Napsugárban.

 

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.

 

Tanítsd meg , mire csak lehet

Ha tovább adod a jót és szépet

Már nem volt hiába élted!

A reményt , ne add fel soha,

Hogy sorsod nem lesz mostoha.

Ha elérkezik az utolsó óra

Mosolyogva indulj a Nagy Útra.

 

 

A "vadász ült hosszú, méla lesben",

- várt rejtekéből óvatlan vadat.

Figyeltem őt, - a “kúszó szobrot" - lestem.

mivel vadászni, nem könnyű feladat.

Az egér jött is, hosszú percek múlva,

mozgó orrával kereste a vészt.

S a macska várt még, hosszan, ellapulva,

- sosem láttam még, ilyen jó színészt.

Mint felajzott íj, megfeszült a teste,

s várta, hogy jön, egy biztos pillanat,

a pontos ugrás ütemét kereste,

s hitte, egere örökre itt marad.

 Mentovics Éva: Ha int az ősz neked

...

Nézd, ott pereg a rőt levél,
és szél szalad tova,
s a kertek mélyén érik már
a barna naspolya,

az alma, ott az ághegyen
pirulva rád nevet,
de füstgomoly száll felfelé
amott, a ház felett,

mert lám, a tarka kert mögött
az ősz oson tova,
és élezésre vár megint
a régi korcsolya,

mely ott suhan a tó jegén,
ha jő a tél, a fagy,
ha parti sétány fái közt
a büszke szél szalad.

De most futás, még jöjj velem
a tarka fák alatt,
hol bükkfa karja int feléd,
és pottyan rád a makk,

és szedd a hulló gesztenyét
a sok levél közül,
és gyűjts kosárba egy csomót
amott, a tér mögül!

Mentovics Éva: TÖLGYFALEVÉL  

                   DALA    

                   

 

Nemrég még zöld levél voltam,
tölgyfaágon himbálóztam.
Virágok közt nevelkedtem,
egyre nagyobb, zöldebb lettem.

 

Falu Tamás:  Őszirózsa

Fehéren és lilán búsong a kert mélyén,
Mint esküvő előtt elhagyott ara.
Szegény őszirózsa, tavaszt sohse látott,
Az őszirózsának ősz a nyara.

A télnek csontkeze ott setteng körötte,
Ökörnyál hurkolja, mint ezüst bilincs.
Holnap a tél, s a szél ront rá, hogy letörje,
Az őszirózsának még csak ősze sincs

.

          

 Reményik Sándor: Mivé lesz?...

 

Mivé lesz ez a késő napmeleg,
Mely most így át meg áthat engemet, ...
S mely idén utolsó melegnek tetszik?
Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,
Mely mellett csillagtalan éjszakán,
Nagy téli éjszakán
Álmok didergő tábora melegszik?

  Kosztolányi Dezső: Őszi  reggeli

 

   

 Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

 

 

 

 

    

Szabó Lőrinc: Őszi fák...

  

Láttalak, lomb, mikor születtél, fiatalon! 
Mint kívül a gesztenyefák, 
épp oly magas az ablakom: 
az ablakot a kék tavaszban 
zöld ujjongásod lengte be 
s még ráncos volt minden kis leveled, 
mint az ujszülöttek keze. 

Ráncos vagy most is, gesztenyelomb, 
ráncos megint, 
mint bőr vagy öreg papír zörögsz, 
ha a szél megráz odakint, 
de ha fele kincsed lent röpül is 
a földön ide-oda, 
még beragyogsz az ablakomon, 
gesztenyefáim aranya. 

Beragyogsz: ha kisüt a nap, 
ezer meg ezer kis kezed 
egyenkint markolja a fát 
és fölgyujtja a végső perceket: 
gyönyörű vagy!

 

 

 

Kányádi Sándor : FELEMÁS ŐSZI ÉNEK


Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

 

 

 

 

 

Kányádi Sándor: Még süt a nap…

 

Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél...
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A DUNÁNÁL

1.

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.

vJtqEb jkwdumlcdxfu, [url=http://dnohiygwfaks.com/]dnohiygwfaks[/url], [link=http://ebiubbjyuetz.com/]ebiubbjyuetz[/link], http://uxiivnnwedmn.com/

Erdőszélen kicsi kunyhó,
Öreg Anyó itt lakik,
Őrizgeti száz évének
féltve őrzött titkait.

 

Bundás kutya, Cirmi cica
Anyókával éldegél.
- Ritkán jár erre a postás,
csak amikor jön levél.

 

Öreg Apó, tavaly télen,
fel a mennybe költözött.
Anyó tudja, – jó ember volt,
- és angyalnak öltözött.

 

Álmában még találkoznak,
beszélgetnek keveset,
simogató szavaikban
megbújik a szeretet.

 

Kint lehullott az első hó,
minden fehér tünemény.

Hiya Everyone,I just showed syd this beofre she has gone to school and her smile is beaming!!! Thankyou so much for offering her the chance to showcase her card! you have made her day and mine :O)Lots of LoveJoey.xxx

SPC5Y8 qtxocnljhorp

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

 

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

 

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Of the panolpy of website I've pored over this has the most veracity.

Love this challenge this week! I did make a mksiate when posting to Mr.Linky. The first time #168 has the wrong link with it. Post 170 is the right link. Sorry for any problems this may cause. I do love the DT cards!!!! Just beautiful and fun!Thanks, Moshie

Ünneplő ruháját
a szív magára ölti,
ember a karácsonyt,
megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek
megtelnek békével,
egymás iránt érzett
szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor
mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül
ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak
a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük
az egész világot.
Pedig a világnak
a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét
és jobbító szándék.
Ezért a karácsony
sose érjen véget,
egész évben tanulj
könyörületességet.

Hársfák

Virágzó hársak hűvösében
Magányos csendben üldögéltem,
Nem is kívántam mást, csak éppen
Lenni, mint a lomb.

Mikor már-már elszenderültem,
Egyszerre fölrezdült körültem
Egy álomhalk, valószerűtlen
Földöntúli hang.


Száz méh, a hárs virága kelyhén
Illattal csordulóra telvén
Surrogja rezge szárnya nyelvén
Léte mámorát.

E hárs alatt én hányszor ültem,
Önnön zenémben elmerülten
S önös figyelmem elkerülte
Mind e halk zene.

Ki tudja, hányszor, s milyen hársak alján
Burkolt el engem ön zajomba csalfán
Csalóka ihlet, - még csak meg se hallván
Azt a más zenét,

Komoly lányát az Isten-adta csendnek,
Melyre a boldog angyalok kerengnek,
S melyben öröktől egy akkordban zengnek
Isten és világ.

Szívem, ne sírj, még nincsen veszve semmi:
Tanulj a hárstól illatot teremni,
A csend dalának élő kelyhe lenni
S búgni, mint a hárs!

Sík Sándor

"2010 - A fecskék védelmének éve" - vers és novella pályázat a .

 

Magyarországon és határainkon túl élő, magyar nyelven író amatőr íróktól várják a kizárólag saját maguk által írt, magyar nyelvű írásokat a szervezők.

Beérkezési határidő: 2010. május 28, péntek éjfél.

A Barátok Verslista és a Vizuális Pedagógiai Műhely pályázatot ír ki az alábbi témakörben: "2010 - A fecskék védelmének éve" - vers és novella pályázat fecskékről. 

A nemzetközi biodiverzitás védelmi évben, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a madárfajok fogyatkozásának veszélyére hívja fel a figyelmet!

A Vizuális Pedagógiai Műhely BT. 2009. január 1-től irodalmi folyóiratot
indított.
A folyóirat címe: Irodalom Feketén-Fehéren.

A nyomtatott folyóirat A5-ös méretű, 40 oldalas. A belső oldalak és a borító
is fekete-fehér.

A folyóiratba várjuk írók és költők jelentkezését. A 40 oldalból min. 2
(A5-ös) oldalnak a jelentkező szerző (irodalmi kör) bemutatkozásának kell
lennie, a fennmaradó oldalakon pedig az illető (irodalmi kör) saját írásai
jelennek meg.
A hátsó borítóra majd egy portré fotót várunk a szerzőről (illetve egy
csoportképet az irodalmi kör tagjairól).

 

Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.

Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.

Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bevezettünk,
Szívünk örömében ég!

Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.

Íme, a te reménységed,
Ínségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Megoltalmaz ez a kéz.

Sziasztok!

Szeretném segítségeteket kérni. Szeretném Mp3-ban letölteni:

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú -ját. vmv kiterjesztéssel találtam csak meg. Próbáltam átkonvertálni, de nem lett jó. Ha valakinek megvan, küldje el nekem, hogy le tudja tölteni. Köszönöm: Horváthné - Jutka

 

 

 Alkotói pályázat

 

irodalom

 

művelői

 

számára vers -

 

és prózaírás

 

kategóriában

 

 

 

Radnóti Mikós születésének 100. évfordulójára és tiszteletére Témája: Szerelem, Hazaszeretet, Erőltetett menet

 

Kiíró:Bem József Művelődési Ház, Községi Könyvtár és Tájház (Hosszúpályi)
Határidő: 2009. 08. 30.  Pályázhat: ...
---------------------------------------------------------------

 

 

Új kéziratokat és új Szerzőket keresünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juhász Gyula: Húsvétra

 

 

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd, ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

 

 

 

 

 

 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkorinemzeti történetének egyik meghatározó eseménye, a identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig.^[5] Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön.

Találtam az interneten egy pályázati felhívást. Szeretném közzé tenni. Biztosan sokan emlékezünk arra, amit szüleink és nagyszüleink meséltek régen gyerekkorunkban. Az is lehet, hogy már nem is voltunk olyan gyerekek? Mindegy. Egy- egy szép emléket felidézni mindig nagyon jó dolog.

 

Szülõk, nagyszülõk életmeséi

 

A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete pályázatot hirdet "A szülõk, nagyszülõk életmeséi" címmel.

Írd le, amit a szüleid, nagyszüleid meséltek neked az életükrõl, és te érdekesnek, tanulságosnak, vagy akár viccesnek találtad!