Nézem a munkában megfáradt kezeket. Az ölükbe leejtett kezek, amikből az erő elfogyott.

Nem értik hol van a régi lendület...?

Ha egy reggel úgy ébrednek, hogy nem fáj semmi, az egy Áldott reggel az Istentől.

Mert különben sok a fájdalom...Hol itt fáj, hol ott fáj...Minden hónapban újra kell íratni a szokásos gyógyszer adagot, amitől egy kis javulást remélnek...

Fáradt testüket megpihentetni lehuppannak a konyhában egy székre, vagy a TV elé a fotelba.

De akkor van baj, amikor fel kell onnan kelni,. Olyankor bizony jól neki kell rugaszkodni, hogy a sajgó derék, gerinc, és a láb engedelmeskedjen...

Soknak közülük magányban telnek napjaik. Várnak a gyerekeikre, az unokáikra, a szomszédokra és az egyre kevesebb barátra, mert sajnos azok is szépen sorban már körülöttük mind elfogytak.. Ha beszalad egyik gyermek, vagy egy unoka, megkérdezik: hogy van Papa? Hogy van Mama? Adnak pár tanácsot, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy jobban érezzék magukat, és már szaladnak is tovább...Úgy érzik, hogy ez a magány kibirhatatlan, főleg akkor, ha a szeretett Társuk nélkül kell élni napjaikat, aki nélkül úgy érzik, hiányzik a szívük egy darabja...

Jó érzés, ha a szomszéd becsenget és megkérdezi: mire lenne szükség a boltból.

És azok az álmatlanul töltött éjszakák....Minden porcikájuk fáj. Már a fekvés sem jó. Gondolkodnak.... Előjönnek a régi emlékek, mikor még tevékenyek voltak. Megkérdezik maguktól: Mi az, amit itt tudok hagyni, ha el kell mennem? Tettem-e valamit, amivel szebbé és jobbá tudtam tenni ezt a világot?

Sűrűn kémlelik a csillagos eget, mintha várnának valamire, vagy valakire. és maguk is vágyódnak. Mintha hívná őket a Mennyei otthon, ahol már nincs több szenvedés és nincs több fájdalom. Majd amikor hajnalban megszólal a kakas, egy újabb nehéz nap elé nézve megállapítják, hogy még nincs itt az ideje,és várnak tovább, mert kaptak még egy kis időt, hogy tovább együtt lehessenek a szeretteikkel, még egy kicsit örülhessenek egymásnak.

Így telnek egymás után a napok, hogy csak várnak és várnak, szeretnék, ha még rájuk is szükség lenne, hogy még legyenek, akik meghallgatják őket, akik értékelik és odafigyelnek bölcs szavaikra, intelmeikre, hogy mesélhessenek a régi világról amíg itt vannak,... mielőtt még elmennének......

/idgam/