Virginás András

Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.

Kívánom, az ősz bő termésétől
roskadjon a kamra ócska polca,
a hordóm a benne levő létől
kopottabb már, mint az ingem gyolcsa.

Őszt szeretnék, mi kevésbé fázós,
a sötétje csak árnyalat legyen,
kerítésre, ha rémképet vázol,
öleljen át, míg borát ízlelem.

Én igénylem, de ő is követel,
minden élőt lekopaszt a földig,
villanypóznán nem gólya kelepel,
hegyek csúcsa megdermedten ködlik.

Kövecses Anna

"Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,"
Nekem hű bölcsőm a Balaton és a hegyek
Szeptemberi napfényben megcsillanó tája.
Szellőrózsa mézcseppjéből jöttem világra
S bízom, szirmai neszével alkonyodom el.
Mosolygok, mikor hazám ösvényére lépve
Kutatom a pitypangot és a százszorszépet,
(Szeretem szertefújni a kicsiny pihéket...)
S hiszem, hogy az idilli sziromlabdák alatt
Ott ül Isten és minden kívánságom hallja.
Kinek a felhők fölött pompás lehet a fény,
Tudja-e, hogy idelent mivé lett a remény?

Lupsáné Kovács Eta

Tó szélén fodrot formáz a nádszál,
kornyad a páfrány szomjas a föld,
lusta az árnyék, álmosan hátrál,
szárad a fűszál, sárgul a zöld.

Napkorong izzón lenéz a tájra,
meg is dorgálja sok sugarát,
felhőszűrőn át nézzenek hátra,
nyissák végre az ég kulacsát!

Összeterelve sok felhőpárna,
égboltot járva gyűjt sereget,
felleggé válva, itt-ott megállva
nagy tömegével hűt meleget.

Zápor ha hullik, színes szivárvány
eget barázdál, mutat csodát,
friss esőcsepp már reményt palántál,
átszínezi a hőség nyomát.

A Hubertlaki tó

A Hamuházi-Séd forrásai által táplált, mesterséges gáttal elzárt völgyben található a Hubertlaki-tó, népies nevén Bakonyi „gyilkos"-tó. A tó nevét a közelben található Hubertlakról kapta. Népies elnevezését pedig az Erdélyben található Gyilkos-tóról, melynek képe hasonló az elénk táruló látványhoz. Az 1980-as évek közepe felé kialakított, mesterséges tó eredetileg vaditatónak készült. 

https://www.youtube.com/watch?v=N6aVn388SUY  

Sétálj velem az esőben

Driszkó Dóra Éva

Halkan kopog az eső,
Mikor fogadja a föld és a tető.
De ha nem lenne ő,
A talaj nem lenne termő.
Dédelgető hő,
Mit kerget az égből eső.

Sűrűn suttog mégis egy kósza láng,
Ami téged megkívánt.
Nem lennék az, ki bánt.
Próbálnám megérteni Életed viharát.
Szeretnék az lenni, kit csendben ölelsz át,
S együtt sétálhatnánk az esőn át.