Sokszor volt, hogy az Élet engem is bántott...
Olykor adott... máskor elvett minden egyes álmot
Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam..
Néha volt ki vigasztalt. máskor egyedül maradtam
Sokszor volt... hogy újra és újra fel kellett állnom..
Mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon
Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem, mit kaptam...
Soha semmi mást... csak boldogságot akartam...
Hibáztam én is.. volt, hogy elmenekültem onnan...
Volt, hogy nevettem...

 Szétgurult betűkből
szavakat rakok össze.
Kirakom, mire gondolok:
Szeretlek. Örökre.
S te, a múltból előtörve,
szavakba formálod magad.
Szeretlek- mondtad- Örökre.
De a múltból csupán a szó maradt.
Sírva ragozom jelenben:
szeretlek, szeretsz, szeret.
Én szeretlek, te szereted őt.
Zavarosak már a jegyzetek.
Írok, ragozok, sírok.
Egy szó jut eszembe. Vége.
Mily könnyen tettél pontot így,
a mondat elejére.
Ha éreznéd azt, amit én,
hogy mennyire soványak a napok!
Elszállt a szó!

RADNÓTI MIKLÓS
BÁJOLÓ

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

TUDOD, KISFIAM...
(Görgényi Tamás)

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned, legjobbnak sem kell lenned sosem és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben.

Nem kell mindent megtanulnod, nem fontos mindent értened, nem kell tudni mindent s töprengni mindenen, nem kell mindent látni, kipróbálni, s nem kell mindenkit ismerni sem.

Nem kell feltalálnod semmit, s nem kell fölfedezned új földrészeket, nem kell eljutnod a holdra, nem kell megszámolnod a végtelent, se megnevezned a névtelent, nem kell sikert elérned,nem kell nyerned semmilyen versenyen, nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned, nem tartozol senkinek semmivel.

Mi az emberek kívánsága?

  Mi az emberek kívánsága? Éhínség, nyomor, diszkrimináció, korrupció, háború, terrorizmus... Míg az emberek azt kívánják, hogy minden probléma eltűnjék a világból, addig reménytelenül próbálják nem megérteni egymást.     (Code Geass-film)  

Régebben még...

  Régebben még valahogy a mindennapi táncrend része volt, hogy az emberek egymással szóba elegyedjenek, aztán ezeknek az időknek vége lett.

HOL TALÁLOK? PPS:


KATTINTS A SZÖVEGRE !

Csak adni akartam

Csak adni akartam abból, amim van.
Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.
Megmutatni lelkem azon darabját,
mit nem vérzett még át e kegyetlen világ.

Csak hinni akartam, hogy a jó érzés
megláttatja veled mindazt, ami szép,
ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,
amiről hiszem, hogy örömöt adhat.

Csak meg akartam osztani azt a csillogást,
mit szemfényem tükrözött szemeiden át,
miben benne parázslott az-az emberi érték,
mely magában hordta a szív szeretetét.

A PÉNZ NEM OLD MEG MINDENT !

Ady Endre

Akkor sincs vége

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

FRANCIAO.-Élysée-palota 1.-.pps

KATT A SÖVEGRE !

FRANCIAO.-Élysée-palota 2.-.pps

KATT A SZÖVEGRE !

FRANCIAO.-Élysée-palota 3.-.pps

KATT A SZÖVEGRE !

A belső csend

A lelki békességhez nagyon fontos a  belső csend, a  nyugalom megteremtése. Ebben a rohanó, zajos világunkban ezt nehéz elérni, sok-sok küzdelem árán lehetséges csak . Az elcsendesedés szükséges ahhoz, hogy meghalljuk a belső hangot, meghalljuk Jézus hangját.

Hisz Jézus mindenkihez szólni akar, de nem engedjük, bezárkózunk előtte, bástyákat építünk magunk köré.

Jézus  mindenkinél zörget, várja hogy kinyissuk szívünket, kitárjuk lelkünket, hogy ott munkálkodhasson, és Ő vele betöltekezhessünk.

A jóság fája lelkedben növekszik,
nem számol gyűrűket, lassan öregszik.
Sötétet tűri, de fénybe törekszik,
rosszat felejti, szépre emlékszik.

"Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E - hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben új életre kel.
Mindennap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szemben a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.

Szakíts időt, hogy meghallgasd a másikat!

Szakíts időt, hogy meghallgasd még ma
Amit gyermekeid mondani akarnak neked,
Bármit csinálsz figyelj rájuk még ma,
Mert később már nem lesznek ott, hogy gondolatukat
megosszák veled.

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát

a szív, amelyben még az Úr nem él;

Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják

a kis virágok, zöldül a levél.

Mit ér, ha a természet újra éled,

a föld örül, madárka énekel,

de a szívünkben még az égi Lélek

élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,

hervadt virág csak minden ünnepünk,

Hiába volt a szent karácsony napja,

a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Amire úgy vigyázok.

Bárkit oly könnyedén még a közelébe sem engedek.

Ő az enyém, csak az enyém és igen,

Megválogathatja, kire van szüksége.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Aki ismer már érezhette.

Barátságos, kicsi lélek, kevés embert befogadó.

De aki már bent van, azt mélyen a szívemben őrzi.

A lelkem a legféltettebb kincsem,

Igyekeztek összetörni, de nem hagyom.

Engem arra tanítottak,

Légy empatikus, türelmes mindenkivel!

Ezt próbálom mélyen beleültetgetni.

A lelkem a legféltettebb kincsem, melyet kulcsra zárva őrzök.

Nem hagyom, nem engedem a gonoszságnak, a kíváncsiskodóknak,

Hogy megfertőzzék bennem felépített álmom.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Titkom mélyen őrzi.

Tudja, ismer, a belső nyugalmamat hogyan lelhetem.

S ebben segít engem.

Bárki véthet ellenem bevehetetlen a lelkem.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Melengetem, dédelgetem.

Ha vérzik, ápolgatom.

Örül, ha szárnyalhatok.

Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon, szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon. Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek, soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.

Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese, mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.

Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet, harcolni hívták, el innen nagyon messze.

A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét, de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.

Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott, féltette a fiút, nagyon szomorú volt.

Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett, mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.

Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért, gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.

Csak magam...

Túl sokáig volt a csend a társam,
kéretlen szomorú magány ölelt,
lelkem őrlődött néma tagadásban,
miközben súlyos terheket cipelt...

Hányszor próbáltam újra kirakni,
a reményem összetört cserepeit,
hányszor akartam túlüvölteni,
az éjszaka könnyező csöndjeit...

Élet osztotta megalázó kudarcok,
hányszor álltam föl, s estem el újra,
kopott büszkeségemmel nem ártok,
de sok a farkas báránybőrbe bújva...

Fékezni a száguldó őrületet, mi
kisiklani készülő, vesztébe rohanó...,
helyes medrébe terelni az életet,
már tudom, hogy létezik kapaszkodó.

    .         Minden nap egy lehetőség

  Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
-"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá, és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem.

Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye

Hogy gondozzuk fekvőbeteg családtagunkat?Mosdatás és pelenkázás víz és tortúra nélkül

Sosem tudhatjuk, mikor szorulunk mások segítségére, ahogy azt sem, hogy hozzátartozóinknak mikor lesz szükségük ránk.

https://www.youtube.com/watch?v=xzYwt1LoZtg

Történet egy kutyáról:

"Kedves Anyu és Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon
boldog voltam Veletek. Ahogy tovább nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy napbeültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok ótaelőször látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg.

Olykor elbízzuk magunkat és reméljük , hogy nem vagyunk szerelmesek, hogy tudunk feledni , tudunk újra szerelmesek lenni .Elszeretnénk kerülni az elkerülhetetlent , a fájdalmat mely romba dönti napjaink , üressé teszi életünk. Mindenki életében van egy első mindent elsöprő szerelem, amit nagyon nehezen lehet pótolni illetve lehetetlen pótolni .Mindenkinek más a tökéletes nő/férfi ideálja, nem kell ahhoz eget verően csinosnak, helyesnek lenni , hogy valaki érezzen irántunk valamit , hisz ő épp úgy fogad el minket akik és amilyenek vagyunk .Mindenkinek más az ízlése .

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet.
Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben,
ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez.

Mindig lesz egy pont az èletbe mikor, több fájdalmat kapsz, mint boldogságot!
Lesz úgy, mikor a főld alá tipornak.
De akkor leszel igazán erős, ha bármilyen nagyot esel, felálsz ès tovább mèsz!
Ne mutasd soha, hogy fáj. Majd idővel fordul a kocka! Ès aki nem becsülte meg a jelenlètedet, majd a hiányodat fogja, ès akkor jön rá mit vesztett!

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. **** A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

Ábránd 

Szerelmedért 

Feldúlnám eszemet

És annak minden gondolatját,

S képzelmim édes tartományát;

Eltépném lelkemet

Szerelmedért.

Szerelmedért

Fa lennék bérc fején,

Felölteném zöld lombozatját,

Eltűrném villám s vész haragját,

S meghalnék minden év telén

Szerelmedért.

Szerelmedért 

Lennék bérc-nyomta kő,

Ott égnék földalatti lánggal,

Kihalhatatlan fájdalommal,

És némán szenvedő,

Szerelmedért.

Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.

Lássátok a tavaszt!
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok, kérem, segítsenek!Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.

 Ne ítélj a látszat után, Mert tévedés érhet.
A korai ítéletre Rácáfol az élet.
Sokszor ahol rosszat látsz, ott Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden Arany, ami fénylik.
Ne adj hitelt minden szónak, Mit mondanak néked,
Különösön, ha vádolják Barátod, testvéred.
Kérdezd meg őt, mi a való? S várj a véleménnyel,
Ne válassza lelketeket A rágalom széjjel.
Nem kell mindent elmondanod Amit tudsz másoknak.
Gondold meg azt, hogy szavaid Hatni hogyan fognak?

Veled megöregedni

Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.

Maradjál magadnak!

Velem vagy egész nap,
Lelkemben hordozlak,
Magamnak akarlak.
Zavarlak? Maradjak?

Időm nincs, ritka kincs:
Neked adom kis vagyonom;
Rád pazarlom, eltékozlom
Minden féltett gondolatom.

De mélyre eltemettem,
Előled elrejtettem,
Titokban szívemben
Lappang egy érzelem.

Ennyit a titkomról,
Mi nem titok mostantól;
Nem menekülhetsz már:
Szívemen kattan a zár.

Ó, de hát nem vagy rab!
Ha akarod, szabad vagy,
Menjél hát, szaladj csak!…
Maradjál magadnak!

Az én történetem még 1982-re nyúlik vissza. Akkoriban tanárként dolgoztam, és ennek megfelelően nyáron hosszú szabadságban volt részem.

Az unokabátyám Svájcban élt, s mivel még nőtlen volt, az anyja aggódott a családi állapota miatt, és arra az elhatározásra jutott, hogy ideje lenne a már 37 éves „fiú”-nak megnősülnie. A mama talált itthon egy (szerinte megfelelő) jelöltet, akit, mivel az érdekeltek nem ismerték egymást, nekem kellett gardírozni az illem kedvéért.

Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon,.. egy világot mentettél meg.
A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot.
Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők vannak.
És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van – de csak egyéni.

Tömeg megváltás nincs!

Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet.

Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsirta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.

Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.

Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.

Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,

S oly dermesztők az éjjelek.

 Útravaló
Amíg sírni tudsz egy könyvön,
Amíg egy történet elér,
Addig jó a szíved,
Bármit is tettél.
Ne félj az érzéstől,
Ne félj a mától,
Ami rossz volt elmúlik
Elhagy magától.
De szíved megőrzi a jót,
A szép mindig tiéd,
És ha engeded talán,
Bárhova elkísér.
És ha végül odaérsz,
Hová szíved hajtott.
Ott lelsz majd békét,
Csak ott lehetsz boldog.
(ismeretlen)

Akácborongáskor

Teleholdas estén alattatok járok
Hófehér virággal borongó akácok.
A Hold közelében egy halvány csillag ég,
Szélcsendes idő van, zenél a békesség.
Mint egy édes álom, a falu lent terül,
Távolabb a tücskök bandája hegedül.

Van úgy, hogy nem megy már, ahogyan szeretnéd,
bosszankodsz is rajta, gyakran, rendesen.
Ám mi lenne, hogyha mérged félretennéd,
s azt mondanád: – Nem baj, azért is megteszem!

Számodra minden nap, igazi kihívás,
de rég nem vonz a harc, a napi küzdelem.
“Túl kellene élni, – ez pedig megint más
– s lám a cipőfűző is kibabrál velem”!

A magasugrás már, rég nem a Te sportod,
járdára fellépni, az is nagy dolog!
Néha a testedet mázsás súlyként hordod,
s lám, naponta meghalsz, ha úgy gondolod!

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.

A sánta kiskutya

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.

Azt hiszed, hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok-sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?

A tudás betölti múltad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni, remélni,
az élet örök-múló húrjain zenélni...

Tudsz, teszel, irányítasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?

Bánat, könny, üresség, szomorúság,
kínzó-gyötrő fájdalom, magányosság..

Álomból valóság

Hat éve voltam együtt a barátommal (fekete haja volt, ez később lesz érdekes). Már négy éve együtt is éltünk. Nem volt olyan rossz – de jó sem. Részemről több szakítós próbálkozás is történt, de egyik sem lett sikeres, valahogy mindig együtt maradtunk. Viszont semmiképp nem akartam sem házasságot, sem gyereket ebben a kapcsolatban.

2007 nyár elején, egy reggel megkérdezte tőlem, hogy ki az a Balázs. Nem igazán értettem, hosszas gondolkozás után sem jutott eszembe egyetlen Balázs nevű ismerős sem.

William Wordsworth:

A cica és a hulló levelek


Nézd a cicát, mily ügyes,
hulló levelekre les!
Holt levél - egy, kettő, hátom -
mely fent ült a bodzaágon,
s most a csendes, tiszta reggel
fagyos legén át sereggel
hull kerengve, oly puhán,
hogy azt gondolnád talán,
míg a röptük figyeled,
hogy egy-egy tündérgyerek
kapaszkodik mindegyikbe,
s világunkba így szökik le,
ejtőernyőn ingva lassan,
szótlanul és láthatatlan.

De a cica, nézd, lapul,
mancsot nyújt, s szökken vadul!

Kaffka Margit
FÉNYBEN

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Sokat hibáztam.. hiszen én is ember vagyok
Cserébe az Élettől.. hatalmas pofonokat kapok
Fejjel mentem a falnak, hiába mondták: ne tegyem
Nem értették.. hogy csak a szívem hangját követtem
Ugrottam... S mindig csak kerestem a nagy választ
Hogy mikor ad végre a boldogság, megnyugtató támaszt
Játszanom kell..? Nem állhatok örökké egy helyben..?
Még akkor sem.. ha valaki újabb sebet ejt a szívemen?
Igen.. Menni.. S reménykedve várni, hogy talán holnap
Mosollyal ébredhetek..

Légy olyan boldog, mint amilyen szép vagy,
legyen életedben száz millió szép nap.
Ne tudd meg soha mi az a bánat,
kerüljön el téged minden ami fájhat.
Kacagj, nevess csillogó szemekkel,
ezért imádkozunk összetett kezekkel.
Olyan szeretetre méltó szép, kedves, igazságos és szellemes vagy,
amilyen ember rajtad kívül nincs még egy!
Névnapod alkalmából fogadd szívből jövő jó kívánságaimat
és ezeket a kegyes hazugságaimat!

Miért ne kezdhetnéd elölről az egészet?
Miért ne vághatnál bele újra? Miért ne csinálhatnád máshogy? Miért ne próbálhatnád meg másként, máshol vagy épp mással? Miért ne tehetnéd meg?!
Ne engedd, hogy bárki is azt mondja: ne tedd!
Mindig úgy cselekedj, ahogy jónak véled, és ahogy érzed, mert a te életedet csak te éled.
Ne vesztegess el egyetlen percet sem az életedből, s ha kell, bátran kezdj el mindent elölről.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy beleragadjunk a rosszba.

"Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

A tavasz legpompásabb élő függönye – 35 álomszép lilaakác

A tavasz egyik legpazarabb üde színfoltja az óriási fürtökben alácsüngő lilaakác, vagy más néven visztéria (Wisteria sinensis), melynek színskálája a fehértől a halvány rózsaszínen és kéken át a sötétliláig terjed. A leggyakoribb az élénk ibolyaszínben pompázó kínai lilaakác, mely fenséges illatával és lenyűgöző látványával tényleg méltán a tavasz egyik legcsodásabb virága.

Latin szerelem

2003-ban felvettek a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz–történelem szakára. A gimnázium után nagy kulturális sokk volt az egyetem: nem volt osztályfőnök, nem volt órarend, viszont volt sok egyetemi buli, csak élveztük az életet, sodródtunk az árral.

Közeledett azonban az első próba, a téli vizsgaidőszak. A szorgalmi időszakban az órákon – néhány kivételtől eltekintve – nem volt számonkérés, így semmi nem figyelmeztette az embert, hogy ideje tanulni.

Hála a mosógépnek

A történetem 2006-ban kezdődött, amikor Münchenben új helyre költöztem. Az üres lakásba kellett egy-két bútor, konyha volt, de mosógep nem. Vettem egyet, hazaszállíttattam, és megkérdeztem a céget, mennyiért kötnék be, hogy tudjak mosni. Mondtak egy árat, megköszöntem, és mentünk tovább a dolgunkra. Németországban minden háznak megvan a házmestere, aki általában több házban is betölt ilyen munkakört. Felhívtam a mi házunk házmesterét, hogy ő be tudná-e kötni a mosógépet.

Éltető esőcsöppek

Farkas Anna

Mint éltető esőcsöppek virágszirmokon,
élnek a szívemben megőrzött életképek,
égő színekben tündökölnek gyolcsvásznamon,
melyeket félálmomban mindig festegetek.

Száguldottunk szabadon boldogságparipán,
bejártuk életünknek tövises útjait,
nem jelentett gondot a tengernyi akadály,
átugortuk a gördülő gátak kapuit.

Lelkemben megmaradt a hitem és reményem,
mint szabadság hírnökei magasba szállnak,
kalandosan kergetőznek csillámló fényben,
s a ma virágai is szebben illatoznak.

Küzdöttem én már ezerszer... felálltam újra-és újra
Vakon mentem előre... csak, hogy ne nézzek a múltba
Harcoltam az álmomért... megtettem érte bármit...
Mert mint tudjuk... a Szerelemben semmi sem számít
Volt, hogy elbuktam... s senki sem nyújtott felém kezet...
Volt, hogy a magasba szálltam.. mi a boldogsághoz vezet
Volt... hogy elcsüggedtem... és elvesztettem minden erőm
De volt, hogy kínok közt is tovább mentem vakmerőn...
Az Élet egy játék.. csak egyetlen dolgot kell megtanulni
Hogy mikor kell továbblépni...

 Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal az égen át:

azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

házam elé ért, elmosolyodott,

körülnézett s a nyitott ablakon

nesztelenül beugrott a szobámba,

aztán könnyű ingét ágyamra dobva

bebújt hozzám a takaró alá.

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni se mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát,

s mintha egyetlen érzék erejébe

gyűlt volna testem-lelkem minden éhe

és szomja és a beteljesedés

minden ígérete, csak a tapintás

néma ajkával s vak szemeivel

szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem

az égi vendég ajándékait:

ujjainak játékában a napfény

lobogó lepkéit, karjában a

rét illatának harmatos húsát

s egész testében az egymásba ringó

felhők mindenütt egyforma ölét.

Anyám mosolya

Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.

Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.

Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz

az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.

Nadányi Zoltán:

Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Májusi vasárnap, ma van anyák napja,
a gyermek szíveket a hála áthatja.
Virággal a kézben anyánk elé állunk,
hosszú szép életet, örömöt kívánunk.

Ünnepeljük hát meg az édesanyákat!
Szerető szívüket, mellyel minket vártak.
Ölelő ölüket, mely óvott és védett,
míg a kisbabájuk e világra tévedt.

Minden gondoskodást, szeretetet, féltést,
minden szívből jövő, kedves, tiszta érzést
Ápolást és vigaszt, mind mi tőle tellett.

"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet."
Tatiosz

A fáradt, öreg elme zakatol,

körben forog, ismétel szüntelen,

a múltak mély kútja fölé hajol,

hol békalencsés, zöld hínár terem.

Egy-egy emléket megragad, motyogja,

és újra kezdi tízszer is naponta,

mint vén malom,

mely már csak szelet őröl,

s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,

vigyáznom kell magamra,

minden elgondolt, kimondott szavamra,

s főként arra,

mit papírra vetek...

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?

ANGYALI TÖRTÉNET AZ ANYAI SZERETETRŐL...

Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett, a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt: