Előzmény: Magoca, 2007-09-11 12:35

A CICÓHintaszékben ül a NagyiKötőtű villog kezébenKöt nekem szép sálat, sapkátMosoly bujkál a szemében.Puha fonal - gombolyagokUgrálnak a kis kosárbanUgrásra kész a Cicó isUgyan mit gondol magában ?Égnek áll a füle, farkaNem dorombol, nem is ásít- Vigyázz Nagyi, mert a CicóKosaradban kotorászikGurulnak a gombolyagokGurulnának világszerteMondja is a Nagyi rögtön:-- Ejnye te kis szedte-vette! Csupa gubanc lett a fonalKikapott a Cicó nyomban- Közben meg egy kis egérkeOtt viháncolt a sarokban.Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.

Nyári zápor   Virágon lepke,tarka pillangó,körüle zümmög,donog a dongó. Fű, virág, mindenáll mozdulatlan.Izzad a lepke,olyan meleg van. "Borul, beborul,Vigyázz, pillangó!Bújjunk, bújjunk el" -dongja a dongó. Felhő az égen,borul a napra.Megáll a lepkeegy pillanatra. Libbenne szárnya,jaj, de már késő.Dördül az ég, észuhog az eső. Zuhog a zápor,ázik a lepke.Szorítja szárnyátnagy dideregve. Aztán a felhőahogyan támadt,fordít a tájnakhirtelen hátat. Kisüt a nap, ésa kis pillangószárítja szárnyát,s donog a dongó. Kányádi SándorKapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.· kapcsolódó kép 2.· kapcsolódó kép 3.· kapcsolódó kép 4.· kapcsolódó kép 5.· kapcsolódó kép 6

Márai Sándor: Arról, hogy sokat kell sétálni  Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház, vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek, vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára, vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a Földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez. Mikor hallottál utoljára csendet? Elalvás előtt? Nem valószínű. Szinte biztos, hogy beszűrődik valamilyen zaj a hálószobádba - talán a szomszédból, az utcáról, vagy egyszerűen csak valamelyik elektromos masinából, ami a lakásban üzemel. Pedig a csend csodát tesz a tudatoddal.Hogyan hat rád, mikor hirtelen megszűnik valamilyen zajforrás, például kikapcsol a mosógép? Nyugalom árad szét benned, ha csak pár pillanatra is. Képzeld csak el, milyen lehet, amikor ennél hosszabb a csend. Néma csend, csend.