A

Fa

Szent

Már nincs

Advent, kincs

Született ma meg

A lélek mélye remeg

Csillag fénylik, ragyog

 A kandallóban tűz ropog

Lágyan szól a Kiskarácsony

Illatos narancs lóg fenyőfákon

Minden, mindenki díszbe öltözött

 Létünkbe béke, nyugalom költözött

Áldott, szentséges éjjel soha ne múlj el

Újszülött kisded szívünkbe örökre bújj el

Hogy így

Megválthass!

Csillagporos éjszakán,
az égbolt tisztán látszik,
s feltűnik egy csillag, fényesebben,
mint a másik, mert jelentése
az, hogy egy gyermek születik.

Egy gyermek, ki egy ólban,
szegénységben látja meg a világot,
és mégis, gazdagabb a gazdagabbnál,
mert tudja Reá vártatok!

Kisded Ő és mégis, mily
hatalommal rendelkező
ember, mert Istenünk fia
Jézus, kit vártunk, hogy
e világra megszülessen,
elhozva az örök békét,
szeretetet, s vigye el a
bánatot, a rosszat, hogy
nekünk szenvedni már ne
kelljen soha, de soha.

Karácsony nélküle

Decemberi alkonyon
dalszol,azt hallgatom,
s mézeskalács illat száll,
anya,fiad vár.

Kezemben a gömb remeg
de a fenyőre felteszem,
nem olyan az ünnep már,
anya,fiad téged vár.

Gyertya gyúl a lelkemben,
üresség van szívemben,
nélküled mindez sivár,
anya,fiad téged vár.

Ajándékod ma is leteszem,
könny homályosítja szemem,
szentkarácsony ünnepén
mond anya,hazatérsz?

Asztalnál hat szék s pohár
abból egy mindig téged vár,
lelked ilyenkor velem van
anya,ne hagyj magamra.

Szeretet s az öröm ünnepén,
a lelkedben felgyúl a fény,
misére hív a nagyharang,
anya,szeret a fiad.

A zsivaj s a szívem elcsitul,
én mindig várlak ugyanúgy,
te megértenél engemet,
anya,én megölelnélek.

2009.12.07.

Vér és könnyek (Namaste)

Állam öklömön nézek,
de nem látnak szemeim,
lelkemben tárogató szól
s befelé folynak könnyeim.

Bús a dal,szaggat belül
gerincem ívben meghajol,
népem nagysága porban
ezért sírok s a tárogató.

A balsors minket kísér,
széthordják minden javaink,
nincs ki irányítsa a hazát,
nem támadnak fel nagyjaink.

A nép,csendben háborog
és kis szigeteket képez,
honatyáink ezt mind látják,
ezért szipojoznak minket