Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen.

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértsük az élet sürgető dübörgését? Ez itt MOST- ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk...

Szeretet. Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek.

LEHETETLEN (Bódás János)

Te azt mondod, hogy lehetetlen És leereszted a kezed, Csüggedt-fásultan belenyugszol: Ha nem lehet, hát nem lehet! Te azt mondod, hogy lehetetlen S befagy az ajkad, a szíved, Már alig mersz, s kihal belőled Minden nagy, hősi lendület. S miattad dúlhat itt a gazság, Fertőzhet a bűn, a kapzsiság, Hagyod, hadd rohanjon vesztébe Dühödt őrültként a világ. Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam; Se szó, se vér, se könny, se jaj, Se ész, se fegyver nem segít már, Se ezer nábob, se arany...

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.