Ébredés Harmat József

Reggel van.
Kibontalak párnáid közül, mint szirmaiból a rózsát.
Ébredj és nevess a szemembe!
Oly gyönyörű vagy, mint a Hold virága,
Mely ablakodat kitárja.
Míg papucsod szétdobálva,
Tükröd fénylő testedet várja.
Sóhajtásod-karod széttárja,
Minden árva madárnak ez a pihenőága.
Lépj előre egyet, érintsd meg homlokom,
Hogy szerető szívvel belépjek ajtódon.
Kezem melegét átadjam kezednek,
Szemem fényét szerető szemednek.
Berregnek az órák, ébredj hát fel,
Éld az életedet kedvedre,
S ha bárki szégyenkezne miattad,
Én csak szeretni és dicsérni tudlak.

Mit tehetünk, hogy jobban aludjunk?

Juhász Gyula - Tavaszvárás

 

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Várnai Zseni: Csodák csodája

.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Tavaszi csoda
Igaz történet

A tavasz még csak be-bekukucskált az ablakon, és az éjszakák még jeget is hoztak. Így történhetett, hogy a madáritatóban egyik reggelre befagyott a víz, és magába ölelt egy pici méhecskét. Szegényke kiterjesztett szárnyakkal dermedt bele a vízbe, testét a majd’ egycenti vastagságú jég teljesen körbevonta.
Amikor reggel kiolvasztani jöttek a vizet, akkor észrevették szegénykét. Bevitték, és körbeöntözték langyos vizecskével, hogy kiolvadjon.

Hóvirágok ,ibolyák .Zelk Zoltán

Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
aludtunk egy éven át..
Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?

Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát...
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.

IGAZ TÖRTÉNET

Hogyan alakult így? Nem tudom, mert igazából mindig jó kislány voltam. Csak egyszer követtem el egy nagy hibát, beleszeretem egy olyan férfiba, akibe nem lett volna szabad.

Réka lett az „eredménye” egy olyan szerelemnek, amely már az elején halálra volt ítélve. Mindenki hallott már hasonló történetet, hogy a naiv kislány beleszeret egy nála jóval idősebb férfiba, aki ráadásul az apja legjobb barátja, és nős. Legalább is az én esetemben.

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.

A Szent koldus

Az öreg koldus neve Dobri Dobrev, jelenleg 97 éves, és Szófia utcáin alázattal koldul. Szemében a menny szelíd derűje, és természetes egyszerűséggel csókol kezet egy gyereknek. A bolgár főváros lakói úgy tekintenek rá, mint egy ikonról leszállt szentre. Keleti és festői a megjelenése, mint azoknak a régi sivatagi remetéknek, vagy modern korunk egyik új „Krisztus bolondjának”.
Dobri Dobrev az Isten embere, ő az a szegény gazdag, egy evangéliumi csoda, és Szent Pál apostol szavainak az utódja „Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk.

Dsida Jenő

Merre száll?    

Madár zeng s villan az égen

fut árnya sötéten a réten

fent tűzben két lila szárny ég

lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj

szállni be bús örök óhaj

örök de örökre hiába

embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég

rohanok mord és hideg árnyék

botladozom magam összesebezve

messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal

az a fényes mennyei angyal?

Fáradtság lesz az új népbetegség

Svájci kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jövőben az új népbetegség a fáradtság lesz, amely legalább olyan komoly problémákat okoz, mint az elhízás.

Manapság elvárás mindig talpon lenni

Sokan büszkélkedik azzal, hogy nekik kevés alvásidő is elegendő. Manapság általános az a felfogás, hogy csak az tud jól teljesíteni, sikereket elérni, aki keveset alszik, s szinte a nap 24 órájában tevékenyen él.

London – Narkolepsziás egy brit kutya: izgalmában mindig elalszik, így aztán a postást nem megugatja, hanem elájul tőle.

Az eb alvásrohamai legfeljebb 20 másodpercesek, de igen meglepőek. A kutyát az is kiüti, ha más ebekkel kergetőzik, így aztán a játék izgalmában futás közben alszik el, mintha agyonlőtték volna. Az ötéves Mable-t már több állatorvoshoz elcipelte gazdája, ám azok csak a fejüket csóválják, annyira ritka ugyanis a jelenség.

46 éves férfi igyekszik nyugalmat biztosítani Mable-nek, így például befogja a kutya fülét, hogy megkímélje ijesztő hanghatásoktól.

Ábrahámné Ági: Tavasz.....

Langymelegben lengedező liliom,
Lebegő levelek libegnek lágyan.
Pillangó szállong előttem utamon,
Magamat látom öregedő fákban.

Az egyik rügyező ágon madár ül
Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül.
Bimbózó varázs szegélyezi utam,
Bársonyos barkák nézték, merre jártam.

Testembe szívtam melegítő napot,
Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot.
Szemem nagyra tágult a sok szépségre,
Tavaszra vágytam, s vele egészségre.

Benedek Elek: Dal a hóvirágról

Kedves virágom vagy te, hóvirág,

Gyermekkorom legszebb virága vagy.

Édes öröm szívemnek nézni rád:

Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.

Mikor a földe hó borítja még,

Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!

A nap alant jár, szomorú az ég,

De a te arcod örömtől ragyog.

Nem pompázol tarka színekbe te,

Egy a te színed: Egyszerű fehér.

Ám a tavasz első lehelete,

Legelső csókja téged ér.

Te vagy a kikeletnek hírnöke,

A természetnek első mosolya:

Veled mozdul a föld kemény röge

S szólal meg a víg pásztorfurulya.

 Hegyi házamból, vérpiros, kis
remény, tavasz s nyár bogara,
fedeles szárnyad emelintve
vágyad már ki, szabadba vinne,
réglátott katica?
Vadkan csörtet a havas erdőn
s varjaival károg a tél.
Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:
hétszer-hét nap kell, vagy talán még
több is, hogy kint megélj!
Túlkorai fény csalt elő: jobb,
ha még ablakomban maradsz.
Az uj évnek vagy hírhozója,
mint a kéményseprő, a gomba
s a szerencsemalac, –
ne menj hát halni, pici Hétpötty!

http://api.ning.com:80/…/RomanJohntsongynyrtermszetfti...pps

KATT A LINKRE!

Rózsa vagyok, rózsa,

szerelem virága,

vadrózsából lettem

kertek rózsaszála,

sziromruhám, kelyhem

illatárját szórja,

de tüskés az ágam,

le ne téphess róla,

le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,

talán nyár se volna,

pille nem csapongna,

madár se dalolna!

Égő piros rózsa,

rózsaszínű rózsa,

hófehér, halovány,

sárga tearózsa.

Andók Veronika

Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

Bánjatok tisztelettel egymással

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.

Dömötör Ilona: Hóvirág

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.

Harcos Katalin :

Örökké tiéd...

Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.

Bezárkóztam magányom sűrűjébe.

Úgy, mintha ezután sose vágynék

ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.

Aztán egy fénysugár belém hatolt:

rám találtál, s én magamra leletem.

Újult lélekkel, mint aki sose' volt

magányos, most élek, lásd, önfeledten.

Figyelmed lámpásként fényt hozott,

éjembe szavad reményt és életet...

s míg lelkemben nemrég még csend honolt,

ma szertelen ontanám rád kincsemet.

Tél...Jozsa Márta

Halk, gyér mosolya távoli,
könnye hideg, gyöngyöző dér
mint megfáradt anyáé, ki
dús, fehér haját
lágyan ráteríti
didergő fiára,
altatódalt dúdoló
rekedtes hangja
a tájra omol, s lám
e merev, csendes biztonságban
közel a távol, már
álmodik a föld
szűzi hóvirágból.

Benedek Elek

Reggeli dal

Felébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik,
Madár dalolása messzire elhallszik.

Harmat rezeg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben.
S dalol a kis madár mindig ékesebben.

Fölkelt a méh is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka, röppenésre készen,
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.

Részlet egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből"Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad.Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu, és a többiek gúnyolódtak is.Tudtam, hogy igazad volt Anyu,és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért,és mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem,tudtam,hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján-felelősségteljesen és büszkén!

Tizenöt esztendővel ezelőtt hazamentem s három hétig otthon maradtam. Egész idő alatt nyomasztó hangulat uralkodott rajtam. A házunk sivárnak rémlett, valamennyiünkben volt valami súlyos, visszataszító, mintha nyirkos árnyék nehezedett volna ránk.

Az első éjszaka a szobában aludtam; többször is felébredtem, és láttam, hogy édesanyám felkel az ágyból, és az asztalhoz ül. Csendben, mozdulatlanul ült, mintha aludna; tenyerét homlokára szorította, fehér arca ragyogott, holott az ablak csukva volt, s odakünn sem holdfény, sem csillagfény nem világított.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

A tudatalatti elme képes bármit megtenni

A tudatalatti elme képes bármit megtenni – Hogyan használjuk az erejét?

A legfontosabb dolog a tudatalatti elmével kapcsolatban, hogy mindig “be van kapcsolva”. Vagyis éjjel-nappal aktív, függetlenül attól, hogy mit csinálsz. A tudatalatti elme irányítja a testet. Tudatos erőfeszítéssel nem lehet hallani ezt a csendes belső folyamatot. El kell kezdened vigyázni a tudatalatti elmédre.

A felismerés

Itt légüres tér van,
amit te töltesz meg képekkel,
gondolatokkal, szépekkel.
Így lesz az életed csodás,
eljön a nagy változás.

Tágul a tér, kábulat ér.
Hallgass zenét, fess képeket,
éld meg szépnek az életet!
Szerezz új élményeket,
élvezd azt, amit lehet...

Mozgass meg egy nagy hegyet,
csodálj meg egy kis legyet,
nézzed csak a kék eget,
amit szeretsz, azt tegyed!
Szeretetnek adj helyet!

Engedd el a haragot,
elszáll az, mikor hagyod...
Ne foglalkozz vele többet,
elpártol majd ő mellőled,
s vidámság árad belőled...

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
 

Aranyosi Ervin: Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Félelem uralja az emberiséget.
E gonosz varázsnak, mondd, mi vethet véget?
Min kell változtatni, mit kellene tenni?

- Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Mert amíg a szívnek nincsen szabadsága,
sötét felhők ülnek a reszkető világra.
A lélek csak fázik, nem tud melegedni.

- Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Míg az embereknek korlátolt a joga,
a gazdag világnak többre fáj a foga

95 éve születetett  Csanádi Imre...

(Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23)

Költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.

Csanádi Imre és Bagotai Mária gyermeke. 1931-ben Székesfehérváron az Ybl Miklós Főreáliskola diákja, majd 1940-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, valamint Győrffy-kollégium növendéke volt, de fél év elteltével abbahagyta tanulmányait. 1941-ben bevonult. 1944-ben hadifogságba esett.

(Pamela J. De Roy)

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.

Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:

- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen, tudom.

Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé.

Szeretet csókja 

Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében (Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán:

Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.

Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom.

BREDJETEK! 2015. JANUÁR

Ne hamarkodj el soha semmit!

A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél számolt be, dokumentumok és emlékek bizonyítják a magyar katonák kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el...

Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement. Haza, sem mert rögtön menni, öreg apjához tért be először, aki messze lakván fia családjától, nem tudott róluk semmit.

A LELKEK  LELKE

Midőn hajdanán ,valamikor ,valahól ,

Lakozott egy lélek ,a szeretet lelke ,

A tenger alatti bolygón cikázva ,

A húllámzó tenger habján keresztül lesve ,

A viztükrén az aranysárgás fényét meg csillantva

A Halász a hálójával a tenger mélyéről kiemelte ,

Szét szorta lelkét a tenger habjában ,

Hadd vigye a szél széltében –hosszában ,

Röpködő madarak szárnyára telepedve ,

Fészkében berakva ott melengette,

A szellők szárnyán tovább eresztette ,

Midőn hajdanán ,valamikor ,valahól ,

Volt egy tükör ki tudja hány darabra törve ,

Benne lekozott az összetört lelkek lelke ,

Sok parányi fényt magában rejtve ,

Mely oly drága és értékét vesztve ,

Megszűnik létezni mint a lelkek lelke ,

A szúnyadó fény az éjszakában ,

Ott hever az avaron egymagában .

107 éve született Wass Albert ...

Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert

(Válaszút, 1908. január 8. Astor, Florida, 1998. február 17.)

Erdélyi magyar író és költő.

Wass Albert a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége, nagy idők koronatanúja.

Családjáról, ifjúságáról. politikai és irodalmi nézeteiről a Wikipédiában olvasható részletes beszámoló (Wass Albert, Wikipédia).

Számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is tagjává fogadta.

"Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen. Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél. Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem. Akkor értékes lenne minden pillanat.

 Rónay György

Verebek

Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
“No, majd megeszik a verebek!”
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
Nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

A sánta kiskutya

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.

A sütemény

Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni:
- Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?
Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit.
Erre a lány egyből így felelt:
- Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz.
- Megkínálhatlak egy kis olajjal?

Vacsora-vita

Az asszony elmegy panaszkodni a plébánoshoz, hogy mindennap összevesznek az urával, a vacsora sem ízlik már egyiküknek sem, mert annyira korholják egymást, hogy még az étvágyuk is alább száll.
- Mit tanácsol a plébános úr, hogy ez a már mindennapossá vált áldatlan állapot elmúljék felőlünk? - kérdezi az asszony.
A plébános pedig azt felelte neki:
- Hát van erre egy hatásos gyógyszerem, adok én magának egy üvegcse szentelt vizet, s amikor megérkezik az ura, gyorsan vegyen a szájába belőle egy kanállal.

Csanádi Imre: Doromboló

Fagy kinn, fagy,

hó van nagy,

most ideje, most fagyjon,

akár beleszakadjon,

csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:

elnyugszunk esténként

édesanyánk meséjén.

TÉLI ÁLOM...

Ezüst álom hull a néma tájra,
keringőzik tó tükrén a tánca.
Foszlik a csend, jeget karcol a tél,
üveghangon süvít a metsző szél.

Szabad vagy...

Ma lettél szabad, most jöttél ki a fényre,

Még ha csak egy kis derengő hajnalfényre,

Fejedet ma elkezdted felemelni,

Szürke porból a kék égboltot nézni.

A tükörben végre megláttad magadat,

Nemcsak a sötét, szomorkás árnyékodat.

Jár Neked az öröm, s jár Neked a tánc,

Igazabb szerelem és boldogabb románc.

Az örömet nemsokára megleled,

Szerelem tüze szárítja a könnyeket.

 Vízkereszt....

                              Juhász Gyula. Vízkeresztre  

                           Jövének távol, boldog Napkeletről
                           Három királyok, híres mágusok,
                           Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
                           Kiről legenda és jóslat susog.

249 éve született Fazekas Mihály

(Debrecen, 1766. január 6. – Debrecen, 1828. február 23.) költő.

Jómódú családba született. Iskoláit szülővárosában kezdte meg. A Debreceni Református Kollégiumban tanult. 1782. április 16-án beállt a 84. lovasezredbe önkéntes közlegénynek. Rövid idő múlva főhadnagyi rangot nyert.

Harmincévesen visszatért szülővárosába, ahol a mezőgazdálkodásnak élt, és mint városi és kollégiumi pénztárnok hivatalnokoskodott.

Örökség

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: -  "De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?" -  Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra: - "Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz - felelte a nemesember.

Örökölt búzaszem

Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek.Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja.

A betegségem kezdete

Most akkor ki is a beteg?

Ez év márciusban kezdődött az egész egy torokgyulladással. Vidáman tekertem 60 kilométert, de most valahogy nem esett annyira jól - mintha fájna a torkom egy kicsit, biztosan hideg volt a folyadék, amit hoztam magammal és ezzel letudtam a dolgot. Hazaérve azért megnéztem a tükörben a torkomat már amennyire látni lehetett és nagyon be volt pirosodva vagy inkább lila volt, ezért elmentem a dokihoz hátha ad valamit.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát.

Dsida Jenő

Merre száll?    

Madár zeng s villan az égen

fut árnya sötéten a réten

fent tűzben két lila szárny ég

lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj

szállni be bús örök óhaj

örök de örökre hiába

embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég

rohanok mord és hideg árnyék

botladozom magam összesebezve

messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal

az a fényes mennyei angyal?

Cssssss! Hallod odakint a Tél hangjait? Nem? Pedig most is szól... Maradj csendben kicsit! Fülelj!

Panaszos sóhajtására némán válaszolnak a hegyek, s csendesen kopognak az ágak, ahogy a fák fázósan megremegnek. Hidegen roppan a hó az erdő mélyén, őzek lépte nyomán, s a nyulak nyugtalan kaparászását hallgatja az éhes vadász, aki még ilyenkor is nesztelenül jár. Vörös bundájáról halkan peregnek a hószemek.

S csilingel a Tél, hol a nap fénye megcsillan a lankák dombtakaróin, s csilingelése felhangzik, ha selymes szőrű, vidám lovacska szánkóval szalad az erdőben.

Pataki Edit ,Gerlice otthona

A vihar kidöntött egy hatalmas öreg fát. Recsegve-ropogva dőlt el a törzs, estében összezúzta a szomszédokat, maga alatt a kisebb bokrokat, de széttöredeztek, messzire röpültek saját ágai, gallyai is.
          Gerlice éppen napi élelemszerző körútján járt, mikor a szélvész kitört. Szegény kismadár alig talált egy kicsi menedéket egy idegen fa takarásában, már a világra zúdult a felhőszakadás.
          Gerlice ázottan, sérült szárnyacskával vészelte át az égiháborút, és apró felröppenései között inkább a földön bicegve indult volna haza, otthonába.

Tóth Anna ,A TITOKZATOS HÓEMBER

Nagyon szép völgyben lakunk. A hegyek úgy ölelik át a kis falut, ahogyan anyuék szoktak bennünket, gyerekeket.
     Most, hogy sok hó esett, öcsémmel, Marcival a szobánk ablaka elé felállítottunk egy hóembert. Nagy pocakja és szép egyenes tartása jó étvágyú, gazdag emberre hasonlítana, ha fején nem éktelenkedne az az öreg lyukas fazék. Szemei a fáskamrában talált legcsillogóbb széndarabkából vannak. Egyedül sárgarépa orra vöröses színe árulkodik arról, hogy hideg lehet egész nap az udvarunkon álldogálni.

Ablakomban nagy a hó, halihó! -
ott sétálgat egy rigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! -
nem fuvoláz a rigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.

Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.

Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!