I'm shocked that I found this info so eaisly.

Hű de egyszerű e9s negaszyrű!!!A hozze1valf3kbf3l jf3t nevettem a ke1ve9n :) vagy te9nyleg azt is felkented? :)Tetszenek, sze9p lenyomatok ke9szfcltek! Egye9sz nf6ve9nygyűjteme9nyt le9tre lehetne edgy hozni ezzel a tchnike1val!

5ORKh3 msbgzlparhed, [url=http://atqshdlzpmpk.com/]atqshdlzpmpk[/url], [link=http://ufcgdauhjpqr.com/]ufcgdauhjpqr[/link], http://pczuhynwytwk.com/

Now that’s sblute! Great to hear from you.

 

A  vaslogika konoksága mondja:

-állj meg álom, ne indulj útra,

 tűztengerben bolyongsz, lángnyelvek égetnek,

 vigyázz! Megölnek az írott és íratlan törvények,

 most táncba hívott a vágy, pörögve forgat,

 s ha szédülten ébredsz, feleded a lázat,

 mosolyogsz magadon, megásod sírodat,

 helyezkedsz, kicsit széttúrod a hantokat,

 fejed alá gyűröd az elkopott vágyakat,

 szemed lecsukod, eltűnik az álom.

A vaslogika kérlelhetetlen uralkodik a világon.

Meztelen lélekkel, kifosztva állok,
valami földöntúli csodára várok,
szemem behunyva, lelkem indulna világgá,
de csak a monoton idő kérlelhetetlen múlása
tép, szaggat, őröl az enyészet porává.

 

 

Mond nekem.

Mondj valamit most én nekem,
nem kérek ezzel sokat
mond azt,higgyem el
a pillanat megfogant.
Mit reméltem valóra vált,
kócos fejed a vállamon
s jaj,sivatag lett a szám.

Suttogd,így lesz majd,
csak erre vártál te is,
ködbe vész a múlt idő
s lám,átölelnek szemeid.
Most kezünk remegve nyúl
tudjuk,kérészi a pillanat
de semmi,vagy minden kell,
tükrömben láthatod magad.

Valamit mondj,most kérlek
beszélj,had halljam hangodat,
legyen az bár felékített szó,
hogy többé nem kell fel a nap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Álmodtam az éjjel 

veled egy éjszakát. 

Éreztem érintésed, 

hallgattam hangod 

szerelmes dallamát. 

Csókot osztogattál, 

simogatott kezed, s 

mint eltévedt vándor, 

bebarangolta vágytól 

reszkető testemet. 

Két halom között 

pihent meg sóhajod, 

tetejére érve, puhán 

rácsókoltad a Napot. 

Rabul ejtetté engem, 

lüktetésed ölemben, 

csitította égő vágyunk, 

csillagok közt jártunk, 

fények közt ragyogva 

óvtad testeddel testem, 

s én vágyad követtem. 

Karjaidban ringattál, 

s mint a hárfa hangja 

halkan zengett lelked, 

azt súgtad, szeretlek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csókod lobbantott lángra,

ölelő karod szorítása,

bőröd lágy bársonya,

szemed vágyó csillogása,

rezdülő melled halma,

derekad ívbe hajlása,

combjaid kitárulkozása,

öled befogadó hívása.

 

A rohanó pillanat megállt,

meztelen testünk eggyé vált,

köröttünk eltünt a világ,

s élt a szárbaszökkent virág,

tüskéi hátam véresre tépték,

sikoltottál: még-még-még,

felettünk lángtenger ég,

bőrünkön csillog a veríték,

itt a pillanat mikor elégünk,

az élet értelmét éli testünk.

 

 

Mondtad, mondtam, sok ezer szóban,

futó percekben, gyorsan múló órákban,

egymás szavába vágtunk, aztán nevettünk,

őszintén vallottunk, néha kicsit megijedtünk,

lelkünk kitártuk, védtelenné váltunk,

s a pillanat elhozta, már egymásra vigyázunk.

Érzem ha lelked a fájó múltban bolyong,

s érzed ha lelkemben a kínzó kétség zsong,

veled élem tested nyugtalan gyötrelmét,

s velem éled ébredő vágyam minden rezdülését.

Kezed nyújtod felém s nyúl érted kezem,

a távolság csak fogalom, Te itt vagy velem,

a pillanat megállt, az időnk szűkre szabott,

életünk jótékony módon egy esélyt adott,

a csöndes őszben mosolyt varázsolt arcunkra,

a beteljesülés igéretét forró álmainkra,

csillagokat szemedbe, méz ízét ajkadra,

a tüzet ölelésedbe, a kielégülést vágyainkra.

 

 

 

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

símogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Szeretlek

 

 

Tüzes nyár.

Enciánkék az ég
mint penge,vág a napnak sugara,
nem moccan a lég,
s a hőség tikkasztó a nagy fa alatt.

A Duna,akár szürke ólom araszol,
fodra alig van,
nádasban egy poszáta trillája szól,
de a hang megszakad.

A csend most átkarol
mint kúszóinda,én is lágyan téged,
vérem robogva áramol,
pihés nyakad ívét gyönyörrel nézem.

Szép szemed ablakát zártra csókolom,
erre össze súg a nád,
keményen megmarkolod tomporom,
s fogad vállamba váj.

Angyalszárnyon

2009.09.29. 15:56 | 4 hozzászólás

VIRTUÁLIA

2009.10.27. 21:51 | 0 hozzászólás

 

Suttogom csak.

Suttogom csak,
de nem is kell ide szó,
lelkem majd költözik
oda,mi fel nem fogható.

Az Úrhoz megy,
ki maga az alfa s omega,
egy személyben minden ő,
ő az örök anya és atya.

Csak suttogom,
olyan mint egy szép álom,
bár már nem emlékszem rá,
de ha elrévedek, hozzá szállok.

Megyek az Úrhoz,
ki számon tart engemet,
néha érzem valós súlyát
mikor méregeti lelkemet.

Suttogom csak,
de értsd meg halk hangom,
ha te nem nyitod ki lelked,
Ő kint marad örökre a gangon.

 

Lelkünkben gyertyák.

Gyertyák a szélben
könnyek az éjben,
reszkető lángok,
kettétört álmok,
szürke nappalok,
magányos holnapok.

Ki a tegnap volt s a biztonság,
szólították és egyedül hagyott,
a fény is másként hull reád,
szeretted már az Úr előtt állhatott.

Virág a kézben
jajduló lélek,
homokos szemek,
s reszkető kezek,
eleven emlékek,
sárguló fényképek.

2009.10.28. Rézi

A Vizuális Pedagógiai Műhely BT. 2009. január 1-től irodalmi folyóiratot
indított.
A folyóirat címe: Irodalom Feketén-Fehéren.

A nyomtatott folyóirat A5-ös méretű, 40 oldalas. A belső oldalak és a borító
is fekete-fehér.

A folyóiratba várjuk írók és költők jelentkezését. A 40 oldalból min. 2
(A5-ös) oldalnak a jelentkező szerző (irodalmi kör) bemutatkozásának kell
lennie, a fennmaradó oldalakon pedig az illető (irodalmi kör) saját írásai
jelennek meg.
A hátsó borítóra majd egy portré fotót várunk a szerzőről (illetve egy
csoportképet az irodalmi kör tagjairól).