Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást.

 ŐSZI GONDOLATOK

 

 

 

 

 

Süni, süni, sünike

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

 

 

 

 

Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.

 

 

 

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat

Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

Mióta a rák ellen küzd az orvostudomány, sokféle praktikáról olvashattunk már, amelyek végül inkább csak részeredményeket hoztak. A csodarecepteket nem árt körültekintően megvizsgálnunk, mielőtt alkalmazni kezdjük őket. Ugyanakkor igaz az is, hogy aki a kórral küzd, sok esetben utolsó szalmaszálként kapaszkodik minden gyógymódba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orvos véleményét is kikérve annyit elmondhatunk: az alábbi recept nem árthat.

 

Gyönyörű álmot osztunk meg egymással – olyan álmot, amelyben boldogság élni. Ebben az álomban csodálatosan napsütötte, meleg nap van. Madarak dalolnak, szellő susog, egy kis patak csörgedez. Elindulsz a patak felé. Partján egy öregember meditál, és látod, hogy a fejéből színpompás, csodás fény árad. Megpróbálsz csöndben maradni, hogy ne zavard, de ő észrevesz, és kinyitja szemét. Derű és szeretet árad pillantásából. Megkérdezed, hogyan sugározza azt a csodás fényt.

 

 

 

 

 

 

Süni, süni, sünike

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

---

 

Susog, susog a levél

Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.

---

 

 

Piros alma

Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!

---

  

Az ősz az elmúlás kezdetének a jelképe, az iskolakezdés ideje és az arany, valamint a barna színek megtestesítője

Az ősz kezdetének (mint a többi évszaknak) három időpontja van:

• a naptári ősz szeptember elsején kezdődik, az ősz hónapjainak (szeptember, október, november) figyelembe vétele miatt,
•  
• a meteorológiai ősz a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és az idő lehűlésével kezdődik,
•  
• a csillagászati ősz kezdete az őszi napéjegyenlőség napja: szeptember 23.

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Amikor 12 éves koromban meghalt a nagymamám, azt hittem, mindenre emlékezni fogok majd.

De az évek alatt halványulni kezdtek az emlékek, és én megijedtem.

Arra gondoltam, nem volt elég a szívem, hogy megőrizze mindazt, ami fontos. Vagyis... kevés vagyok. Mart a lelkiismeret, s az esték időnként súlyos lepelként feszültek rám.

 

Aztán később tiszta emlékek jelentek meg. Nem tudom, honnan jöttek, s mi végre. De emlékezni kezdtem ölelésekre, mosolyokra, és a legfontosabbra: hogy a nagymamám szeretett, s hogy én rajongtam érte.

 

Tarbay Ede Ősz -anyó



Kontyos-kendős Ősz-anyó

söpröget a kertben,

vörös-arany falevél

ripeg-ropog, zörren.


Reggel-este ruhát mos,

csupa gőz az erdő,

mosókonyha a világ,

a völgy mosóteknő.
 

 

Radnóti Miklós

Október



Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
 

 

 

 

 

 

 

AZ ŐSZ SZÉPSÉGEI VERSEKBEN ÉS KÉPEKBEN !

 

Révész Éva - Mese a napraforgó életéről

 

Volt egyszer egy hatalmas rét, és benne csodálatos, különböző virágok. Mind-mind más színben pompázott. Illatukat messzire is elfújta a tavaszi szellő. Az égen ragyogó napsugár a fénylő sugarait ontotta a virágok szirmaira. Ettől az életük nagyon boldog volt, mert tudták ki élteti őket. Néha egy-egy felhő eltakarta a napot és záporeső öntözte a tikkadt földet. A virágok ilyenkor leveleikkel tisztogatták szirmaikat, majd összecsukódtak.

Aranyosi Ervin: A szabadság kulcsa

Felhők alatt szállok,
s nézem a világot.
Emberek nyüzsögnek,
amerre csak látok.

Lent a földön élnek,
fent szárnyalni félnek,
valamennyi ember
földhöz ragadt lélek!

Mind a pénzt szolgálja,
nincsen izzó vágya,
valamennyi egy új
világrend szolgája.

Tanulj hát repülni,
szél hátára ülni,
taposó malomból
végleg kikerülni!

Urald a világod,
teljesítsd be álmod!
Rabláncaid tépd le,
ne tűrd a rabságot.

Legyél végre boldog,
mert ez itt a dolgod!

  Müller Péter-A szeretet mindent kibír

"A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy a testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is.

Ez a nap is legyen vidám,

mosolyra húzd a szádat!

Mosolyod úgy fog hatni rám,

- elmenekül a bánat.

Mosolyod én tovább adom,

- tőlem megkapják mások.

A jó kedvre, van jó alkalom,

s mindig akadhat rá ok...

(Aranyosi Ervin)

 

Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz.
A rét szélén pár őz is elidőz.
A Nap bújik a sűrű ködön át,
szivárványból fest színes glóriát.
A természet terített asztalán,
élelemet lelhet minden vad talán.
Ma bőség vár, – van bőven élelem,
arcukról mégsem tűnik a félelem.
Amit talál, az mindig jól esik,
de fél, hogy közben lesből meglesik,
s hiába vár rá szép párja és a nász.
Villámként csap le a rejtőző vadász…

Őszi gondolatok, így szeptember közepén...

Nem tudom mennyire illenek gondoltaim a "Versek virágok" közösségi oldalára, de a természetet járva,az őszi virágok a múló időt juttatják eszünkbe. Még nyílnak,de a hideg reggelek az üzenik nekik siessetek,illatozzatok,virágozzatok mert egy csípős reggel véget vet az őszi szépségeknek is. De a mulandó,majd megújuló természetnek is van egy üzenete számunkra: Ennek alapját a zsoltárok könyvében találjuk: /Zsolt.90,12./ "Taníts minket úgy számlálni napjainkat,hogy bölcs szívhez jussunk." A virágok elnyílnak, majd tavasszal megújulnak,s ezzzel azt üzenik a gondolkodó emberenek: ugyanebben a zsoltárban, 90.5-6.

Szebenyi Judit- irásaim.Amíg nem késő lépni kell most !

 

Amíg nem késő lépni kell most
Nincs idő várni, az idő rohan egyszer már
Mindenkinek úgy kellene szeretni
Mint alkonyát a Föld-forrását a tó...

Őszinte szívvel lélekkel önzetlenül
Tisztán nem hazudni nem becsapni sohasem
Példát mutatni kell amíg nem késő lépni kell
Odaadóan tenni-ne válhasson soha hamissá a jó

Megérteni egymást, odafigyelni
Őszinte tiszta szívből, szeretni
Gyengéden mint a fény simítja a Földet
Szerénynek tudni maradni-így kell élni tisztán

Gondolkozás nélkül kellene már szeretni
Tisztelni, becsülni egymást, megpróbálni legalább...

A kedvesemért, aki panaszkodik esténként, mert így az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.

A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van, és nem az utcán kóborol.

Az adókért, amelyeket ki kell, hogy fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.

A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.

A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azóta szeretem az őszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat.

Bruno Ferrero - Elvitte a szél

 

 

A liget területen lévő Pázsit közepén kinyílott egy pár Pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejletettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szokott. Hasonló Hópehelyhez, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.

Napi evangélium

2013. szeptember 20. – Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Lk 8,1-3

Elmélkedés:

Az evangéliumokból ismert számunkra, hogy nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hívott magához, ahogyan ezt abban a korban más tanítók is tették.

Mondják, hogy nincs még egy olyan szó amit ennyire megfosztottak volna a valódi jelentésétől, mintegy értéktelenné téve azt. Sokan, sok helyzetben mondják ki meggondolatlanul, nem is tudva azt mit is jelent valójában. Jelen világunkban már nem is divat kimondani és kifejezni, még akkor sem, ha tényleg ezt érezzük. Így sok varázslatos pillanattól fosztja meg magát az ember, ami hosszú távon sivárrá, hideggé és érzéketlenné teszi a lelkét.

 Reményik Sándor: Mivé lesz?...

 

Mivé lesz ez a késő napmeleg,
Mely most így át meg áthat engemet, ...
S mely idén utolsó melegnek tetszik?
Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,
Mely mellett csillagtalan éjszakán,
Nagy téli éjszakán
Álmok didergő tábora melegszik?

 

Napi evangélium

2013. szeptember 19. – Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.

  Kosztolányi Dezső: Őszi  reggeli

 

   

 Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

 

 

 

 

    

Szabó Lőrinc: Őszi fák...

  

Láttalak, lomb, mikor születtél, fiatalon! 
Mint kívül a gesztenyefák, 
épp oly magas az ablakom: 
az ablakot a kék tavaszban 
zöld ujjongásod lengte be 
s még ráncos volt minden kis leveled, 
mint az ujszülöttek keze. 

Ráncos vagy most is, gesztenyelomb, 
ráncos megint, 
mint bőr vagy öreg papír zörögsz, 
ha a szél megráz odakint, 
de ha fele kincsed lent röpül is 
a földön ide-oda, 
még beragyogsz az ablakomon, 
gesztenyefáim aranya. 

Beragyogsz: ha kisüt a nap, 
ezer meg ezer kis kezed 
egyenkint markolja a fát 
és fölgyujtja a végső perceket: 
gyönyörű vagy!

 

Napi evangélium

2013. szeptember 18. – Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”

Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Keresztelő János küldetéséről és annak fogadtatásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, párhuzamba állítja azt saját küldetésével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Látnod kell, én az Ősz vagyok,

gyümölcsöt érleltem neked.

Élvezd az édes ízeket,

lombok közt tarka színeket.

Köszöntsön vidám hangulat,

vidulj a fagyos tél előtt.

Ködben úszik még szép napunk,

s eloszlik tán még délelőtt.

Szüret, vígság vegyen körül,

látod, a természet örül.

 

 

Vajon mit rejthet e bőrönd? Féltve őrzött kincseket?

Talán néhány gondolatot, mely kinyit bilincseket?

Valakinek fénylő múltja, idedugva, itt lehet?

Vagy egy költő néhány tárgya, – tőle kapott ihletet?

Vajon mit rejt ez a bőrönd? Nem sokára megtudom.

Élményeim kincsestárát, én is ilyenbe dugom.

Ha majd egyszer az unokám, a bőröndre rátalál.

Megtudja, hogy a kincseket, nagypapája látta már.

És a tudást tovább adja, mert a tudás drága kincs.

 

 

 

Kányádi Sándor : FELEMÁS ŐSZI ÉNEK


Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

 

 

 

 

 Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.

Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.

 

 

 

Pósa lajos

ŐSSZEL

Fecskemadárt tudakozom:
Hová készül olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a falevelet:
Mért oly sárga? Talán beteg?
Azt feleli a falevél:
Nemsokára viszi a szél.

Ne szállj, kedvem a fecskével,
Sem a sárga falevéllel,
Majd visszajön még a fecske.
Lesz még a fán levelecske.

 

(FORRAS:NET) 

 

Napi evangélium

2013. szeptember 17. – Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett.

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: - Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja  félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának: - Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz. A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta. - De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam! - Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat.

 

A legszomorúbb valós történet, amit valaha olvastál

 

A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott minket:

,,21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: “Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”

És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor.

 

 

Máthé Sándor: Őszi gondolatok

 

Szinte észrevétlenül, az idén is megérkezett az ősz. Lassan színessé válik az erdő, hullnak már a falevelek. Aztán hűvös, egyre hűvösebb reggelekre virradunk és egyre korábban köszönt ránk az est sötétje.

Ilyenkor sokakra rátelepszik az elmúlás gondolata.

Mit mond erről a Biblia?

Isten az Ő végtelen szeretetével felkészíti a benne hívőket életük őszére is, és néhány igazságot tudtunkra ad.

 

 

Napi evangélium

2013. szeptember 16. – Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment.

 

 

Ha Románián belül  Krassó-Szörény megyében jársz, mindenképp ejtsd útba a Bigéri Természetvédelmi Területet. Itt található ugyanis az ország legszebb zuhataga, a Bigar vízesés. Sőt mi több, egyesek szerint ez a természeti jelenség egyenesen a Világ legkülönlegesebb vízesése. A The World Geography szaklap a Föld legérdekesebb vízeséseiről összeállított listájában minden esetre a Bigar (Vagy más néven Bigér) vízesés végzett az első helyen. Mindezt egy igen erős “mezőnyben” érte el, hiszen a listán olyan unikumok voltak a további helyezettek, mint például a folyó nélküli Asik-asik vízesés, Ausztrália vízszintes vízesései, vagy például a New York államban található Eternal Flame Falls, amely mögött egy természetes örök láng ég.

 Márai Sándor: Felelni

Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező,
s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?
Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?...
És, felelni az egészre: hol tartok?
Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből,
vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket?

 Minden reggel ha felkelek, kinyitom a szememet,
eszembe jut én Megváltóm, hogy Te szeretsz engemet!
Megtartottál engem mára, s minden új nap ajándék! –
Lehetőség arra, hogy még jobb emberré válhatnék!

Köszönöm most Uram Néked – s élek vele, jól tudod!
Igyekvésem, törekvésem minden nap megújítod!
Erőt adsz, hogy segíthessek drága embertársakon –
s boldoggá tesz engem újra: Szereteted jó, nagyon!

Tovább adom én is tehát, hogy mindenki láthassa
milyen is ha boldog lehet, s szereteted áthatja!

Kányádi Sándor: Még süt a nap…

 

Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél...
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.

 

Napi evangélium

2013. szeptember 13. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát?

 

Szűz Mária Szent Neve

Ezen a  napon, Szűz Mária neve napján, 1683. szeptember 12-én szabadult fel Bécs városa a török támadás alól, s ennek tiszteletére rendelte el Boldog XI. Ince pápa ezt az ünnepet, bár már korábban is megvolt a nyoma itt-ott. A Szűzanya számunkra valóban a felszabadítást, a megmenekülést jelenti, hiszen őáltala áradhatott az isteni kegyelem Jézusban ránk. Ezért is kell, hogy különös szeretettel és hálával forduljunk feléje.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napi evangélium

2013. szeptember 12. – Csütörtök, Szűz Mária szent neve

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=404736502970521&set=a.375411092569729.1073741827.100003025251318&type=1&relevant_count=1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A DUNÁNÁL

1.

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nézd a mosolyomat, a szívemből árad,

mert szívem szeretni, soha el nem fárad.

Miért ne mosolyognék, engem is szeretnek,

ilyen a hatása rám a szeretetnek.

Könnyű mosolyogni, figyeld csak a képem,

szájam mindkét sarkát felhúzom egészen.

Fogaim csillognak, de nem vicsorognak,

vidámság könnyeim, néha kicsorognak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hányszor hittem: hazám a fény hazája, 

s a völgyek szürke rabja nem vagyok, 

völgy vándorát a hegyek csókja várja 

és utam egyre feljebb kanyarog. 

S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek 

hajnal-pompában búskomor falat! 

S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat: 

hátha most a hegyre fölvezet? 

Hátha holnap könyörül a távol, 

s kanyargós úton nyújt testvér-kezet, 

szelek dalolnak: "messzeföldi vándor 

rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad.

 

Áprily lajos
Októberi séta

Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

2001. szeptember 11-én egy órán belül két eltérített repülőgép beleütközött a World Trade Center ikertornyaiba, valamint egy harmadik a Pentagonba. Az al-Kaida terrorszervezet egy negyedik gépet is eltérített, de az utasok ellenállása miatt az nem érte el washingtoni célpontját, és lezuhant egy pennsylvaniai mezőn. A terrorakció miatt körülbelül háromezer ember vesztette életét, és a hidegháború vége óta máig az egyik legnagyobb hatású történelemformáló eseménynek számít.

Napi evangélium

2013. szeptember 11. – Szerda

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt.

Red, vagyis polgári nevén Ji Hong, koreai művésznő, virágszírmokból, főleg gerbera szírmaiból készített képeket. Csodaszépek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás:internet

Napi evangélium

2013. szeptember 10. – Kedd

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

 Itt az ősz...

 

 

 

Sosem tudod, mit hoz a véletlen,

Melyik virág nyílik neked az életben.

Ki fog veled sírni, és ki fog nevetni,

Ki fog az életben igazán szeretni.

Nem az a boldog, kinek kincse van,

Hanem az a boldog, kinek igaz szíve van.

Ne a szépet, hanem a jót keresd,

És ha megtalálod, igazán szeresd!

Legyen nagyon szép napod!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek…
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

 

 

 

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

-Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak

-Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

-Nem látunk semmit mondták kisvártatva.

 

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

 

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

 

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

 

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

 

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

 

Napi evangélium

2013. szeptember 9. – Hétfő

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze.

 Gyógyító szeretet

 

- Az a rossz - mondta -, hogy Galambos bácsinak elment az életkedve. Mindig akkor van baj, ha a beteg feladta a küzdelmet. Majd hozzátette.
- Az élni akarás a legjobb orvosság.
Az egyik nap Galambos bácsi maga mellé ültette a feleségét.
- Elmegyek, anyjuk. Nincs már nekem miért élnem.
Galambos néni megfogta a férje lesoványodott, vékony kezét, és ránézett az öregre.

- Hát én? Én már nem számítok? Énértem nem érdemes élned?
Az asszony hangjában annyi szeretet volt, hogy attól három haldokló is meggyógyult volna.

 

A szeretet tündérei

Egyszer volt hol nem volt, az árkon túl és a völgyön innen, egy üvegből készült, gyönyörű, kakaslábon forgó palota. Ezt a híres szépséget nappal, még egy gyerek sem látta. Ebben a csodálatos csillogó, mesebeli építményben, laktak a szeretet tündérei.Este amikor minden gyerek le feküdt aludni, és az álom tündér elringatta őket, ő is aludni tért. A földből, mennyországból érkező, dallamos zene kíséretében, kiemelkedett, a szivárvány színeivel átvilágított palota.

 

Reményik Sándor: Kövek zsoltára

Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...

 

A kegyelem ege alatt

járhat Isten népe boldogan.

A kegyelem ege alatt

az életnek annyi szépsége van.

A kegyelem ege alatt

könnyűvé válik a nehéz.

A kegyelem ege alatt

szemünk a célra néz.

A kegyelem ege alatt

nem roskaszt bűn és fájdalom.

A kegyelem ege alatt

szolgálhatunk egymásnak szabadon.

A kegyelem ege alatt

könnyet törölhetünk.

A kegyelem ege alatt

szeretetet sugárzik életünk.

A kegyelem ege alatt

Jézusunk jár velünk...

s a kegyelem ege alatt

az Ő nyomában hazaérkezünk.

 

Napi evangélium

2013. szeptember 7. – Szombat, Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél!

 

 

 

 

 

Búzavirág a magyar határról

Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,
Onnan hozta egy bujdosó magyar
És hozzátette: Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék:
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

 

Napi evangélium

2013. szeptember 6. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye.

Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et!

Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!

Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn 15 -öt!

Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et!

Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6:19-34-et!

Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!

Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!

Ha hitednek erősítésre van szüksége , hívd a Zsid 11-et!

Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!

Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at!

Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11:25-30-at!

Napi evangélium

2013. szeptember 5. – Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.

 Őszi  kert  virágai...

 

 

 

"A nyár emlékét idézi még a gyengélkedő napsugár,

De érezzük már, minden szép nap lassan-lassan tovaszáll.

Ritkulnak a fák lombjai, avar lepi be a tájat,

A lemenő Nap vörös fénye elnyújtózva ásít párat..."

 

 

Őszi sisakvirág

 

 

 Fukszia

 

 

 Őszi kikerics

 

 

Törpe őszirózsa

 

 

 Pompás varjúháj

 

 

Őszirózsa

 

 

 Kokárdavirág

 

 

 

 Őszirózsák

 

 

Őszi napfényvirág

 

 

 

 Színes őszirózsák

 

 

 

Őszi  szépség

 

 

 Őszirózsa csokor

 

 

 Egyveleg őszirózsákkal

 

 

 

 

Halász István:  Őszirózsa

 

Őszirózsa az ősz hírhozója.

Túrmezei Erzsébet: A legnagyobb.... A legnagyobb művészet tudod e mi? Derűs szívvel megöregedni. Tenni akarnál, s tétlen maradni. Igazad van mégis hallgatni. Soha nem lenni reményvesztett csendben hordozni a keresztet. Irigység nélkül nézni másra, Ki útját tetterősen járja. Kezed letenni az öledbe, S hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segítettél régen, bevallani alázattal, szépen, hogy arra most már nincs erőd, Nem vagy olyan mint azelőtt.....

 

 

 

 

 Lassan vége már a nyárnak...




Lassan vége már a nyárnak,
A zöld búzamezők is szőkére váltak,
Hűvösebb a hajnal és lustább már a nap,
Hisz később kell, mégis korán ágyba szalad.
Napközben is csak lopja a napot,
Egyre többet valahol máshol csavarog,
Felhőket és szelet küld maga helyett,
És mögöttük megbújva, cinkosan nevet.


Lassan vége már a nyárnak,
Majd az erdők lombjai is őz-barnára válnak,
Már nem kell óvniuk a napfényétől a fákat,
Ezért avarrá hullanak a fa tövébe lágyan.

Isten győzelemre segít

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok, én meggyőztem a világot"

(Jn 16:33)

Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük és munkálkodniuk, ahogyan Jézus tette, mert mint nagy vezetőjüktől és tanácsadójuktól, tőle függenek.

 

Napi evangélium

2013. szeptember 4. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.

Vidéki napraforgó


Öreg kert mélyén láttam őt
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény.
Várta az istent, a napot,
Felé fordulni úgy akart,
De hasztalan. Magányosan
És mindig naptalan maradt.
Így néztem őt testvér gyanánt
Fájdalmasan, vén kert előtt.
Vén kert előtt fájdalmasan,
Magányosan úgy néztem őt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szeretetről
Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.