Várnai Zseni: Csodák csodája 

 
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

"Ha tudnánk, hogy életünk holnap véget ér, akkor a mai napot veszekedésre pazarolnánk?
A drága órákat talán néma hallgatással hagynánk elmúlni?
Elzárnánk magunkat e láthatatlan fal mögé és csak azért törnénk át rajta, hogy újabb csúnya szavakat szórjunk egymásra?

Ha tudnánk, hogy életünk holnap véget ér, akkor hibáidat és gyengeségeidet nem rónám fel többé, nem vetném a szemedre, hogy Te kezdted a veszekedést.
Én volnék az, aki még ma elsőnek engedne, még ma befejezném a háborút, amelyet mindketten elveszítenénk.

A szeretet

Egyetlen dolog van a világon, ami helyrehoz mindent,
csak egyetlen szó, ami rendet rak itt lent.
Egyetlen dolog, ami csodákra képes,
ez pedig a szeretet, amely sohasem véges.

A szeretet ott él mindenki szívében,
csak engedni kell, hogy a lángja elérjen.
Ha megkísért a rossz, és letérsz az útról,
mindig van visszaút, ha okulsz a hibádból.

A szeretet ereje nem ismer határt,
legyőzi a rosszat, és elűzi a magányt.
Nem kell a háború, és nem kell több szenvedés,
a szeretet a megoldás, a többi tévedés.

http://wass.network.hu/

Szia!

 a(z) Wass Albert klub közösségnek.

Küldök neked is egy meghívót!

Olvasnivaló.

https://www.facebook.com/AutonomiatSzekelyfoldnek

"- Tudják, én szegény fiú voltam, és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember.

Az élet himnusza

Sokszor nem látod magad körül a világot
Nem veszed észre, mily ragyogóan süt a nap
Nem látod eső után a csodaszép szivárványt
Az égbolt mezején, s annak csodálat színeit
Gyönyörű szép formáját.

Sokszor úgy érzed, hogy nincs tovább
Beborultnak látod a fénylő eget
Semmit nem látsz, a maga valóságában
Felteszed a kérdést, hogy miért is élsz
Miért van minden, ami történik veled.

Ember figyelj rám most, miért robotolsz
Hajszolod magad, s közben nem látod a szépet
Nem látod, mily rövid az élet
Elrohan melletted, mint egy gyors vonat
Közben nem éltél, mert belebetegedtél.

.... Ha sirsz én is szomorú vagyok.......

Szeretet...

Mi is a szeretet? Érzelem...?
De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet "vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?