B. B. Nala

Mint a lágy szirom

Úgy nézek az arcodra, mint virág a Napra
Álmodozó lelkemet a gyönyör fogva tartja
Neked adom szívemet s a halványsárga rózsát,
Szerelmes vágyak dala szól az ajkamon át
Álom táncaként élem át a bűvöletet
Olyan vagy, mint szivárvány a vízesés felett
Halványsárga rózsák között rólad álmodom,
Lágy szirmok peregnek az aranyfátyolon
Az én szerelmem oly csöndes, mint a rózsaág
Egyetlen perc dallá vált a szivárványon át
Szivárvány titka, hogy álmot kergetek,
Álom táncaként kísérti a dal lelkemet
Álmok virága nyílik, ha nézem arcodat
A szerelem kibontja a rózsaszirmokat
Vízesés titka, hogy az arcod tükrözöm
Oly édes az illat, mely áthat bűvölőn
Örök vágy dalain át álmot kergetek,
A Nap aranyfátyolán lágy szirom pereg
Az én szerelmem oly csöndes, mint a lágy szirom
Egyetlen perc dallá válik az álmaimon

forrás: suzymama.bloglap.hu

Dsida Jenő

Merre száll?    

Madár zeng s villan az égen

fut árnya sötéten a réten

fent tűzben két lila szárny ég

lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj

szállni be bús örök óhaj

örök de örökre hiába

embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég

rohanok mord és hideg árnyék

botladozom magam összesebezve

messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal

az a fényes mennyei angyal?

Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...

A kis rózsa

Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágította bimbója héját a kis rózsa.

Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a színes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.

- De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét, mikor a szárán előbb egy szorítást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.

Drága vagy nekem és az is maradsz
Remélem az ünnepen majd eszedbe jutok!
De addig és azután se hagyjuk el egymást,
Ne tévedjünk el, szeressük egymást!
Segítsünk mindig, ha az a feladat,
S ha kell sírjunk együtt egy egész éjszaka alatt.
Bátorítsuk a másikat, ha arra van szükség,
S legyünk egymásra mindig, mindig büszkék.

Neked, ki olvasod e sorokat, pont neked írtam,
Bármi történt az életben, mondd, hogy kibírtam.
Légy vidám, mert nem jobb bánatosan élni,
ha a bánatban elmerülsz, nem tudsz remélni.
A bánatod helyetted nem győzi le senki,
sajnos ezt egyedül neked kell megtenni.
Hidd el, hogy az életnek mennie kell tovább,
aki miatt aggódsz, mindig gondol rád.
Ő szeretné legjobban, hogy boldogan élj,
hogy higgy, hogy szeress, és örökké remélj!

 INTERNET

Légy határtalan szeretetre éhes,
akár a víz, mely csillogóan ékes.
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
hatalmas terület, melyet birtokába vehet.
Légy erős és bátor,
tudj időnként elszakadni a mától.
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
légy boldog, mindörökre végre!
Légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes.
Tudj nevetni, tudj sírni ha, kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.

Mindig tudtam,

Mindig tudtam, hogy te vagy az, mindig éreztem,

hogy te vagy az ki kell nekem, de soha nem

hittem!

Ahogy a hónapok telnek nélküled, még

mindig érzem tudom és szép lassan elhiszem!!!!!

Lehetsz tőlem bármilyen távol, akkor is tul közel

leszel hozzám!!!!!!!!

Van ami soha nem múlik el, azt hiszem

örökre őrizni foglak szívemben!

Tudom egy szép nap majd vissza jössz

én várni foglak!

Felejteni nem tudlak akár hogy akarlak!

Bobbie Probstein: Megmarad a szeretet

“Valahányszor apámmal beszélgettünk, mindig azzal kezdte:
– Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?
Magam is erősen kötődtem hozzá, s idősebb korában, ahogy ereje szemlátomást fogyni kezdett, még inkább egymáshoz nőttünk – ha ez egyáltalán lehetséges.
Nyolcvankét évesen felkészült a halálra, én pedig tudomásul vettem, hogy ez megváltja szenvedéseitől. Mindketten beláttuk, hogy elérkezett az idő. Együtt sírtunk és nevettünk, fogtuk egymás kezét, aztán azt mondtam:
– Apa, ha majd elmentél, üzenj odaátról!

Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.
Mindenre van megoldás, hidd csak el,
mindig van kiút, csak bízni kell.
A lehetőség adott, hogy célba érj,
hát lépj bátran, és sohase félj.
A múlt nem számít, élj a mának,
a holnap nem biztos, új idők járnak.
De ha pozitívan látod majd a világot,
idővel nyílásra ösztönzöd a virágot.
A kemény tél után te hozod el a tavaszt,
mely a kopár fákon új rügyeket fakaszt.

 Gyermekeimnek
"Tudod, gyermekem, mindegy, hogy
hány éves vagyok, vagy leszek,
Szeretlek, és ebből semmit el nem veszek.
Míg élek, szívem szeretni fog téged,
és mindegy, mit rak rád az élet,
És lépted ki tudja, merre téved,
és mindegy, milyen voltál, vagy leszel,
De akkor is a gyermekem leszel.
Szeretetem veled lesz, míg élek,
És utána is megmarad, hisz a szívedben élek.
Én mindenkor szeretlek téged.
És az édesanyád maradok néked.
Tudod, gyermekem, szívem ezerrel ég szüntelen,
Még ha bőröm megkopott és fénytelen.

Angyali történetek
az ezoterikustanacsok.hu honlap olvasóitól

Ha Neked is van angyalos történeted, azt a lap alján a hozzászólásoknál megírhatod. Ha szeretnéd a fényképedet is mellékelni hozzá, akkor a történetedet küld el az ezoterikustanacsok@gmail.com emailcímre.

Egyszer csak valamiért felpillantottam a menny boltozatra.
Csodaszép felhőket láttam, egyszerre többfélét. ( fehéret-feketét-tarkát, meg ne fogd a felhő farkát )
Nézegettem, nézegettem, majd felálltam, hoztam tényképezőt és kattintgattam.

Arcodon égő tűzvirágok,
úgy csillog most a két szemed,
kezed is forró. Lázasnak érzem:
miért nem szóltál énnekem?
Jöttem volna a viharos széllel,
hogyha kell, veled legyek,
lázas homlokod megsimítva
ott legyek, s fogjam a kezed.
Jöttem volna az esti széllel,
hogy megsimítsam az arcodat,
veled lennék, ha kell majd egy támasz,
s átöleljem a válladat.
Úgy mennék hozzád. Valami mégis
annyira fáj, és visszatart,
vajon szükséged van e még énrám?

„Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen szeretettel
megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt is benne a
szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz
érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot.

Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon.

"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az Állatot, és rögtön beleszeretett. Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy Azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem bírsz Egyetlen háziállatot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát. Úgy megszerettem.

 Falusi nyár

Vízpart, öreg diófa,
fűillat, alkonyóra,
egy hullám sincs szivembe:
hanyatt a fűbe fekszem
és szúnyoggal verekszem.
Ó, dolce far niente!

A múltam, vérem hallgat,
habok zúgása altat:
fáradt szív, tente-tente!
Meghalt a szürke holnap,
csak a jelen dalolgat:
ó, dolce far niente!

Lord Byront elfeledtem,
egy-egy német szonetten
andalgok reggelente.
Könnyes német poéták
és bájos esti séták:
ó, dolce far niente!

A nap még egyet lobban
s vérszínű sugarakban
hull rám a naplemente.

Ne a sorsod irányítson,
Tedd meg azt te magad,
Legyen tied a főszerep,
Akkor boldog maradsz.

Szállj szembe a nagy világgal,
Hogyha az - az ára,
Valósítsd meg önmagad és
Soha ne nézz hátra!

Akarj és küzdj,ha kell harcolj,
Mindig tedd a dolgod,
Győztesként fogsz kikerülni,
Ha te irányítod.

Az élet szép és élni jó,
Ezek nem csak szavak,
Ne hátrálj meg akkor sem,ha
Nehézséged akad.

_{Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret}   

_{Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.}

.Oly kevéske mit szeretnék
csak szeretet lehetnék
s oly sok mint a hópihe
szállnék mindenki szívére
lennék gond nélküli a gondban
lennék gazdag minden otthonban
tisztára mosnék minden gonosz lelket
lennék kertész benne ki virágot termesztett
összetenném imára sok kezet
fejekbe vésném ne bánts csak adj szeretetet
én lennék a csillag fenyőfa csúcsán
én lennék dallam hegedűk húrján
gyógyítanék beteg gyermeket
fognám kicsinyke két kezet
enni adnék sok-sok éhezőnek
elosztanám a javakat a pénzkeresőnek
De kicsiny vagyok és ilyet sajnos nem tehetek
csak gyarló vagyok, és mindent tudó nem lehetek
Csak kívánni tudom, hogy jobb legyen
s amennyi tőlem telik osztom szeretetem!

Tavasz volt. A cseresznyefa virágos ága bekukucskált Margitka ablakán. De hiába füttyögtek a rigók, hiába szeretett volna fogócskázni Kormos, a hűséges puli: a vidám játszópajtás bent feküdt a szobában, és birkózott a fojtogató lázzal.
Margitka édesanyja egész nap az ágy szélén ült, és váltogatta a hideg borogatásokat. A kis beteg állapota azonban nem javult. Már nem egy, hanem kettő, sőt három doktor bácsi is állt mellette.

Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.

Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.

Daloldj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,
Egyszersmind költő is vagyok.

Eszembe jut dalodrul a
Költészet és a szerelem,
Az a sok jó, mit e két istennő
Tett és még tenni fog velem.

Csak kérni kell és megadatik – A Hívő medve

A szerzetes kimegy a hegyekbe sétálni és elmélkedései közben hirtelen kibukkan a sűrűből egy grizli medve. Elkezd rohanni, a medve utána. Látja, hogy semmi esélye már, ezért letérdel és elkezd imádkozni:
- Istenem add, hogy ez a medve irgalmas keresztény legyen!
Isten meghallgatta imáját, a medve letérdelt és elkezdett magában beszélni, miközben az égre nézett:
- Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk, ÁMEN

—

Ébredés Harmat József

Reggel van.

Kibontalak párnáid közül, mint szirmaiból a rózsát.
Ébredj és nevess a szemembe!
Oly gyönyörű vagy, mint a Hold virága,
Mely ablakodat kitárja.
Míg papucsod szétdobálva,
Tükröd fénylő testedet várja.
Sóhajtásod-karod széttárja,
Minden árva madárnak ez a pihenőága.
Lépj előre egyet, érintsd meg homlokom,
Hogy szerető szívvel belépjek ajtódon.
Kezem melegét átadjam kezednek,
Szemem fényét szerető szemednek.
Berregnek az órák, ébredj hát fel,
Éld az életedet kedvedre,
S ha bárki szégyenkezne miattad,
Én csak szeretni és dicsérni tudlak.

- Hallgatok a saját szívem hangjára

"Egy napon, egy fiatal megállt egy nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Se egy karcolás, se egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...

Farkas Éva
Csak néhány óra kell.

A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

OSAN BŐVÍTEM MAJD. 

„A könyvet szép, de csalfa tündér lakja:
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra…”

_{Petőfi Sándor}

" Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit , időt szánni a gondolkodásra,  és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?

Az életben soha ne
magyarázkodj senkinek...A
barátaidnak nincs szüksége
rá,az ellenségeid úgyse hiszik
el....A te saját életedben jogod
van döntéseket hozni,mi az
amit tenned vagy mondanod
kell,akkor és úgy ahogy te
akarod....Ha elrontod szerzel
egy rossz tapasztalatot,ha
pedig jól döntesz
élvezheted....A lényeg,hogy
sose add fel önmagad,hogy
másoknak megfelelj....Az
életed egyedülálló,csak a
tiéd,élvezd ahogy te akarod.."

Az életed szép lesz

"Az életed szép lesz, ha Te is azzá teszed,
Az akadályokat is könnyebben veszed!
Minden napod egy-egy kibomló remény,
Pedig a küzdelem sokszor nagyon nehéz,
Tanulj meg az apró dolgoknak örülni,
A ringből aztán győzve kikerülni.
Hogyha bánatod van, akkor is nevetni,
Meglátod, majd ezért fog más szeretni!
Szeretetben élni, nincs is annál jobb, szebb,
Aki Téged szeret bújj hozzá közelebb,
Az akadályokat is könnyebben veszed!
Az élet szép, ha Te azzá teszed!

Aranyosi Ervin: Kicsi kacsa

Pihe-puha és sipákol,
gondolkodom mi lehet?
Nagyon kedves és esetlen,
megérinti szívemet.

Totyog, motyog, örökmozgó
és kíváncsi, jaj, nagyon!
De hajamból a virágot
kicsipkedni nem hagyom!

Kicsi kacsám kecsessége,
mosolyogtat, felvidít,
ügybuzgóan mondogatja:
– sok mindent kell tenni itt!

Csipegeti a fűszálat,
hangyát kerget fű között.
Nem figyelte, hol a kanyar
és egy fának ütközött.

25 szuper felhőalakzat, ami garantáltan megmozgatja a képzelőerődet

Gyerekkorunk talán legmókásabb játékai között szerepelt, hogy az égboltot pásztázva, és természetesen egymást felülmúlva találgattunk, hogy a fejünk feletti felhőalakzatok leginkább mire is hasonlítanak. Mert ugye senki előtt sem ismeretlen a jelenség, amikor egy felhő több, mint pusztán egy felhő. Sokszor igazi műremek formájában tűnnek fel az égen, legyen az egy éppen szökellő szarvas, egy szárnyát tárogató sas, egy lapuló nyuszi, vagy épp egy csaholó eb.

A belső csend

A lelki békességhez nagyon fontos a  belső csend, a  nyugalom megteremtése. Ebben a rohanó, zajos világunkban ezt nehéz elérni, sok-sok küzdelem árán lehetséges csak . Az elcsendesedés szükséges ahhoz, hogy meghalljuk a belső hangot, meghalljuk Jézus hangját.

Hisz Jézus mindenkihez szólni akar, de nem engedjük, bezárkózunk előtte, bástyákat építünk magunk köré.

Jézus  mindenkinél zörget, várja hogy kinyissuk szívünket, kitárjuk lelkünket, hogy ott munkálkodhasson, és Ő vele betöltekezhessünk.

Legyen boldog minden napod.
Ne nézz hátra, nézz előre!
Ne kutasd a múltat, gondolj a jövőre!
Örülj a mának s várd a holnapot!
Minden percét ajándékba kaphatod.
A múlt már nincs Veled,
De a jövődet Te tervezed!
Ami rossz volt feledd gyorsan el!
A jót szívedben zárod el.
A jövő lehet szép s csodás,
Csak nézd az Élet szebbik oldalát!
Keresd a nap melegét!
Még ha érzed is az ősz hideg szelét.
Ősz után,tél, után tavasz, majd nyár jön,
Az öröm is ott áll a küszöbön.

Egy anya, akit a gyerekei elüldöztek otthonról....

• Éjszakákon át gondolkodom, mivel érdemeltem ki, hogy 57 éves koromra hajléktalan maradtam, rehabilitációs ellátásból élek és nem láthatom a gyerekeimet és az unokámat. 
  1994. leszázalékoltak, a munkahelyem megszűnt, akkor váltam el a férjemtől is, így abból a kis segélyből neveltem fel és iskoláztattam ki a két gyerekemet. Magamtól mindent megvontam, nagyon sokat lefeküdtem éhen, csak hogy a két gyereknek legyen másnapra élelem.

1. Kevés emberben bízom meg és kevés embert tudok igazán szeretni.

De akit szeretek azt, teljes szívemből szeretem, akiben bízom, arra rábíznám az életemet

is. Nem vagyok biztos sok érzésemben, idő kell, hogy megszeressek valakit, ha megszeretem

nem tudom kitörölni az emlékeimből.

Sokszor megbántok másokat, engem is megbántanak, de az érzések múlandóak, gyakran

megváltoznak.

Nem szabad feladni az álmainkat és összeomlani, ha valaki csalódást okoz...

 Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.

Leszólod a másikat , csak azért , mert más és másképp éli az életét mint te ?
Nincs jogod hozzá ,és nem vagy te isten , hogy ítélkezz , hogy mi a jó és mi a rossz .
Jól vigyázz ,mert lehet hogy akit te szurkálgatsz és bántasz , az az ember olyan dolgokat cipel a vállán , aminek te csak a töredéke alatt összerogynál .
Aki másba tudja csak a hibákat meglátni , annak valószínűleg önmagával van a legnagyobb baja , amit próbál másokra kivetíteni .

Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.

Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)

Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!!

 Mert kell egy szó ami vigasztal
Egy ölelés mi nyugtatgat
Kell egy mosoly mely biztatást ad
Hisz zord a világ és oly kevés
Aki veled érez és veled van !
Mosolyogj ha fáj az élet
Mosolyog bárhogy fáj
Mert ha sirni látnak téged
Oly kevés ki szánna tán !

"Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba...

 Holdfényes este láttalak meg téged
Ahogy jöttél felém a szivem már égett
Szemed mint tündöklö kék ég, úgy ragyogot rám
Tudtam hogy eggyütt boldogság vár ránk
Nem szóltunk semmit halgattunk némán
Megfogtam kezed ,és ugy mentünk tovább
Megannyi csillag ragyogot reánk
S a hold mutatta utunkat tovább
A nagy tölgyfa aljánál meg pihentünk kicsit
Éreztem, itt a sorsunk megpecsételödik
Turbékoló galambok ültek fent a fán
S a füben mint megannyi szentjános bogár
Óvatosan átölelted vékony derekam
S mint a szél teszi simogattad arcomat
Tüzes volt az mint a forró láva
Izzot a holfényes éjszakába
Lágyszellö borzolta hajamat
S fülembe sugtad ,add meg magadat
Zakatolt a szivem mikor ajkához értem
Olyan édes volt az mint szamóca a réten
Mosolygott a hold ránk mikor össze bujtunk
Eggyé lettünk mi már ez lett a sorsunk..

Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa (részlet)

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték...

A folytatást az alábbi linkre kattintva tudod elolvasni:

http://versek.aranyosiervin.com/gyerekvers-verses-mese/aranyosi-ervin-a-farkas-es-a-feher-rozsa

IDŐ MÚLTÁN-Jorge Luis Borges.pps

Piros pipacsok

Magam előtt izzó pipacs tenger,
szél ringassa, a kedves kellemet.
Vékony szára magasra megnő,
csak akkor ha nem tépik le őt.

Nincs kinek

Megérkeztem, de nem tudom hová,
És nem tudom, hogy honnan indultam.
Zarándokút, mely nem tartott soká,
Amit kiéheztetett a múltam.

A kis pacsirta

A szerelmet nem ismerték, nászrepülésük alatt tanították egymást,

Lágy szellő suhant át a réten, a mezei virágok mámorosan ontották illatukat. A szivárvány miden színében pompázott a tavasz érezve a kikeletet. A méhecskék dongtak, a virágok szirmaiban ölelkezve, s búzavirágról kökörcsinre szállva nektárt gyűjtötték a télire.
A természet zsongott egymásnak adva a szerelem hívószavát.
Az erdő széli öreg tölgyfán pacsirta szülők egy csöpp kis tojást neveltek.

 
Te vagy, kinek tekintete a szépről mesél,
Te vagy, kinek törékeny lelke folyton remél,
Te vagy, ki nekem eddig nem lehetett még senki.
Te vagy, kit lehetetlen elfeledni.

Te vagy, kinek minden mozdulatától szívem úgy ver,
Te vagy, kire szemem már nézni sem mer,
Te vagy, ki nélkül létezni nem tudok,
Te vagy, kit gondolataimból kiűzni nem bírok...

Te vagy, ki a gyönyörű szót szívembe véste,
Te vagy, ki beástad magad lelkembe oly mélyre.
Te vagy, ki nekem a világot, a létet jelenti.
Te vagy, ki megtanított engem a legszebbre: szeretni.

Te vagy, óh te, ki elhozta az örök nyarat.
Te vagy, ki zavartá teszed pillantásomat,
Te vagy, aki nélkül lelkem darabokra szakad,
s akit utálni nem lehet...

Megváltozhat a szív?


Egy őszi hideg szeles késő délután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.

Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.

MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.



Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,
Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.
De fordul a kocka: mosoly az arcomon,
S talán a másikat kínozza fájdalom.

Örökké szaladunk, örökké futunk,
Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.
Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,
S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.

A kincs, a szépség nem tart örökké,
Az élet útjain válhat rögökké.
Egyszer elmúlik minden, ami szép,
De akkor a lábad már nehezebben lép.

Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,
Gondolj életedre, gondolj önmagadra.
Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,
S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.

Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,
Lassan az évek is egymáshoz simulnak.
És ahogy az ősz is eljön a nyár után,
Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Estébe hajlik immár a délután,
Sokszor kapkodni kell a levegő után.
Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.
Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.

Tóth Virág: ÉN KERTEM

Az én kertemben nyílnak a tulipánok
A tulipánban kicAZ si porzókat látok.
Nyílik más is a kertemben
Rózsák s liliomok szerte.

Érints meg!

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülõm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.

Elmentél tőlem kedves, és én hagytam, menj csak el. Hiába lett volna minden, aki menni akar azt hagyni kell. Mosolygott hozzá arcom, de mögé senki se néz. Ha most valaki megkérdezné tőlem: Mit jelentesz nekem? Egy percre zavarba jönnék, és nem tudnék szólni hirtelen. Nagysokára mondanám csak: - Semmit, csak egy elmúlt szerelem. Nem venné észre senki, hogy titkon könnyezik a szemem. Egy halk sóhaj, ez lenne minden. Még mindig sak Te vagy nekem. Elmennénk egymás mellett, két szemed rám nevet, kacagva köszöntelek én is, de hangom már megremeg s könnyezik szemem.

 A számla

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.